Sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, ha megjelenik rólam hat címlap

Gálvölgyi János pályafutásáról, az ismertségről és annak hiányáról, bizonyos skatulyákról és következő bemutatójáról is mesélt a Vasárnapi Hírekben.

Gálvögyi János saját pályakezdésére visszatekintve elmondja, hogy abban az időben még kellett valamilyen színészi/művészi teljesítmény ahhoz, hogy valaki az újságokba kerüljön. Úgy véli, hogy aki manapság nem szerepel a TV-ben, nem lehet széles körben ismert: „Én borzasztóan tudok rajongani fiatal kollégákért. Nézem őket a színházban, és megüt a guta, hogy én őket miért nem ismerhetem? Hát mert nincsenek benne a tévében! Múltkor megnéztem Az őrült naplóját. Keresztes Tamás zseniális színész, de aki nem látja őt a Katonában vagy a Jurányiban, annak erről fogalma sem lehet. Csak mert ő nem megy el ilyen túró vetélkedőbe”.

galvolgyi_fidelio_szaloky_bela.jpg             Gálvölgyi János (fotó: Szalóki Béla, forrás: Fidelio)

Arról is beszél, hogy színészi pályája szerencsésen alakult azáltal, hogy folyamatosan jelen volt a színház mellett a TV-ben is, hiszen TV-játékokban, sorozatokban, a Szeszélyes évszakokban, majd önálló műsorában, a Gálvölgyi Show-ban is képernyőre került. Ezek mellett a rádiókabaré állandó szerzőjeként és előadójaként, humoristaként is sikereket  ért el. Úgy érzi, hogy mindez munkája minőségének köszönhető, és ez a fajta ismertség nem vethető össze a ma működő celebiparral: „ma, ha mi ketten összebeszélünk, és az anyagiakban meg tudunk állapodni, akkor magából perceken belül akkora sztárt csinálok, hogy a fal adja a másikat. Én viszont hál’ Istennek sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, ha megjelenik rólam hat címlap”.

Az Orlai Produkciós Iroda 2017. február 10-én mutatja be Ladislav Fuks: Hullaégető című művét. A hátborzongató regényből a hatvanas években csehszlovák film is készült rasszizmusról, kirekesztésről és arról a bizonyos szellemről, ami kiszabadult a palackból. Gálvölgyi János akkor Kopfrkingl magyar hangja volt, és régóta szerette volna eljátszani a krematóriumigazgatót. „A film tökéletesen sikerült, vagyis azt tudtam, hogy nagyon nehéz lesz elmozdítani ezt a vászonról, és színpadra állítani. Végül a feleségemnek, Juditnak, aki műfordító, sikerült megtalálnia azt a pontot, ahol ki lehetett mozdítani ezt a hatalmas szövegmasszát. Aztán találkoztam Pelsőczy Rékával, akit színészként is nagyon nagyra tartok, és kitűnő rendező, és ő ráharapott. Orlai Tibor pedig megfinanszírozza. Lehet, hogy akkorát bukunk vele, mint az ólajtó, de benne van a siker lehetősége is”- teszi hozzá az előadás létrejöttét elmesélve.

legyen_a_2.JPGA Legyen a feleségem! előadásában (forrás: Játékszín)

A Hullaégető Kopfrkingl-jának szerepére készülve Gálvölgyi Jánost nem zavarja, ha a közönség vagy a szakma egy része felkapja a fejét arra, hogy komoly darabban szerepel: „Ahogy öregszem, úgy kezd el dühíteni, hogy az ember szinte vádként kapja meg ezt, és állandóan szabadkoznia kell, hogyhát így alakult, én az elmúlt negyvennyolc évben csak olyan kis vígjátékokat játszottam, és nem én voltam Rómeó Szatymazon”.

Az interjú szerzői úgy vélik, hogy a Hullaégető színrevitele, kimondva-kimondatlanul is egy politikai kiállás, hiszen arról szól, milyen veszélyes egy rendszer, ami az agymosásra épül. Gálvölgyi nem tart attól, hogy a politikai szerepvállalása megosztja a közönséget: „Én nem politizáltam soha a büdös életben, engem a rendszerváltás idején sem üldöztek a pártok, nem léptem fel politikai rendezvényeken. Amikor elindult a Heti Hetes, és elvállaltam, nem volt kérdés, hogy csak úgy tudok beszélni, ahogy gondolkodom. Ekkortól vagyok én kommunista, liberális, zsidó, meg ami éppen adódik”.

Az interjú készítői felvetik, hogy esetleg politikai nézetei miatt nem hívják szerepelni bizonyos helyekre. „Ha arra gondol, hogy a királyi tévébe nem hívnak bizonyos beszélgetős műsorokba, abban igaza van, de nem is nagyon vágyom oda”- mondja a felvetésre Gálvölgyi.

nap_1_ok.JPGA Napsugár fiúkban (forrás: Játékszín)

Gálvölgyi János művészi pályafutásában kiemelt helyet foglal el a Madách Színház, melynek társulatához 1993-ban csatlakozott. Az utóbbi években a Madách Színház teljes profilváltáson esett át, mivel műsorának teljes részét zenés művek és musicalek alkotják. Emiatt távozott Gálvölgyi János a társulattól: „Nekem szerencsém volt, mert jött a Játékszín ajánlata, és azóta ott játszom, méghozzá nagyon sokat. De rengeteg prózai színész kollégámnak nem volt ilyen ajánlata. Az emberek azt hiszik, hogy a színész, az hú, de milyen gazdag ember”.

Színészi pályájára gondolva úgy érzi, a lehető legjobban alakult: „Nem vettek fel a főiskolára, jött a Ki Mit Tud?. Utána felvettek, de nem úgy indult a pályám, ahogy képzeltem. Aztán nagyon elindult, jött a televízió, az ismertség. Sok hullámvölgyem is volt, amiről a kedves közönségnek nem kell tudnia, mert nem tartozik rájuk, és sokszor volt, hogy azt hittem, elértem valamit, pedig nem. Sok mindent álmodtam magamnak, de ennyi jó nem volt bekalkulálva. Hogy ma ennyi év után itt ülhetek és beszélgethetek egy újságíróval, és én lehetek a Gálvölgyi”.

A teljes interjú itt olvasható.