Le lehetne kottázni a mi előadásunkat is – Egy őrült naplója

Az előadás alkotói, Bodó Viktor és Keresztes Tamás a produkció születéséről és a mérnöki pontosságú munka szükségéről beszéltek.

A Katona József Színház, a FÜGE, az Orlai Produkciós Iroda és a Maszk Egyesület együttműködésében létrejött előadás január 10-én Győrben, a Vaskakas Bábszínházban vendégeskedett. Két előadást is láthatott a győri közönség. Az interjút Jászay Tamás készítette a bábszínház számára.

orult_2_toldy.jpgKeresztes Tamás az Egy őrült naplója előadásában (előadásfotók: Toldy Miklós)

A két alkotó egy év különbséggel végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen: Bodó Viktor 2003-ban Babarczy László osztályában, Keresztes Tamás Hegedűs D. Gézánál 2004-ben. Bodó Viktor az egyetemi évekről szólva elmondta, hogy Keresztes Tamással  vizsgaelőadásokban dolgoztak együtt és kurzust is tartott színészeknek. Az első közös munkájuk az Oidipusz király volt, amiben Keresztes Tamásnak három órán át kellett ülnie és zongoráznia egy márványfal előtt, mozdulatlanul. Persze sikerült megcsinálnia.

A Színművészetire visszaemlékezve mondja Keresztes Tamás, hogy néha elképesztő feladatokat kaptak Bodó Viktortól: volt, amikor a Blaha Lujza tértől az Astoriáig úgy kellett végigmenniük, mint akik éppen kiszabadultak a bolondokházából, majd a metró aluljáróban közösen kellett énekelniük. „Nagyon kellemetlen feladatokat adott, de amikor túl voltunk rajta, különös élményben volt részünk”- idézi fel emlékeit Keresztes Tamás.

„Ez csak egy volt a sok utcai gyakorlat közül. Mindenki maga dönthette el, hogy részt akar-e venni benne. Itt nem a provokáció a lényeg, hanem az, amit Tamás mondott: éles helyzetben kell képviselni valamit. Nem lehet hibázni, és minél kellemetlenebb a helyzet, annál erősebb lesz az ember” - mondja Bodó Viktor Keresztes Tamás múltidézésére reflektálva.

bodo-viktor-horvathpetergyula-nullahategy_hu.jpgBodó Viktor

A Színház és Filmművészeti Egyetem után mindketten a Katona József Színházhoz szerződtek. Elsőként a Motel című előadást csinálták együtt – ez volt Bodó Viktor diplomaelőadása. Ezt követte a Ledarálnakeltűntem. „Azt hiszem, nem a kőszínház és a független színház vagy a főiskolai lét között van a szakadék, hiszen amikor Viktor nálunk dolgozott, ugyanazzal az izgalommal láttunk neki a munkához, mint egy vizsgán. Vagyis ez személyfüggő”- vélekedik Keresztes Tamás.

Bodó Viktor szerint  akkor jöhet létre az övékéhez hasonló kapcsolat, ha  mindkét félnek már az első perctől fogva természetes, hogy nincsenek falak. „Ilyenkor nem számít, ki a rendező és ki a színész, eltűnik minden pontatlanság, ami a színházban olykor a munka akadálya. Ezért ragaszkodunk egymáshoz akkor is, amikor évekig nem dolgozunk együtt: újra és újra ezt akarjuk átélni, ezt az inspiráló érzést.” Majd hozzá teszi, akkor tud igazán jól próbálni, amikor vakhittel végigmennek minden ötleten, és megállapítják róla, hogy előrébb viszi-e az előadást vagy sem. Ezt az inspiráló és produktív alkotó folyamatot követték Keresztes Tamással az Egy őrült naplója próbáin is.

orult_3_toldy.jpgEgy őrült naplója

Arról is beszélt Bodó Viktor, hogy már korábban is gondolt Gogol művének színpadra állítására, de úgy érezte, hogy az anyag különösen sok időt, tudást és elszántságot igényel. Ami a legnagyobb kihívás benne, hogy meg kell találni azt a színészt, aki képes eljátszani a szerepet. Rendezőként érdeklik a szabályostól a szétesés felé haladó történetek, foglalkoztatják az összetört, esendő alakok: „A korlátlan szabadság megjelenítése az egyik legnehezebb színészi feladat, éppen a kiszámíthatatlansága miatt, és ezért is van szükség szinte mérnöki pontosságú munkára” - hangsúlyozza a rendező.

Keresztes Tamás számára a legkevésbé sem volt egyértelmű, hogy ő játssza el Popriscsint. Mint mondja, a producer, Orlai Tibor ötlete volt, ő kérte meg, hogy olvassa el a szöveget. Az anyagot átnézve úgy érezte, hogy a fantáziát teljesen szabadjára engedve lehet róla gondolkodni: A szöveget olvasva látni véltem az előadás világát, és úgy sejtettem, hogy Viktor is hasonlót lát bele”- idézi fel azt az időszakot, amikor először találkozott a darabbal.

Az Egy őrült naplójában Keresztes Tamás nemcsak színészként vesz részt, a zenéjét is ő szerezte és díszlettervezőként is debütált. „Orlai Tibor azt mondta, hogy gondolkodjak bátran, hogy kivel és hogyan hoznám létre az előadást. Jó másfél év telt el az első próbáig, de az anyaggal közben is folyamatosan foglalkoztam. Egyszer csak jött a tér ötlete, otthon papírlapokból meg is csináltam a makettet” - mondja az alkotói folyamatról Keresztes Tamás.

orult_1_toldy.jpgEgy őrült naplója

A díszlet ötlete is váratlanul jött, mert sokáig teljesen üres térben gondolkodtak, vagy egy székben és egy „mágikus” asztalban, amiből valahogy előkerülnek a kellékek. „Itt minden fordítva zajlott, mint ahogy szokott: a valóságos próbakezdésre ő már teljes szövegtudással érkezett, a kész díszletben és jelmezzel fogtunk neki a munkának” – mesélte a rendező.

Bodó Viktor azt is fontosnak tartja elmondani, hogy nagyon sok segítséget kaptak Szakács Zsuzsi rendezőasszisztenstől. Végigcsinálta Keresztes Tamással az egyéves szövegtanulást, és az előadásokon láthatatlanul mindent a kezébe ad.

Minden előadás egyediségéhez hozzá járul, hogy Keresztes Tamás egy hangeffektusokat kezelő és előállító loopert használ. Erről azt meséli el, hogy már egy ideje szerette volna kipróbálni ezt az eszközt. A szöveget olvasva jutott eszébe, hogy ebben a darabban lehetne alkalmazni. Bár arra is felkészült, hogy a próbák során esetleg kiderül, hogy mégsem működik ez a zenei megoldás, de szerencsére nem így történt.

Az interjú szerzője felveti, iszonyatos koncentrációt kívánhat a színésztől, hogy a szerepjátszás mellett rengeteg apró momentummal (például a kellékek mozgatásával) és a zenei effektusokkal is kell foglalkozni a színpadon.

orult_5_toldy.jpgEgy őrült naplója

Ezzel kapcsolatban azt meséli Keresztes Tamás, hogy mindezt a próbafolyamat során hangolta össze. Úgy érzi, három hónappal az őszi, budapesti premier után jutott el oda, hogy felfogja, mekkora élmény ezt a szerepet játszani. „Zavarba is jövök, ha úgy beszélek róla, mint amit teljes egészében birtokolok, mert ez nem igaz. Ahogy a néző megérkezik, szinte én is úgy jövök be erre az előadásra, és ugyanolyan kíváncsi vagyok az estére, mint ő”. Felidézi, hogy annak idején Darvas Ivánék kiadtak egy olyan könyvet, ahol az egyik lapon minden mozdulatot, gesztust lejegyeztek, a túloldalon pedig a szöveg volt olvasható: „Bennem is megfogalmazódott már, hogy talán le lehetne kottázni a mi előadásunkat is, mert mindennek nagyon pontosan megszabott helye van benne” - teszi hozzá.

Az előadások előtt három órára van szüksége Keresztes Tamásnak a felkészülésre: egy óra alatt veszi át a szöveget Szakács Zsuzsival, egy óra alatt végig megy a zenei részeken, majd jön a mikroport és a jelmez. „Előadás után is kell egy-másfél óra, hogy kijöjjek belőle. Azt hiszem, az Őrült többet vesz ki belőlem, mint más előadások, de még ezzel az érzéssel is ismerkedem” – mondja Keresztes Tamás zárszóként.

A Vaskakas Bábszínház honlapján megjelent interjú itt olvasható.