László Zsolt: „Túl nagy a szerencsefaktor”

A színész a formálódó Radnótiról, pályájáról, színészi energiákról és Alföldi Róbertről is beszél.

Az Art7-en megjelent interjú elején az kerül szóba, hogy a Radnóti Miklós Színház társulata az igazgatóváltást követően formálódik, több fiatal művész is érkezett. Így az a kérdés is felmerül, miért lehet vonzó a kőszínházi létezés egy pályakezdő fiatalnak. László Zsolt úgy vélekedik, hogy a tehetséges fiatalokat mostanság nehéz társulathoz szerződtetni. Egy részük ugyanis a független színházi szférában szeretne dolgozni, de mivel ezek a társulatok minimális támogatást kapnak, ezt csak néhány évig tudja vállalni egy színész. „Másrészről pedig úgy érzem, hogy szívesen maradnának együtt (ezt nagyon megértem, mert annak idején én is így gondolkodtam), ezért aztán könnyen lehet, hogy inkább egy vidéki színház mellett voksolnak, mert az a bizonyos intézmény többüket is szerződtetné” – mondja.

laszlo_zsolt_toldy_miklos.JPGLászló Zsolt (fotó: Toldy Miklós)

Arra a kérdésre, hogy mennyiben más a Kováts Adél vezette Radnóti, mint a Bálint András által irányított színház, azzal kezdi a választ, hogy soha nem próbálna meg színházat vezetni, mert sokféle kompromisszumot kell kötni. Pályájára visszatekintve László Zsolt elmondja, tizenegy évig volt a Nemzeti Színház tagja, és már a kezdetektől – Schwajda György igazgatásától fogva – nagyon erős volt a társulat. De úgy érzi, hogy Alföldi Róbert érkezésekor váltak „ütős” színházi csapattá. Most úgy látja, hogy a Radnótiba sok fiatal jár: „Ez azt jelenti, hogy jó úton, jó irányba indultunk el. Az egyik legvonzóbb számomra az volt, hogy Kováts Adél legfontosabb tervei között szerepelt, hogy fiatal rendezők dolgozzanak nálunk. Adél az a típusú vezető, aki ha kell szigorú, de tud nagyon empatikus is lenni. Ez utóbbi elengedhetetlen ezen a poszton”.

A Radnóti Miklós Színház következő bemutatójával (Shakespeare: Téli rege) kapcsolatban azt említi meg, azért kérte fel a színház Szabó T. Annát új fordítás készítésére, mert gyorsan változik a mindennapi nyelv és a kommunikáció. Hozzáteszi, hogy Nádasdy Ádám vagy Szabó T. Anna fordításai ugyanolyan költői szövegek, mint annak idején például Arany Jánoséi voltak: „A klasszikus fordítások bizonyos sorainak a költőisége zsong a fejünkben, míg a mostaniaknak pontosan, minden egyes mondatát(!) érteni lehet, és nemcsak sejteni. Ez, bármilyen furcsa is, próbára teszi a nézőt, hiszen az első pillanattól kezdve figyelnie kell a sorok mindegyikére”.

lear_12.JPGLear - Kováts Adél, László Zsolt, Csomós Mari (fotó: Toldy Miklós)

Arra a kérdésre, hogyan tud hihetetlen energiával, színészi jelenléttel főszerepeket játszani, nem tud pontos választ adni. Úgy vélekedik, az komoly segítség, hogy folyamatosan színpadon van, ideje sincs kiengedni. A szakmai kihívások mindig inspirálják, és van benne alázat a színpad iránt, ami azt is jelenti, hogy a szakma kihívásai néha a magánéletét is befolyásolják. Példaként említi, hogy azon a napon, amikor Csehov Platonovjának címszerepét játssza, nem tud mással foglalkozni, mert annyira megterhelő az előadás. „Egyébként az energia egy dolog, de minden szerepet napról-napra össze kell raknod a fejedben, és ez utóbbi a nehezebb. Az ugyanis nem elég, hogy mindennap átolvasom a szerepet, valami más is kell. Tehát egy dolog a szöveg, de egy másik fakkból vagy regiszterből veszi az ember azt az érzelmi utat, amit meg kell tennie az adott előadásban” – mondja László Zsolt.

Természetesen szóba kerül Alföldi Róbert is, akiről azt mondja el, hogy azért is tudnak jól együtt dolgozni, mert nagyjából egyidősek. Alföldi egyik első rendezésénél kereste meg – a Budapesti Kamaraszínházban vitte színre A velencei kalmártés azóta sokat dolgoznak együtt. Erre úgy emlékszik vissza a Radnóti Színház művésze, hogy a próbákon sokat veszekedtek, de aztán megtalálták egymást. „Alföldi mára sokat szelídült, de alapvetően ugyanolyan határozott és expresszív, az a típus, aki ihletet ad, és nem enged addig, amíg a legtöbbet ki nem hozza a színészből” – mondja Alföldi Róbertről, akivel folyamatosan munkakapcsolatban vannak.

ftuz1-meszaroscsaba.jpgFutótűz - Martinovics Dorina, Olasz Renátó, László Zsolt (fotó: Mészáros Csaba)

Az interjú végén arról is mesél László Zsolt, hogy gyerekeit érdekli a színház világa, öt gyereke közül ketten fognak felvételizni a Színműre. De nem is tudja,  mit tanácsoljon nekik. Úgy gondolja, hogy a színészet kockázatos szakma:„Túl nagy a szerencsefaktor. A színészi képesség nem egzakt tudás, amely éppen ezért nem mérhető úgy, mint az atléták, vagy akár a matematikusok teljesítménye. Sajnos más emberek ízlése nagyban befolyásolja a szakmánk alakulását”.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása