„Az alkotás valójában androgün dolog”

„Az világos volt, hogy engem a kőszínház érdekel” – nyilatkozta a Katona József Színház fiatal rendezője, Székely Kriszta, aki kalandos életéről is beszélt.

Székely Kriszta 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, és még abban az évben hivatalosan is a Katona József Színházhoz került. Szép napok és Petra von Kant című rendezése még mindig műsoron van; legutóbb Ónodi Eszterrel a címszerepben vitte színre Ibsen Nóráját.

nora_toldy_1.jpgÓnodi Eszter és Fekete Ernő Székely Kriszta Nóra-rendezésében (fotó: Toldy Miklós)

A Magyar Narancsnak adott interjújában Székely Kriszta először kalandos életútjáról beszél: miután kilenc éven keresztül készült klasszikus balett-táncosi pályára, hirtelen otthagyta a Táncművészeti Főiskolát. Ez kisebb sokkot okozott társai között, hiszen a sok éves kitartó munka finisében hagyta ott a képzést, ráadásul ügyesnek is számított. Fél évvel később egy olcsó, Bangkokba szóló repülőjeggyel ment ki a Távol-Keletre, ahol aztán éveken keresztül élt, Laoszban saját kocsmát is vezetett.

Hazatérve az RTL Klubhoz került, ahol több bulvárprodukció készítésében is szerepet vállalt. „Rengeteget tanultam munkamorálról, pontosságról, krízishelyzetek higgadt kezeléséről, és komoly felelősség volt a vállamon. Rendezőasszisztens is voltam a tévén kívül, forgattam, szerkesztettem. Sokat jelentett a pályám elején, hogy ez már mögöttem van, hogy nem a gimnáziumból lépek ki irányítani embereket, egy munkafolyamatot. Aztán persze hamar elkezdtem vágyni rá, hogy a munkám terméke más minőségű, mélyebb tartalmú legyen. S ekkor már nagyon rendező akartam lenni” – mondja el.

szekely_kriszta.jpg

Ezután felvették színházrendező szakra Székely Gábor és Bodó Viktor osztályába. A Katonában már másodévtől kapott feladatokat Zsámbéki Gábortól és Máté Gábortól, így folyamatosan ismerte meg a társulatot. A Szép napokban Szirtes Ágit rendezte, játszott A nép ellensége című előadásban, majd a Sufniban mutatta be diplomarendezéseként a Petra von Kantot. „Az világos volt, hogy engem a kőszínház érdekel, hogy ezt a műfajt hogy lehet a mai néző számára újra és újra érvényessé tenni” – vallja.

Elmondja, a színház négy idősebb férfi rendezője (Ascher Tamás, Gothár Péter, Máté Gábor, Zsámbéki Gábor) mellett rá nem nőként, hanem fiatalként tekintettek. Úgy véli, hamis az az elképzelés, hogy a rendező csak férfi lehet, akibe a színésznőnek bele kell szeretnie. „A saját tapasztalatom az, hogy az alkotás valójában androgün dolog, és ha az emberek egymásra hangolódnak, akkor ott nem, kor, hit, nemi identitás, minden mindegy” – teszi hozzá. Nóra-rendezése kapcsán pedig azt mondja, az volt a célja vele, hogy szembenézzünk önmagunkkal, az életünkkel, „az összes kis emberi mocsokkal”.

Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Narancs március 2-i számában olvasható.