Nagy Ervint még Stohl András is irigyli a Kincsem miatt

A Katona színésze filmekről, kedvenc színházi szerepéről, a politikai barikádharcokról és a művészi elitizmusán való túllépéséről is mesél a Revizoron.

Március 16-án mutatták be minden idők legdrágább, majdnem hárommilliárd forintból elkészült magyar filmjét, a Kincsemet Nagy Ervin főszereplésével. „Igazi férfiszínész-álom: lovagolok, szeretnek a nők, és bár rosszfiú vagyok, a végén nyerek. Erről álmodik minden kölyök, amikor Az összes férfiszínész irigyel, de annyira, hogy már el is merik mondani, és hát van abban valami jó érzés, ha a Stohl mondja neked, hogy rohadjál meg...”meséli Nagy Ervin a szerep kapcsán, nevetve.

kincsem9.jpg                                   A Kincsem című filmben

Mint a beszélgetésből kiderül, Nagy Ervin jobban szeret a fantáziájára, mint megélt élettapasztalataira támaszkodni játék közben. „Nekem nehezemre esik újdonságként tekinteni arra, ami már a hátam mögött van. (…) Ha a martfűi rémet kell eljátszani, akkor a fantáziámhoz nyúlok, mert nem voltam még elmebeteg, és ez érdekes kihívás, de ha egy harmincéves fiút kéne, aki szerelmes lesz egy lányba, az már abszolút nem érdekel” – mondja el az okát ennek.

Miket szeret mostanában játszani? Például A bajnokot, amelynél az opera emelkedett pátosza mögött jobban meg tudja mutatni magát: „Úgy érzem, ott semmi nem tud sok lenni, több tragédiát tépek fel a lelkemből mások szeme láttára. Minden, amitől színészként félek – például a sírás –, A bajnokban magától jön, mert a zene hozza magával”.

Az előadás kapcsán a körülötte létrejött botrány is szóba kerül: többen az előadás szemére vetették, hogy magánemberi méltóságot sért, amikor egy mindenki által ismert polgármester sokak által ismert magánéletét vitte színpadra. „Ha belehajtunk százötvennel a darázsfészekbe, ne csodálkozzunk, hogy megcsipkednek. Én függetleníteni tudtam magam a botránytól, mert nem egy ócska politikai pamfletet adtunk elő, hanem egy görög tragédiát. (…) A művészetet egyedül a minőség tudja megvédeni, és ez a darab megállja a helyét” – fogalmaz a színművész.

bajnok_toldi.JPGNagy Ervin és Rezes Judit A bajnok előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Míg Nagy Ervin korábban nem volt hajlandó reklámokban vagy napi filmsorozatokban szerepelni, most többek között egy mustárreklámban is látható és a Válótársakban is játszott. „Időközben családom lett, akiket el kell tartanom, másrészt hozzászoktam egy nyugodt, középosztálybeli életszínvonalhoz, amit nehezen ad fel az ember. A reklámot azért vállaltam el, mert a színház borzalmasan fizet, és még az ismert színészeknek is több lábon állva kell összekulizniuk a pénzt, ami bizony nem mindig morálisan kikezdhetetlen munkákból származik” – mondja el ezzel kapcsolatban.

Annyi, de annyi alkoholista színészt láttam, aki félig megbolondulva, kis szerepeket játszva tengette az életét… Én nem akarok így járni, ezért elindultam a tévé és a reklámok felé. És nem szégyellem. Jobban örülnék, ha sorban állnának a felkérések az asztalomon, de se a Terápia, se a Kincsem után nem csörgött a telefonom”- fogalmaz azzal kapcsolatban, hogyan kopott le róla a kezdetbeli művészi elitizmusa.

terapia_hbo.jpgTerápia (forrás: HBO)

Végül azt is megtudhatjuk az interjúból, hogy Nagy Ervin elégedett az életútjával. „Sokkal jobb és mélyebb színész lettem a Katonában, mint ha máshol fürdőznék a sikerekben. Néha bántam, hogy maradtam, de amikor kimondhatom, hogy olyan színházban játszok, amelyik harminc éve ugyanazt gondolja, függetlenül attól, hogy milyen hatalom jön, és mindegyikről ugyanolyan éles kritikát mond, az büszkeséggel tölt el és erkölcsi biztonságot ad”.

Jöhet a siker meg a pénz, de ha megkérdezik, miért vagyok színész, azt mondom, azért, mert a Katonában néha úgy esik, hogy én az istent felmutatom. Ez adja a művészi identitásom gerincét, és ahogy az ember idősödik, a nagy sikerek és a híres szerepek egyre inkább eltörpülnek emellett” – zárul Soós Tamás interjúja.

A Revizoron megjelent írás teljes terjedelemben itt olvasható.