Átadták az idei Lábán Rudolf-díjakat

Horváth Csaba V. vonósnégyes és Hód Adrienn Grace című koreográfiái bizonyultak a 2016-os év legjobb kortárstánc előadásainak.

Az alkotók Sárosdi Lillától és Zsótér Sándortól vehették át a díjjal járó plaketteket, a Trafóban megrendezett estet Bombera Krisztina vezette.

von_1_dusa.JPGV. vonósnégyes (fotók: Dusa Gábor)

Ahogy arról korábban hírt adtunk, a 2016-os év különlegesnek bizonyult a hazai kortárstánc életben, ugyanis most jelölték a legtöbb előadást az elismerésre. Tavaly több mint száz kortárstánc produkciót alkottak hazai koreográfusok, közülük emelkedett ki az a tizenegy alkotás, amelyeket nomináltak a díjra. A gazdag termésből végül két olyan művész munkája bizonyult a legjobbnak, akik több mint egy évtizede fontos szereplői a kortárs művészeti szcénának.

A Forte Társulat, a Bujtor Kvartett és Horváth Csaba V. vonósnégyes című produkcióját 2016 őszén a Várkert Bazárban mutatták be a CAFe Budapest Kortárs Művészei Fesztivál keretében, a Hodworks társulat Grace-e pedig tavaly januárban debütált a MU Színházban.

Horváth Csaba az úgynevezett  fizikai színházban és a kortárstáncban nyújtott több mint tízéves munkásságával vívta ki mindkét szakma elismerését. A koreográfus-rendező a táncból indult, majd a színház felé kanyarodott, ám végül egyik műfaj mellett sem tette le a voksát. Helyette megalkotta saját, első pillantásra felismerhető stílusát, amely leginkább a fizikai színházhoz áll közel. Ezúttal két táncjátékát, az V. vonósnégyest és a Concertót jelölte Lábán Rudolf-díjra a kuratórium. Egyik darab sem tartozik  Bartók színpadi művei közé, a koreográfus mégis rengeteg mozgásszínházi lehetőséget látott bennük. Az V. vonósnégyesben öt férfi lép színre, akik a maszkulinitás árnyalatait idézik meg a szinte teljesen üres, dísztelen térben. A koreográfiát Fehér László, Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Nagy Norbert és Widder Kristóf adja elő.

vonos_dusa_gabor.jpg          V. vonósnégyes

Akár a kvartett műfaja, amelyet épp a minden egyes szólamot jellemző szólisztikus elkülönülés és  a vonóshangszerek egyenértékűségén alapuló összhangzás egyidejűsége tesz az „abszolút zene”  privilegizált formájává, itt is minden tartás, mozdulat, lépés, gesztus óhatatlanul a mellette levőkhöz képest, tőlük elkülönülve és mégis velük szoros egységben születik, illetve ekként értelmeződik. (…) A kétféle szövet – a zenei és a koreográfiai – előttünk megképződő élő szimbiózisa egymás sűrűségét, szervezettségét, konzekvens sajátszerűségét is példaszerű kölcsönösséggel tárja fel. (…) Hozzájárul a remekmű-gyanús szervességnek ehhez az elragadó élményéhez az is, hogy Horváth Csaba egységes világot is teremt a színpadon – olyan világot, amely mély belső rokonságot tart a harmincas évek közepén írott Bartók-mű saját szellemi-indulati környezetével” – írta Rényi András az V. vonósnégyes laudációjában.

A Hodworks társulat 2007 óta működik Hód Adrienn vezetésével, szabadúszó táncosok részvételével. Hód Adrienn napjaink egyik legismertebb és elismertebb magyar koreográfusa. Koreográfiáiban szélsőséges emberi állapotokat helyez központba, amiket verbálisan és fizikailag is megidéz. Előadásait a tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék jellemzi, és az előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás. Munkáival számos díjat nyert már el itthon és külföldön, Lábán Rudolf-díjra eddig hét alkalommal jelölték, 2011-ben a Basse Danse, 2014-ben Pirkad című koreográfiájával pedig el is nyerte azt. A tavaly bemutatott Grace az ötödik munkája jelenlegi társulatával. Az előadásban Márcio Canabarro, Cuhorka Emese, Molnár Csaba és Vass Imre szerepel.

grace_1_domolky.JPGGrace - Cuhorka Emese (fotók: Dömölky Dániel)

A Grace talán azért válhatott az év egyik legfontosabb előadásává, mert tárgyául ezúttal a táncszínpadot magát – a táncosokat mint kommunikatív emberi lényeket és közös világukat – választja. (…) Mintha nem egy-egy elkülönült individuumot, de nem is személytelen kórust: inkább egyetlen, hisztérikusan ide-oda csapongó organizmust, egy négytestű, négyfejű, négyhangú, mégis közös idegrendszer, közös tudat és közös tudattalan rángatta, önmagában visszhangzó, önnemző és önpusztító homonculust látnánk. Az előjáték négyfejű művész-hiszterikája a végére gyönyörű testek ritmikus frízévé transzformálódik. Izzadtak, csapzottak, szépek és szabadok: bennük a tiszta jelenlét „beszél” önmagáért. Jó művészet ez: éles fényt vet arra, aminek rejtekezés a természete” méltatja Rényi András Hód Adrienn koreográfiáját.

A Lábán Rudolf-díjat 2005 őszén alapította a Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház azzal a céllal, hogy népszerűsítse és elismerje a magyar kortárstánc legszínvonalasabb progresszív alkotásait és alkotóit. Az elismerést a XX. századi európai modern táncművészet legjelentősebb újító személyiségéről, Lábán Rudolfról nevezték el az alapítók, odaítélésére pedig olyan független esztéták, kritikusok és szakújságírók közösségét kérték fel, akik évek óta rendszeresen elemzik, értelmezik és népszerűsítik a kortárstánc-szcéna jelenségeit.

grace_2.JPGGrace - Vass Imre, Molnár Csaba (hátul) és Márcio Canabarro

A zsűri a 2016-as év során Magyarországon bemutatott táncelőadásokat tekintette meg,  majd a tagok megnevezték azt a tizenegy  produkciót, melyet méltónak tartanak a Lábán Rudolf-díj elnyerésére. A kuratórium tagjai: Artner Szilvia Sisso újságíró, kritikus, Fuchs Lívia tánctörténész, tánckritikus, Halász Tamás tánckritikus, szerkesztő, Králl Csaba tánckritikus, Rényi András esztéta, Százados László művészettörténész, Török Ákos tánc- és színházkritikus. Illetve az eseményen bejelentették a díj felől döntő szakmai kuratórium bővülését is: jövőre Bálint Orsolya kritikus is csatlakozik a független kritikusokból, esztétákból és szakírókból álló kuratóriumhoz.

A nominált előadások, közöttük a két díjazott előadás laudációja itt olvasható.

(Forrás: Trafó, színhaz.hu)