Dilettánsok, dilettánsok! - Az igazán rossz vers mondásának művészete

A Hatszín Teátrum versestjén erről Benedek Miklós, Kovács Patrícia és Ónodi Gábor győzhet meg minket. A rossz és jó versekről kérdeztük őket.

Ha bárkiben kétségeket hagy az előadás címe, Dilettánsok, dilettánsok!, az est alcíme minden kétségünket eloszlatja: Egy este a magyar irodalom legrosszabb verseinek és méltán elfeledett klasszikusainak társaságában.

Hogy mi a jó vers és mi a rossz, azt éppen olyan nehéz megmondani, mint hogy miért ízlik jobban a rántott hús a spenótnál. Ízlés dolga. A jó versnek nincs mértékegysége, mint ahogy a rossznak sincs – írják az előadás szervezői. A dilettáns vers más. Íze, zamata van. Élvezeti értékét az adja, hogy „olyan rossz, hogy az már jó” – folytatódik a gondolatmenet.

vers_1.JPGNádasdy Ádám, Benedek Miklós és Ónodi Gábor

Azonban nem minden dilettáns verset dilettáns költő követett el. Vannak történelmi korszakok, amelyek szükségképpen termelték, termelik ki a maguk dilettáns verseit. Jelentős költők alkottak csapnivalóan rossz verseket, hogy megfeleljenek a kor és az aktuális zsarnok elvárásainak, vagy írtak dilettáns verseket, pusztán játékból – olvasható a színlapon, majd folytatódik Az igazi dilettáns más. Ő mindenféle kétely és leginkább jó ízlés nélkül veti papírra klapanciáit, amelyek – főként innen nézve – jelentős élvezeti értékkel bírnak.

A Hatszín Teátrum első, felnőtteknek szóló előadása a fenti két csoportból válogat gyönyörűen rossz és szórakoztatóan borzasztó műveket május 27-én este 7 órától. Akik a fűzfaverseket elővezetik: Nádasdy Ádám költő, műfordító, Kovács Patrícia, Benedek Miklós és Ónodi Gábor. A színészektől próbáltuk megtudni többek között a rossz vers mondásának titkát.

vers_all_ok.JPG                                        (Kovács Patrícia)

Ami a jó verseket illeti, Benedek Miklós kedvenc költői Szép Ernő, Kosztolányi Dezső és Petri György. Kovács Patrícia leginkább Radnóti Miklós és Szabó Lőrinc verseit szereti, Ónodi Gábornak nincsen kifejezett kedvence, de szívesen olvas József Attilát és Radnóti Miklóst.

A „jó vers maga a Titok” – vallja Benedek Miklós. Kovács Patrícia véleménye szerint mindenkinek más a jó. Ő maga a közvetítő szerepére törekszik versmondáskor, mint mondja, „nem szeretek rátelepedni a versekre”. Ónodi Gábor nagyon szeret verset mondani. A versmondás titka szerinte az, hogy nem elszavalni kell egy verset, hanem úgy kell elmondani, mintha egy abban a pillanatban született gondolata lenne.

Azt is szerettük volna megtudni, melyik a kedvencük az esten elhangzó rossz versek közül. Kovács Patrícia Schack Béláné Katonák című művére, Ónodi Gábor pedig Hazafi Veray János Szeretnék szántani című versére tette le a voksát.

Hazafi Veray János: Szeretnék szántani (1883)

Este átmentem Pestre boldogan
A lámpák oly gyönyörűen ragyogtak azonban
Hogy még a nagyságos közoktatásügyi miniszteri
tanácsos úr is örvendett azoknak,
Ki pártfogolja a szegény poétát
S a jótékonycélú tündérversfüzérért ad piculát.
Azonban azt gondoltam akkor este
Mikor átmentem Budáról Pestre
Hogy a költésnél sokkal jobb volna,
Ha nekem hat ökröm volna
És azokon szánthatnám földemet,
Amit mivel nincsen most nem lehet
S a budapesti intelligencia hölgyek kijönnének
És a nép költője szántásában részt vennének.

Kovács Patrícia számára egyáltalán nem megerőltető, sokkal inkább szórakoztató ezeket a rossz verseket elmondani. Azt reméli, hogy a közönség is legalább annyit fog rajtuk szórakozni, mint ők maguk tették ezt a próbák alatt. Benedek Miklós szerint rossz verset csak egy ilyen műsorban jó mondani és ezeket is nagyon komolyan kell előadni. Ónodi Gábor szerint a rossz versnél, miképpen a jóknál arra kell ügyelni, hogy ne tükröződjön a színészen a versről alkotott véleménye. A rossz vers mondásának a titka tehát szerinte sem más, mint Benedek Miklós szerint: „Teljes hittel kell mondani a hülyeséget!