Vilmányi Benett: „Jobban alkotónak szeretném érezni magam”

A Radnóti Színház A játékos című előadása kapcsán beszélgetett a prae.hu az előadás főszereplőjével – félelmekről, karakterformálásról és színházcsinálásról.

Korábban megjelent cikkünkben a Radnóti Színház előadásáról írt kritikákat szemléztük. A kritikák egyik fontos eleme volt Vilmányi Benett alakítása, nem véletlen, hiszen ő játssza a főszerepet. Ami nem kis dolog, főként úgy, hogy negyedéves színészhallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Az interjúban elmondja, hogy nem nagyon volt ideje azon tépelődni, hogy főszerepet játszik az egyik legnevesebb művészszínházban. „Inkább az előttem álló, hatalmas feladatra koncentráltam” – fogalmaz, hozzátéve – „Félelem persze volt bennem, főleg az elején, hiszen irreálisan nagy teendőt láttam magam előtt, de aztán megnyugodtam, és nagyon élveztem az egész próbafolyamatot”.

jatek_3.jpgVilmányi Benett (fotók: Puskel Zsolt / Port.hu)

Úgy érezte, hogy a bemutató nagyon jól sikerült, ezzel együtt nem tudott könnyen beilleszkedni a Radnóti Színház közegébe:„ általában nehezen tudok beilleszkedni. Érzem, hogy elfogad és kedvel a társulat, de egyszerűen képtelen vagyok a feloldódásra. Fogalmam sincs, miért van ez, bármilyen másik közegben is ugyanezt érzem, ez nem a színházon múlik”.

A szövegkönyvet eleinte laposnak érezte, „de mihelyt elkezdtünk komolyabban foglalkozni a helyzetekkel és a szereplők motivációival, ez elmúlt” –  meséli. A karaktert ezután abból a saját tapasztalatából építette fel, „milyen az, amikor lenézik az embert, és ez ellen hiába tiltakozik görcsösen”.

A játékszenvedélyről ezzel szemben nem voltak élményei, ezért Fehér Balázs Benő rendezővel elmentek rulettezni.  „Van egy különleges aurája az egész játéknak, ami nagyon könnyen be tud szippantani. Amikor elmentünk Benővel, kétszer is kijött az a szám, amire raktam, és én is úgy éreztem arra a pár órára, hogy innentől kezdve enyém a világ” – meséli az itt szerzett tapasztalatairól.

jatek_2.jpgVilmányi Benett, Lovas Rozi és Schneider Zoltán

Arról is beszél az interjúban, milyen színházban érezni igazán jól magát. „Szeretnék egyszer én is egy sajátos társulathoz, csoporthoz tartozni, amivel mindig közösen hozzuk létre az előadásokat. Ez a munkamódszer sokkal élvezetesebb, mintha lenne egy kiemelt rendező – persze ez utóbbinak is megvannak az előnyei, és nagyon jól is tud működni. Csak valahogy én jobban alkotónak szeretném érezni magam”.

A prae-hun megjelent interjúból az is kiderül, milyen félelmei maradtak a sikeres bemutató után, mi lesz szerinte a főhős sorsa azután, ahol véget ér a darab története, és mit csinálna másképpen egy színházi előadásban, mint ahogy ezt általában megszokhattuk hazai színpadokon.

A teljes interjú itt olvasható.