Tahi Tóth László: „Ha így megy tovább, a jövő szezonban színpadra állok”

A műtéte után éppen felépülő színész az Origónak mesélt állapotáról, terveiről, valamint arról, mit szeret játszani és mit nem.  

Tahi Tóth László, a Vígszínház színésze januárban rosszul lett a Hattyúdal előadása közben, amit a József Attila Színházban játszott. Azóta megoperálták és noha már több szerepre is felkérték, egyelőre szeretne rehabilitálódni, de nyáron már filmet forgat. Az Origo kérdezte őt még a rosszulléte előtt és utána is.

Ha így megy tovább, a jövő szezonban színpadra állok” – mondja a színész a színpadi közeljövőt illetően.

tahi_zih_zsolt_mti.jpg                 Tahi Tóth László (fotó: Zih Zsolt / MTI)

A korábban felvett interjú az Óz, a csodák csodája vígszínházbeli előadásával kezdődik, amiben gyakran egymás után kétszer kellett eljátszania Henry bácsi szerepét. „Fél kettőkor fejeződik be a 11 órás előadás, és háromkor kezdődik a következő. Az előadás hossza két és fél óra” – meséli, hozzátéve, hogy „Kétségkívül sportteljesítmény. Valahogy az ember szervezete tiltakozik az ilyen ismétlés ellen, szereti azért a változatosságot”.

Tahi Tóth László 1966 óta tagja a Vígszínháznak. „Én szeretem a tartós értéket. Nem ugráltam, nem váltottam, nem mentem tovább. Egy helyen szerettem volna megvalósítani a jót, a tökéletest, és törekedni a még jobbra, és maradtam. És a Vígszínház, a társulat alkalmas volt arra, hogy érdemes legyen maradni” – fogalmaz erről a több, mint ötven évről.

oz_puskel.jpg                      (Óz, a csodák csodája - fotó: Puskel Zsolt)

Vendégként azonban több helyen is játszott már. „Van benne mód arra, hogy a drámai vénámat megmutassam, a groteszk vénámat megmutassam, a tánc- és az énektudásomat. Vagy a Hattyúdalban a Republikhoz fűződő szeretetemet megmutassam” – mondja el, miért szeret elvállalni az anyaszínházán kívüli szerepeket.

Vannak szerepek, amiket azonban nem szívesen játszott, játszik. „Például nem szeretem a nyelvtörő nagyon klasszikus irományokat, színdarabokat, amiket nehezen lehet megtanulni is, és nehéz továbbadni a közönségnek is, és a közönség is nehezen érti meg, hiszen annyira bonyolult, és annyira régies a nyelvezete, hogy nagyon nehéz játszani” – meséli, hozzátéve, hogy elsősorban olyan klasszikus szövegekre gondol: görögökre, néhány Shakespeare darabra, amelyeknek nincsen modern fordítása.

A humor számára fontos élet- és túlélési stratégia. „Mindig is figyeltem az élet groteszk, humoros oldalát, és próbáltam mindig megtalálni az életben a derűt, a humort, és ezt alkalmam volt a színpadon is eljátszani. Sőt, kerestem is a lehetőséget, hogy mikor találkozom ilyen vidám feladattal. Ez segít élni az életben” - fogalmaz.

Az Origón megjelent interjúból az is kiderül, kinek a korábbi hangját vitte magával több szerepében is a kollégái közül, hogyan kell szerinte játszani gyerekeknek és hogyan felnőtteknek, és szó esik két testvéréről is, akik szintén színészek lettek.

A teljes interjú itt olvasható.