Schilling Árpád: „Itthon önkéntes politikai aktivistaként vagyok jelen”

„Újra divatba jöttek a klasszikus darabok újraértelmezései. Ez visszalépés.”

Schilling Árpádot az Index kérdezte színházcsinálásról, politikáról, ügyek melletti kiállásról, valamint itthoni és külföldi terveiről.

Schilling Árpádot Kovács Bálint először Exit című legújabb rendezéséről kérdezte, amely magyar, román és szerb kivándorlókról szól, és eredetileg Horthy munkacímmel egy erdélyi magyar, egy román és egy szerb színház koprodukciójában készült volna. A Szabadkai Népszínház újonnan kinevezett igazgatója azonban már az előkészületek során elállt a produkció támogatásától. Schilling elmondta, bántja, hogy ezt vele meg lehet csinálni, ugyanakkor nem is szívesen dolgozna olyan színházban, „amit ilyen buta, autoriter módon igazgatnak”.

schilling.jpgSchilling Árpád a Lúzer, a remény színháza című előadásban (fotó: Trafó, forrás: port.hu)

Az igazgatóváltásról elmondta még, ez egy tipikusan kelet-európai történet, „ez maga a kelet-európai, balkáni mocsok, aminek mi ugyanúgy részei vagyunk, mint a szerbek: hazudni kell, ledobni magunkról a felelősséget, átgyalogolni a korábbi vezetőkön, összekavarni az embereket, tájékozódás nélkül letiltani a dolgokat”. Az új igazgató döntése jelezte szerinte, hogy az addig bevállalós színház szórakoztató, kereskedelmi irányba indul el.

Schilling szerint csak Magyarországon probléma, hogy egyre nagyobb szerepet vállal politikai aktivistaként, miközben külföldre azért hívják, hogy politikailag releváns kérdésekről nyilvánítson véleményt. „Mindenhol az aktuális, mai, minket érintő kérdésekről akarnak előadásokat látni. Magyarországon óvatos a műsorpolitika. Újra divatba jöttek a klasszikus darabok újraértelmezései. Ez visszalépés” – mondta. A magyar színházi állapotokért elsősorban Vidnyánszky Attilát teszi felelőssé: szerinte azzal, amit ő képvisel, nem lehet kiegyezni, legfeljebb megalkudni. Hozzátette, azért dolgozik sokat külföldön, mert Magyarországon nem tudná a kapott munkákból megfelelően ellátni a családját.  

schilling_2.jpgSchilling Árpád (forrás: port.hu)

Schilling fontosnak tartaná, hogy a színházvezetők kiálljanak fontos ügyek mellett, bátornak kéne lenniük, de egzisztenciális és egyéb okokból nem mernek felszólalni, amikor kellene. Szerinte nem jó érv az egzisztenciális kiszolgáltatottság, mert máshol is élnek művészek állami pénzből, mégis ki mernek állni. Megérti, hogy sokan nem merik ezt megtenni, ugyanakkor nem ért vele egyet, mert így apátiába süllyedünk. „Nem Orbán Viktort kell legyőzni, hanem az egyre fokozódó apátiát. A nagy beleszarást, a totális elhülyülést, annak a reménynek a feladását, hogy Magyarország nyugatos ország” – fogalmazta meg.

Egyelőre nem tervez Magyarországon színházrendezést – mondta el –, de ez nem azt jelenti, hogy nem vesz tevékenyen részt a magyar közéletben, ellenkezőleg: úgy véli, előadásokat csinálni itthon már nem elég. Közben folynak tárgyalások arról, hogy egy litván színház művészeti vezetője legyen, ami nagyon izgatja. „Itthon önkéntes politikai aktivistaként vagyok jelen” – mondta, és ha rendezne is valamit, az csak „eszköze lenne valami fontosabbnak”.

Schilling Árpád az interjúban beszélt még a kormányváltás lehetőségeiről, az ellenzék szerepéről, gatyás videójáról és generációja felelősségéről.

A teljes interjú itt olvasható.