„A színház egy mikrovilág együtt azokkal, akiket szeretsz”

Bányai Kelemen Barna ebben az évadban szerződött Szombathelyre. Az Art7 kérdezte az indulásról, az átszerződésről és szombathelyi szerepeiről.

Bányai Kelemen Barna Marosvásárhelyen végezte el a színművészeti egyetemet, majd 2006-ban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol tíz év alatt vezető színésszé nőtte ki magát. 2015-ben vendégeskedett Szombathelyen Alföldi Róbert Makrancos Katájában Petruchióként, és a próbafolyamat végén Jordán Tamás igazgatótól kapott ajánlattal végül élt is. Az idei évadot már a Weöres Sándor Színházban kezdte meg, nem is akármilyen szerepekkel: a Mágnás Miska Miskája, Volpone jobbkeze, Ivanov.

banyai_wssz.jpgBányai Kelemen Barna (forrás: Weöres Sándor Színház)

Az interjúból kiderül, hogy még gimnazista korában, osztálytársai unszolására lépett be egy diákszínjátszó csoportba. „ Izgalmas lehetőségnek tűnt, az osztálytársaim pedig szünetben rábeszéltek, hogy jelentkezzem: úgyis tele vagyok energiával, mindig én találom ki a diákcsínyeket, végre hasznosíthatnám ezeket a tulajdonságaimat” – emlékezik az indulásra. Később a kezdeti kelletlenség komolyra fordult, végül jelentkezett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, ahová elsőre fel is vették.

A színház számára „jó sziget”. „Ebben benne van az is, hogy a színház menekülés ettől a zagyva világtól, amit most élünk. Családias hangulat, ismerős környezet, jó biztonságban dolgozni. Mikrovilág, távol mindenkitől, de együtt azokkal, akiket szeretsz” – mondja el a beszélgetés során.

Nem volt számára könnyű döntés eljönni Marosvásárhelyről, már csak egzisztenciális okokból sem. „Az ottani viszonyok kissé eltérőek, a román struktúra nagyon színészbarát. Ha egyszer társulati tag lettél, akkor meghatározatlan idejű szerződésed van; ha elnyerted a jogot, akkor kis túlzással nyugdíjba is mehetsz az első színházadból” – meséli. Ezzel szemben Magyarországon egy évre kötnek szerződést a színészekkel, és semmi sem kötelezi az önkormányzatot, hogy azt a következő esztendőben megújítsa.

vol.jpgJordán Tamással a Volpone előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)

Bányai Kelemen Barnának volt alkalma megtapasztalni és összevetni, hogyan dolgozik egy román és hogyan egy magyar színész. „Úgy tapasztaltam, hogy a román színészek kevesebbet kérdeznek, kevesebbet elemeznek. Ha van egy helyzet, ők inkább belevetik magukat és teljes erőbedobással csinálják. A magyar óvatosabb, puhatolózóbb, később jut el idáig. Talán ez a lényegbeli különbség” – meséli, hozzátéve – „A végtermék egyik esetben sem jobb, az út másabb”.

A Szombathelyen általa játszott szerepek mindegyike nagy szerep, és nagyon különböző karakterek. A közöttük való átállás nehézségéről is kérdezte őt az Art7. „Pont az a szerencsés, hogy nagyon más karakterek; ha hasonlítanának, akkor nehéz lenne másféleképpen megformálni őket” – válaszol Bányai Kelemen Barna, hozzátéve – „Persze, láttunk már olyan színészt, aki mindig ugyanazt a személyiséget játssza, és mégis nagyon szeretjük”.

ivan.jpg                         Az Ivanovban (forrás: Weöres Sándor Színház)

Ami a teveit illeti: augusztusban Alföldi Hegedüs a háztetőn megaprodukciójában Perchik-et játssza, majd szintén Alföldi rendezésében, A félelem megeszi a lelket című, a Fassbinder-film alapján készülő előadásban egy bevándorló fiút alakít az Átriumban.  Szombathelyen Réthly Attila rendezi a Kis hölgy a Maximból című Georges Feydeau-darabot, amiben szintén szerepel, illetve a budapesti Katonában vendégeskedik jövő tavasszal a Salemi boszorkányok című előadásban.

Az interjúból az is kiderül, hogyan fogadták a szülei a színészpálya melletti döntését, mennyiben volt más a marosvásárhelyi Makrancos Kata, amiben szintén játszott, mint az Alföldi-féle és mit tanult Jordán Tamástól a Volpone próbái alatt.

A teljes interjú itt olvasható.  

Kapcsolódó cikkek

„Kiléptem a komfortzónámból” - Villáminterjú Bányai Kelemen Barnával