Eszenyi Enikő: „Én a Vígszínházból nem megyek el sem játszani, sem rendezni”

Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával beszélgetett az Index riportere a sok távozóról, a csalódottságról, a hűségről és a Vígszínház jelenéről.

Sokan hagyták el a Vígszínházat az évad végén, ahogy két évvel ezelőtt szintén. Az Index riportere innen indítja a beszélgetést. „Nyilván csalódottság is van bennem, és közben izgulok a jövőjükért is” – mondja a távozók kapcsán Eszenyi Enikő.

eszeny_1.JPGEszenyi Enikő (forrás: Vígszínház)

A legismertebb közülük Stohl András, ő is szóba kerül. „Most így döntött, de ebből semmit nem fognak érezni a nézőink, mert minden szerepét játssza tovább, a POSZT-ra is jött velünk. Ha így akarja folytatni, a szíve joga” – meséli, hozzátéve  – „A testőrben minden este csókolózom Stohl Andrással.Partnerek vagyunk, nagyszerűen játszunk együtt. Három felvonásban csalom meg őt, tehát a színpadon vissza tudom adni neki, hogy szellemesen fogalmazzak. Máshogy viszont nem szeretném. Komoly művésznek gondolom”.

Eszenyi Enikő a társulatban hisz és a hűséget is fontosnak tartja: „Minket ez a színház felnevelt” – fogalmaz, hozzátéve – „Én most sem megyek el, hiába hívnak játszani és rendezni, pedig nekem is jól jönne, de nem tudok elmenni, mert meghatározó alakja vagyok egy színháznak, és máshová vinném a nevemmel a nézőket – de nekem ide kell hoznom őket”.

testor_mohai_balazs_mti.jpg                  Stohl Andrással A testőr előadásában (fotó: Mohai Balázs / MTI)

Az is felmerült korábban, hogy a távozások egyik oka az volt, hogy a Vígszínház nem engedte el őket forgatásokra, ahol tudtak volna pénzt keresni a család fenntartásához messze nem elegendő színészi jövedelmük mellé. „Sok kolléga, aki elment, nagyon sok sorozatot és filmet forgatott évad közben is, ahová el is engedtük őket. Viszont én úgy gondolom, a társulati lét terhekkel és kötelezettségekkel is jár: hogy ehhez a csapathoz tartozol, és hogy az a legfontosabb, amit itt együtt csinálunk a nézőiknek” – mondja el az igazgatónő ezzel kapcsolatban. „Ha tartozol egy csapathoz, egy helyhez, akkor annak elfogadod minden amplitúdóját. Cserébe lehet szakmailag fejlődni, mert mindig benned gondolkodnak. Van, aki ezt máshogy gondolja, más vizekre evez, de ezt is elfogadom fűzi hozzá.

A színészi fizetések is szóba kerülnek az interjúban. „Egyértelmű, hogy nagyobb támogatásra van szükségünk. Nemcsak a tévésorozatokkal nem tudjuk felvenni a versenyt, de már a minimálbér emelkedése is gondot jelentett: ha felveszünk egy új embert, így majdnem annyi lesz a fizetése, mint annak, aki itt dolgozik harminc éve, amitől a régi, hűséges munkatársak nagyon rossz helyzetbe kerültek” – meséli Eszenyi Enikő. „Másrészt lehet, hogy én is ugyanannyit tudok fizetni, mint egy másik színház, viszont nálam háromszor annyit kell dolgozni, mert nagyobb a tér, több a díszlet, hatványozott a munka” – teszi hozzá.

esz_2_kis.JPGFotó: Dömölky Dániel

A Vígszínházban és a Pesti Színházban is csak klasszikus darabokat mutatnak be. „Én nap mint nap ezzel foglalkozom, sok európai színház műsorát ismerem: ez azért van így, mert ma nagyon kevesen írnak darabot nagyszínpadra. Nagyon nehéz ezer embernek kortárs művet játszani” – mondja ezzel kapcsolatban Eszenyi Enikő, hozzátéve, hogy hasonlóan a német színházi kultúrához, ahol 100-150 fős kisszínházakban mutatnak be kortárs darabokat, ők ezt a Házi Színpadon teszik meg.

Az interjúban arról is mesél, hogy noha a második igazgatói ciklusában már nyugodtabb és a közös munka is zökkenőmentesebb, nagyon kevés magánélete marad: az igazgatás „mostanra már nagyon bezárt. De nem merek már egy interjúban olyanokat mondani, amit felkap a bulvársajtó. Ha azt mondom, néha itt is alszom egy éjszakai próba után, arra valaki azt mondaná, ki akarom sajátítani az egész házat”.

Az interjúból az is kiderül, miért vette elő Eszenyi Enikő rendezőként a Hamletet és milyen víges terveket dédelget magában a közel- és a távolabbi jövőben.

Az Indexen megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.