Szikszai Rémusz: „A tragikomédia hasonlít legjobban az élethez”

A színész-rendező többek között eddigi pályájáról és arról  mesélt a Kultúra-hu-nak, hogy számára mi a kétféle színházi munka közötti alapvető különbség.

Szikszai Rémusz szabadúszó színész, aki hat éve rendszeresen rendez, és ebben az évben csatlakozott az Orlai Tibor körül csoportosuló színészek és rendezők kvázi társulatához. Legutóbb éppen egy Orlai Produkciós Iroda által létrehozott előadásban, a Családi játszmákban láthattuk. Az idei Kaszás Attila-díj egyik várományosa, Gazsó György és Krisztik Csaba mellett ő került be az utolsó fordulóba, amikor hármójuk közül a közönség szavazati alapján kerül ki a végső győztes.  

szikszai_remusz_szabo_balazs.jpg Szikszai Rémusz (fotó: Szabó Balázs)

Szülőföldjén, Nagykárolyban „fertőzte meg a színészi lét”, amikor főiskolásként bekerült egy amatőr színjátszó csoportba. Eredetileg közgazdásznak készült. „Nem feltétlenül 19 éves korban derül ki az, hogy az ember mit szeretne igazán csinálni. Egyszer csak azt érzed, hogy van valami, ami igazán foglalkoztat, ami nem fáraszt, nem nyűg, nem teher vagy kényszer” – meséli az interjúban a két hivatás közötti választásról, hozzátéve – „Persze, előfordul, hogy még így is a pokolba kívánod az egészet a rosszabb napokon, de az teljesen más. A lényeg, hogy szeretem a színházi életet és közben elfeledkezem minden másról”.

Színészként a vígjáték mindig is nehezebb műfaj volt a számomra, valamiért eggyel könnyebb megsiratni és elgondolkodtatni a nézőket” - vallja. A színházi műfajok közül ezek után a tragikomédia áll legközelebb hozzá. „Ez a műfaj hasonlít a legjobban az élethez: néha nagyon vicces, néha végtelenül szomorú, mégis ugyanaz a sztori, csak elbeszélésmód kérdése, hogy melyik hangulat fog uralkodni” - fogalmaz.

7.jpgA Családi játszmák előadásában (fotó: Toldy Gábor)

Szikszai Rémusz arról is mesél az interjúban, hogy már a Szentgyörgyi Színművészeti Főiskolán kiderült, van affinitása a rendezésre. „Nagyon lelkesedtem az olyan kötelező tananyagokért, mint a dramaturgia, a műfajelmélet vagy a filozófiatörténet, amelyek a legtöbb hallgatót nem igazán vonzották. Eleve elemző alkat vagyok, így ezeket mind imádtam” – mondja, hozzátéve – „Persze, nem könnyű: a rendezés zsigerileg veszi igénybe az embert, ráadásul semmi nem úgy alakul, ahogy az elején terveztem, de a csodálatos színészek végül mégis életre keltik a történetet”. Színészként is mindig a darab teljes megismerésére törekszik: „akkor tudom elhelyezni magam a történetben, ha egészében ismerem”.

És hogy mi a különbség aközött, amikor rendez, és amikor játszik? „Amikor rendezel, akkor minden a te felelősséged: a gombtól a szögig, a díszlettől, a jelmezen át, a színészig. Ahhoz ugyanis, hogy mindenki jól érezze magát, jól tudjon teljesíteni és hozni tudja a maximumot, neked mindenkihez máshogy kell szólnod. Amikor viszont színészként vagy jelen, az másfajta koncentrációt igényel: szöveget tanulsz, gondolkozol rajta, belehelyezed magad a cselekménybe” - meséli. „A rendezés teljesen kivon a körforgásból, és amikor vége van, akkor jössz rá, hogy van élet a darabon túl is: család, számlák, miegymás. A színészként való jelenlét talán kevésbé megterhelő. Nagyon szeretek játszani is, el tudnám képzelni, hogy a rendezés és a színészet fésűs jellegű megoldásban megférjen egymás mellett” – fűzi hozzá.

szikszai_takacs_attila.jpg                                Szikszai Rémusz (fotó: Takács Attila)

A hazai filmezéssel szerinte az a baj, hogy „már harminc éve, hogy ugyanaz a tíz színész játszik mindegyikben. Ahhoz képest, hogy mennyi jó színész van a fővárosban és vidéken egyaránt, nagyon kicsi a spektrum, amelyből válogatnak”.

Ami pedig a közeljövő terveit illeti: „A következő bemutatóm júliusban a Vízkereszt lesz a Szegedi Szabadtéri Színházban, amelyben a Feste nevű bolondot alakítom. Ősztől játsszuk tovább a Mulatságot, a Kapa és Pepét, a Mindent Éváról című Orlai-produkciót és a Római vakációt. Rendezőként a Radnótiban fogok kezdeni az Ádám almái című film színpadi változatával, aztán az Orlai Produkciós Irodának rendezem az Oroszlán télen című színdarabot, tavasszal talán az Oidipuszt a Szkénével, a Fügével és a Vádli Alkalmi Színházi Társulással, majd Shakespeare A viharját a Budapest Bábszínházban Fodor Tamással a főszerepben” – sorolja Szikszai Rémusz.

szikszai_mindent_puskel.jpgA Mindent Éváról előadásában (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

Az interjúból az is kiderül, hogyan fogadta, hogy esélyessé vált a Kaszás Attila-díjra, milyen élményeket gyűjtött be a hosszabb külföldi tartózkodásai alatt és ezekből miket tudhat hasznosítani a rendezéseiben, illetve milyen tervek szerepelnek a bakancslistáján.

Az eredeti interjú teljes terjedelemben itt olvasható.  

Kapcsolódó cikkek

Hogyan kampányolnak a színházak a színészeik mellett?