Játékos gyerekkor Zsámbékon, mélyebb felnőttkor a Jurányiban

Az AlkalMáté Truppról és a Vajda Milán című bemutatójukról beszélgetett a Pótszékfoglaló Máthé Zsolttal, a trupp egyik tagjával.

Vajda Milán már többször megszólalt a nevét viselő és a róla szóló előadás kapcsán. Többek között azt mondta, hogy mások pszichológushoz vagy pszichiáterhez járnak és fizetnek azért a kezelésért, amit egy ilyen próbaidőszak alatt lehet kapni.

mathe_gyongyosi_hunor.jpgMáthé Zsolt (fotó: Gyöngyösi Hunor)

Az AlkalMáté Trupp a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Máté Gábor és Horvai István osztályában 2003-ban végzett hallgatók alkalmi csoportosulása. Tagjai arra szövetkeztek, hogy minden nyáron közösen színre viszik egy-egy osztálytársuk életének történetét. Az eredeti osztályból Fenyő Iván és Száraz Dénes már korábban kivált a sorozatból, idén egyéb elfoglaltságai miatt Kovács Patrícia, Szandtner Anna és Gál Kristóf szintén hiányzik az előadásból. Így a tizennégy együtt végzett színművészből a Vajda Milán című előadásban kilencen szerepelnek, közöttük Máthé Zsolt, aki az Örkény Színházban egy társulatban játszik Vajda Milánnal.

Mi elég kulturáltan elviseltük egymást, könnyedén tudtunk egymással dolgozni, szót érteni. Volt egy közös alaphang, amitől mi osztály tudtunk lenni. Gondolkodásmódban, stílusban és ízlésben is egymásra tudtunk hangolódni. Ez látszott is rajtunk rögtön” – meséli Máthé Zsolt az interjúban a színműs csapatról.

Arról is mesél, hogy annak ellenére, hogy nem beszélték meg, már az első egyetemi félév végén úgy alakult, hogy nyáron is együtt dolgoztak. Miként ezt – nem függetlenül a sorozatos nyári közös munkának - azóta is teszik. „Diploma után kitaláltuk, hogy az osztály nyáron csináljon közösen egy előadást, hogy együtt maradhassunk, mert hát nem éreztük azt, hogy nekünk most akkor “szét kellene szélednünk”. A Migrénes csirke volt az első anyagunk. Bár nekem erről nincsenek konkrét élményeim. Valahogy evidens volt már, hogy mi mindig nyáron is csinálunk együtt valamit” – emlékezik.

mathe_2.jpgMáthé Zsolt (fotó: Gyöngyösi Hunor)

A sorozat előzménye egy olyan előadás volt, amiben mindannyian megfogalmazták saját gondolataikat arról, milyen színházat szeretnének. „Aztán ezekből jelenetek születtek és előadás. Ezután született meg bennünk: mi lenne, ha lenne egy előadás, aminek Péter Kata lenne a címe? Mindannyiunknak tetszett az ötlet, hát próbáljuk ki! Volt egy sorsolás, ahol a jelen lévők közül kisorsoltuk Járó Zsuzsit – ő lett az első” – idézi fel az indulást Máthé Zsolt.

A sorozat Zsámbékon kezdődött, később került a jelenlegi helyszínére, a Jurányi Házba. „Ekkortól kezdve más hangulatú lett ez az egész. Zsámbékon ott maradt ebből az egészből valami vadromantikus, ám helyette jött valami más” – mondja a váltásról, hozzátéve – „Azok az előadások, amiket már itt, a Jurányiban csináltunk, azok már “felnőttebbek”, mélyebbek és mélyrehatóbbak lettek, mint amik Zsámbékon születtek. Ott, a rakétasilókban nekem azok az előadások színházibbak voltak, fantáziával, játékkal telibbek tűnnek így visszaemlékezve”.

Vajda Milánnak jellegzetes humora van - meséli. „A humor, ugye, körmönfont és kényes dolog színházilag is. Nem kis feladat lesz az ő humorát megmutatnunk azoknak a nézőknek, akik nem ismerik őt. Nekünk ez most egy komoly kísérlet: egy olyan embert ábrázolni, akinek az egyik védjegye a humor, a szellemesség” – mondja Máthé Zsolt. Az sem könnyíti meg a feldolgozást, hogy Vajda Milán élete nem volt zökkenőmentes. „Az ő élettörténete elég durva szituációkat rejt magában. Voltak olyan osztálytársaim is, akik őhozzá képest „burokban élhettek”. Nem tarkállott az életük traumáktól – mondhatni” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

vajda_hoppa_szinhaz.jpgVajda Milán és Dömötör András a Vajda Milán előadásában (forrás: Hoppá, Színház)

És mindezt a hagyományon túl miért? És lehet-e folytatása a közös nyári munkának a sorozaton túl? „Erre a kérdésre akkor válaszolnék, amikor már túl leszünk rajta, és mi magunk ülünk le arról beszélgetni, hogy jó, és akkor ennek most vége? Ha majd ezt a „nagy művet” befejeztük, elvégeztük, szerintem majd csak akkor lesz aktuális a kérdés: egyáltalán akarunk mi még előadásokat csinálni nyaranta bármi másról? Így, tíz nap alatt, ezzel a módszerrel – mert a módszer megvan” – hangzik a válasz. „Lehetne-e ezt elölről kezdeni?” – teszi fel a kérdést Máthé Zsolt, hozzátéve – „Ez persze csak egy-egy blőd gondolat, s lehet, hogy csak arról szólna, mint a hollywoodi folytatások. Erre a kérdésre nem tudom most a választ. El tudnám képzelni, hogy ezt megtegyem az életem végéig minden nyáron, ezekkel az emberekkel, akik az osztálytársaim”.

Az interjúból kiderül, hogyan jött létre egykor a Máthé Zsolt című előadás, milyen módszerrel készülnek el tíz nap alatt ezek a produkciók, és mit jelent úgy társulatnak lenni, hogy voltaképpen nem azok, vagy mégis.

A Pótszékfoglalón megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.

A Vajda Milán című előadást ma mutatják be a Jurányi Házban este fél 9-kor. Ezt követően július 28-án, 29-én és 30-án látható, mindhárom napon két-két alkalommal, délután 6-tól és este fél 9-től.

Kapcsolódó cikkek

Vajda Milán: „Mások pszichológushoz járnak ugyanezért”