„Nem engedhetem meg, hogy megkérdőjelezzem magamat”

Gubik Petra, az Operettszínház vendégművésze rengeteget játszik. Többek között arról mesélt a Fideliónak, hogyan lehet ezt bírni anélkül, hogy kikészülne.

Mozgalmas és sűrű évada volt Gubik Petrának: játszott Békéscsabán, a Duda Éva Társulattal a Fridában, a Pinceszínházban, a Játékszínben és természetesen anyaszínházában is volt premierje, a Szegény Dzsoni és Árnikát mutatták be a Raktárszínházban. Jelenleg Szegeden próbál, Esmeraldát fogja alakítani A Notre Dame-i toronyőrben, amit a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatnak be, majd a produkció szeptembertől beköltözik az Operettszínházba.

gubik_elfujta_a_szel.jpg                Gubik Petra az Elfújta a szél előadásában (fotók: Budapesti Operettszínház)

Gubik Petra nem először játszik a szegedi Dóm téren, 2013-ban debütált az Elfújta a szél Scarlettjeként. „Szerintem fel se tudtam fogni ennek a jelentőségét” – mondja ezzel kapcsolatban az interjúban, hozzátéve – „Annyira örülök, hogy a jóisten megadta, hogy most visszamehetek és egy másik gyönyörű, és ami nagyon fontos, regény ihlette szereppel. Talán most már megértem arra, hogy felfogjam, milyen fantasztikus dolog annyi ember előtt játszani”.

A bemutatók mellett is nagyon sokat játszott. „Volt, hogy az Operettben próbáltam reggeltől estig, másnap reggel kocsiba ültem és duplát játszottam Aradon. Májusban csak az Operettszínházban 22 előadásom volt. Volt, amikor tripláztam” – meséli. „Fanatikus embernek tartom magam, de azt hiszem, hogy az utóbbi pár évben túlságosan is rápörögtem erre a „nekem csak a színház létezik” dologra. Mondhatom, hogy jelenleg az életem 95%-át a színház tölti ki. De ha ez nem lenne elég, tavaly berobbant az életembe a szinkron is. Imádom”.

gubik.jpg                                Gubik Petra

Mindez komoly terhelést jelent. „Ez az egész nagyon igénybe veszi nem csak a hangot, hanem a lelket is. Ezért szoktam azt érezni, amikor lemegy egy-egy turnus, hogy most megint tíz évet öregedtem. Mintha egy hetvenéves öregasszony lelke lenne egy fiatal testbe zárva. Bár sokszor azt gondolom, úgy is nézek ki...” – vallja a színésznő.

Ezt a sűrű menetet csak nagyon okosan lehet jól csinálni – mondja. „Én nem engedhetem meg magamnak, hogy akármikor kimaradozzak éjszaka, elmenjek bulizni. Az alkoholfogyasztás teljesen ki van zárva. Akkor is felöltözöm, ha meleg van. Mindig sok cuccal járok, állandóan pakolok. Van egy kis patika is a táskámban” – sorolja a napi rutinba beágyazott óvatosságot.

De talán a legfontosabb, hogy az ember tudjon miből táplálkozni. Ezért is keresem azokat a mankókat a magánéletemben, amibe tudok kapaszkodni. Az évek alatt megtanultam magam mindenhol jól érezni és kialakítani azt a kis intim szférát, ahol el tudok lazulni. Muszáj azt is megtanulni, hogy kizárd a körülötted lévő dolgokat” – meséli. „Nem engedhetem meg, hogy bizonytalan legyek, hogy megkérdőjelezzem a saját képességeimet. Sok ember szájából hallottam már ezt a mondatot, de mostanra értettem meg igazán. Arra törekszem, hogy legyen egy töretlen hitem önmagamban és egy erős jövőképem. Nem könyökölve, nem másokat félrelökve, de hinni és bízni abban, hogy elérem” – fűzi hozzá.

gubik_notre.jpg                 A Notre Dame-i toronyőrben 

Tavaly elkezdte a tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakán levelező képzésben. „Az biztos, hogy adott egy magabiztosságot. Nincs túlzott önbizalmam, de az, hogy végül felvettek, adott egy löketet. Talán valami kárpótlást jelent, hogy lesz egy szakirányú végzettségem. De azt is be kellett látnom, hogy igazuk volt az idősebb kollégáknak, akik azt mondták, amikor sírtam és nyávogtam a főiskola után, hogy: Petruska, hidd el, a szakmát nem az iskolapadban tanulod meg” – meséli a felvétel hozadékáról.

Az interjúból az is kiderül, hol tartott a beszélgetéskor Esmeralda szerepével, mennyiben más a készülő musical, mint Dumas regénye és mennyire kell másként játszani a Dóm téren, mint akár az Operettszínházban.

A teljes interjú itt olvasható.