„A színházba sem árt önteni egy kis tejszínt”

Vajda Milán, az AlkalMáté Trupp előadásának idei főszereplője, az Örkény Színház színésze az Indexnek adott interjút.

Az AlkalMáté Trupp Horvai István és Máté Gábor legendás színészosztályainak tagjaiból verbuválódott. Minden évben az osztály egy tagjának életét mutatják be Máté Gábor rendezésében, idén az Örkény Színház művésze, Vajda Milán volt soron. Vele beszélgetett az Indexen Kovács Bálint.

vajda_2.jpgVajda Milán (fotó: Dömölky Dániel)

Vajda Milán életének meghatározó élménye volt, mikor halott édesapjára neki kellett rátörnie az ajtót. Az AlkalMáté Trupp előadása is ezzel a jelenettel kezdődik. Vajda László Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház alapító tagja volt. Az ő halála nagy szerepet játszott abban, hogy fia végül színész lett. Ha édesapám nem hal meg, amikor ennyire fiatal voltam, lehet, hogy más pályán lennék” – vallja erről az interjúban. Ugyanakkor nem gondolja azt, hogy apja korán félbemaradt pályáját kellene folytatnia, miközben alkati hasonlóságuk miatt ugyanolyan szerepek találnak rá, mint apjára. „Annyit nem változott a világ harminc év alatt, hogy egy rendezőnek ne jutna eszébe rólam is ugyanaz a szerep. Van, hogy csak utólag derül ki, ha már apám is játszotta azt a szerepet” – mondja erről.

Bevallja, zavarja, hogy mindig ő kapja a nagyevők szerepeit, ezért néha fogyókúrába is kezd, hogy aztán visszahízza. Sokszor hasonló szerepek találják meg: Sok bumfordi, hülye embert kell, kellett játszanom, de volt egy időszak, amikor ez átalakult, és csak aljas, sunyi szemétládákat adtak nekem. És olyan is volt, hogy egy rendező rimánkodott, már ne fogyjak tovább, mert nem fogom tudni eljátszani a szerepet” – mondja. Jó lenne váltogatni a különböző szerepeket, például a rázósabb és a könnyedebb szerepeket is, miközben az Örkény Színházban jelenleg inkább „rácsrázós” előadások vannak. Szerintem nem lehet minden nap steaket enni; én, ha rántottát csinálok, teszek bele egy kis tejszínt, hogy lágyítsa az ízét. A színházba sem árt önteni egy kis tejszínt” – vallja erről.

vajdamilan16.jpgCzukor Balázs és Vajda Milán az előadásban (fotó: Véner Orsolya)

Vajda Milán úgy érzi, alkata miatt is kevésbé találják meg az olyan szerepek, amelyekben igazán nagy színésszé válhatna. Bár meg tud békélni ezzel a helyzettel, azért van benne tüske emiatt. Címlapokra nem akar kerülni, a kritikák nem érdeklik – mondja. Ugyanakkor saját bevallása szerint a legtöbb kárt egy pozitív kritika okozta benne: „Még főiskolásként játszottam egy előadásban, az Ádámcsutkában az Új Színházban; Molnár Gál Péter, aki akkor a magyar színikritika alfája és ómegája volt, szuperlatívuszokban írt rólam egy bekezdést. Máté Gábor teljesen kiakadt: el fogom hinni, hogy ez így van, és hogy jön ahhoz valaki, hogy ilyeneket írjon. És tényleg van olyan színész, aki egyre rosszabb, ahogy egyre több jót írnak róla, és teljes önbizalommal játszik minősíthetetlenül”.

Az egri Gárdonyi Géza Színházat Blaskó Balázs politikai kinevezése miatt hagyta ott. Felháborítja, ha a politika beleszól az ember életébe, és ő maga nem is akar politizálni. „Ijesztő, hogy a legtehetségesebb, legfontosabb középkorú rendezőknek nincs munkájuk Magyarországon, és Schilling Árpádtól Bodó Viktorig külföldön rendeznek. Könnyű valakit ellehetetleníteni: bőven elég, ha nem adsz neki pénzt arra, hogy dolgozzon. De ki nem csinálja ezt? Ez körüllengi a magyar történelmet: gondolhatsz mást, csak akkor takarodj minél távolabbra” – ad szomorú látleletet a magyar közállapotokról.

Vajda Milán szólt még lustaságról, kedvességről és hogy szeret-e színpadon meztelenkedni.

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.

Kapcsolódó

A nap fotója – Vajda Milánról
Egyetemistaként játszani tizenegy éve – Kritikák a Vajda Milánról
Vajda Milán: „Nagyon gonosz is tudok lenni”