Fodor Tamás és Jordán Tamás – A színház súlya jelentősen csökkent

Két nagy színházcsináló, akik most mindketten Freudot alakítanak a Rózsavölgyiben. A közös indulásról, a színház és a társadalom helyzetéről is kérdezte őket a 168 óra.

Jordán Tamás és Fodor Tamás a hatvanas években játszott utoljára együtt a legendás Egyetemi Színpadon. A Rózsavölgyi Szalon és Freud alakja újra összehozta őket, még ha nem is egy előadásban. Mark St. Germain Az utolsó óra című művében Jordán Tamás alakítja Sigmund Freudot, Éric-Emmanuel Schmitt nemrégen, Az ismeretlen címmel bemutatott darabjában pedig Fodor Tamást láthatjuk az idős pszichológus szerepében.

fod_3-horz.jpg               Fodor Tamás, Jordán Tamás (fotó: Németh Sz. Péter, Mészáros Zsolt)

Ettől függetlenül is sok a párhuzam kettejük között. Mindketten színészek és rendezők, amiből az utóbbi években a színészet dominál náluk, miközben mindketten vérbeli színházcsinálók. Jordán Tamás már-már megszállottan, hiszen a Merlin Színház létrehozásakor, majd a Nemzeti Színház igazgatójaként is azt a bizonyos közösségi helyet, agorát próbálta megteremteni, ami az Egyetemi Színpad lelke volt, ahogy ezt a törekvését a szombathelyi Weöres Sándor Színház meglapításánál sem adta fel. Fodor Tamás szintén ebből a lendületből alapította a Stúdió K Színházat, amelynek négy évvel ezelőtt még az igazgatója volt.

Fodor Tamás nem szeret az alakítása kapcsán Freudról beszélni. „ Amikor rendezek, szívesen beszélek egy dráma összefüggéseiről, a karakterekről. De más foglalkoztat, ha játszom. A színésznek nem az a dolga, hogy alakítson valakit, hanem hogy hitelesen létezzen a színpadon. Freudot nem is lehet eljátszani, hiszen szellemi értelmében kilométerekkel magasabb nálam. Csupán annyi lehetőségem van, hogy az író és a rendező által elém tárt drámai helyzetben megpróbáljak felidézni magamban olyan élményeket, amilyeneket Freud is átélhetett 1938-ban, amikor Az ismeretlen című darabunk játszódik. És sajnos ilyen párhuzamokat nem nehéz találni a két korszak között” – fejti ki az indokait az interjúban.

fod_2.jpg                Fodor Tamás (fotó: Németh Sz. Péter / Fidelio)

Egy másik közös pont, hogy egyikük sem végzett színművészeti főiskolát vagy egyetemet. Jordán Tamás mérnök végzettséggel eleinte csak hobbinak tekintette a színjátszást, ez a kaposvári évek alatt változott meg benne, ahová 1980-ban szerződtették. „Kaposvár nekem felért egy színházi egyetemmel” – fogalmaz. Fodor Tamás sokáig érezte a diploma hiányát, egyszer már a Vas utca elején járt, hogy jelentkezzen felvételizni a Színmű rendező szakára, végül nemet mondott magának. „Én kezdettől fogva a független színházi létben hittem, és akkoriban még jóval merevebbek voltak a határok a hivatásos színházak és a félprofesszionális független társulatok között” – magyarázza a döntését, hozzátéve – „Furcsa fordulata a sorsnak, hogy most én is tanítok a színművészetin, ráadásul olyanokat, akik a doktorijukra készülnek”.

Színházcsinálóként mindketten a közösséget, a közös gondolkodást keresték, amire a színháznak véleményük szerint a Kádár-korban jobb lehetőségei voltak. Jordán Tamás szerint demokráciában nehezebb eredményes színházat csinálni, mint diktatúrában. „Ma azért is nehezebb színházat csinálni, mert szólásszabadság van, bárki bármit mondhat vagy közzéteheti a véleményét a Facebookon. A közönségnek már nem annyira fontos, hogy olyan mondatokat halljon, amelyek máshol nem hangzanak el” – fejti ki a gondolatait.

utolso_eder_vera.jpg                         Alföldi Róbert és Jordán Tamás Az utolsó óra előadásában (fotó: Éder Vera)

 „Autokratikus rendszerekben a színháznak nagyobb hatása lehet, mert több frontot tud nyitni. Mindig is az olyan politikai színház érdekelt a legjobban, amelynek aktív, társadalomformáló ereje van” – kapcsolódik a gondolathoz Fodor Tamás is. Az Egyetemi Színpaddal sokat jártak Nyugatra, ahol „elképesztően forrongó, avantgárd színházi élet zajlott kint. Aztán jött 1968, ami óriási hatással volt rám. Utána kimentem Párizsba, ahol egy barátnőm a férjével olyan kávéházat csinált, amelyben politikai kabarét játszottak. Mellette főztek, felszolgáltak a közönségnek. Nekem ez volt a színházi élmények csúcsa” – emlékezik Fodor Tamás. „Elhatároztam, hogy én is olyan színházat fogok csinálni, ahol az emberek esznek, isznak, beszélgetnek, és az előadás inkább csak apropója a közösségi életnek” – fűzi hozzá.

Fodor Tamás véleménye szerint a késő Kádár-kor és a jelen összehasonlításakor élhetőség és társadalmi tudat terén egyértelműen az előbbi felé billen a mérleg. „A nyolcvanas években a Kádár-rendszer már erodálódott, a hatalom kezdett szétesni. Akkor hanyatló ágában volt egy diktatúra, most pedig kiépülőben van egy totális önkényuralmi rendszer. Ez áldemokrácia, amelyben a hatalom jóval koncentráltabb, mint a nyolcvanas években volt. Ha a jelenlegi politikai-gazdasági eliten belül valaki a vezér ellen fordul – „simicskálódik”” – fogalmaz. A másik jelenkori problémának a közös igazságok hiányát és a belenyugvást tartja: „Az emberekben kialakult egy furcsa komfortérzet, nevezhetjük sztoikus érzésnek is. Sokan azt gondolják: minek bármibe is beavatkozni, úgysem tudunk változtatni semmin. Ezt régebben is sokan így gondolták, de akkor még megvolt a remény, hogy majd jön valaki, aki változtatni tud. Most ez a remény sincs” – véli Fodor Tamás.

jordan_2_meszaros_zsolt.JPGJordán Tamás (fotó: Mészáros Zsolt)

Hogy mi ad erőt nekik hetvenen felül is a színházhoz? „Nagyon szeretek csapatban lenni, nem is főnökként, inkább kollégáim barátjaként, és erről nem akarok lemondani” – mondja Jordán Tamás, majd a Nemzeti Színház utáni szombathelyi színházalapításra utalva hozzáteszi –„Sokan nem értették, miért mondok le egy ilyen kiváltságos pozícióról, de nekem fontosabb volt, hogy Szombathelyre menjek, ahol még sosem volt színház, és a barátaimmal megalapítsunk itt egy új teátrumot. Számomra ez szinte misszió volt”.

Ami a missziót illeti, „én ehhez már kevésnek érzem magamat” – vallja Fodor Tamás – „A Stúdió K vezetéséről négy éve lemondtam, azóta mindenben egy kicsit hátrébb léptem. Így is rengeteget játszom, rendezni is fogok, de vezetésre már nem vagyok képes. Sokkal több a kételyem is, de amit csak tudok, szeretném még hozzátenni a színházhoz”.

Az interjúból kiderül, Freudon kívül milyen jelentős közös szerepük volt még a pályájuk során, miért volt fontos számukra az Egyetemi Színpad túl a közösségen, mi volt a titka a szintén legendás kaposvári korszaknak, illetve szerintük miért bizonyult kevésnek a közfelháborodás Dörner György újszínházi kinevezésekor és miért volt elég Jordán Tamás esetén, akinek a szombathelyi színház élére újra történő kinevezése előtt komoly és méltatlan politikai botrány kerekedett (cikkeink itt olvashatóak).  

A teljes interjú itt található.

Kapcsolódó cikkek

 

Jordán Tamás: „A színház az a hely, ahol beszélünk egymással” (7óra7)
Jordán Tamás: „Azért akartam színész lenni, hogy megszabaduljak saját magamtól”
Jordán Tamás „kiszökik” a kórházból
Fodor Tamás lesz Freud a Rózsavölgyi Szalonban
Fodor Tamás: „Soha nem akartam utánozni senkit, akit alakítottam”

süti beállítások módosítása