Fehér Ferenc a hazai kortárstánc egy különleges alakja. Most a MU Színházban mutatja be The station című koreográfiáját, amelyben Mikó Dávid a partnere. Interjú.
Az igazi őstehetségként emlegetett művészt a rá jellemző egyedi mozgásvilága teszi igazán különlegessé, produkcióival a világ minden táján megfordult már. Új premier darabját először a MU Színházban láthatják az érdeklődők október 13-án és 14-én, melyet már a bemutatás előtt meghívták szerepelni többek között a Kanári szigetekre, Németországba és Sepsiszentgyörgyre. November végén pedig a dunaPart – Kortárs Előadóművészeti Platform keretein belül ismét szerepelni fog a MU-ban.
Fehér Ferenc a Hello, zombi! előadásában (fotó: Jókúti György)
Bár klasszikus értelemben vett táncos képzésben nem vettél részt, melyek azok az irányzatok, amelyek hatással voltak és vannak rád?
Sok előadást nézek, és nyílván hatnak rám a kortárs irányzatok anélkül, hogy tudatosan használnám őket, de elsősorban az állatok mozgásvilága az, ami számomra nagyon inspiráló.
A station-nél mi inspirált? Mi volt az alapötlet?
Kezdetben a körből való ki-belépés volt az alapötlet, ami hozza persze a bezártság-szabadulás, állandóság-változás témáját. Mivel soha nem dolgozom úgy, hogy az egész darab koncepciója ott van a fejemben, hanem van valami kiinduló téma, ami izgat, és elkezdem próbálni, majd a továbbiakban a testemre hagyatkozom.
Fehér Ferenc a Figura Stúdió Színház egy próbáján (fotó: Kolozsi Borsos Gábor)
Ha három szóval kéne leírnod a darab hangulatát, mi lenne az?
Egyszerűség, sejtelmesség, rítus.
Hogyan találtatok egymásra a táncpartnereddel, Mikó Dáviddal?
Tavaly találkoztam vele Kínában egy nyári tánctábor keretén belül. Mindketten tanárként voltunk meghívva. Korábban láttam táncolni Duda Éva társulatában, és tetszett a mozgásának a dinamikája. Régóta töprengtem azon, hogy kivel is szeretnék és tudnék együtt dolgozni. Számomra nem volt könnyű megtalálni a megfelelő partnert. Kínában lehetőségem volt több óráját is megnézni, ami tetszett. Később a Trafóban találkoztunk egy előadáson, ahol megemlítettem neki, hogy jó volna együtt dolgozni. Egy idő elteltével már a próbateremben találtuk magunkat kiizzadva. Számomra jó választás volt.
The station (fotók: Lakatos János)
Az előadásban a saját zenédet hallhatjuk.
Az előadásban, mint mindig, a saját zenéim hallhatóak. Autodidakta módon tanultam zenélni egy-két hangszeren a magam módján.
Ha jól tudom, nem szokványos módon kezdődtek a próbáitok.
Valóban nem. Minden próba előtt nagy futballmeccseket játszottunk egy kis pöttyös labdával, ami megadta a kezdő hangulatot az intenzív próbafolyamathoz. Sajnos, a legtöbb esetben Dávid győzött.
(Forrás: MU Színház)
A The station bemutatójával kapcsolatban bővebb információ a MU Színház oldalán található.
Kapcsolódó cikkek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.