Schilling Árpád montenegrói rendezése a Trafóban

A rendező montenegrói királyi színházzal közös produkciója, az Ameddig a szem ellát csupán kétszer látható itthon, november 3-án és 4-én a Trafóban.

Az alkotók saját tapasztalataiból gyúrt történetei egyszerre beszélnek empátiáról, szolidaritásról és a hatalmi rendszerek kafkai abszurditásáról. Schilling rendezése, amely kelet-európai kontextusban mutatja be kisemberek történeteit, a Trafó társadalmi témájú előadásokat összefogó Közös ügy sorozatának része is. 

dokle_10-16-28-edit_du_ko_miljani.jpgAmeddig a szem ellát (forrás: Trafó)

Az Európai Unió EU Collective Plays! programjának keretében jött létre a produkció. A program különböző országok alkotóit invitálja olyan közös színházi munkára, amelyben az alkotók saját élményeikből táplálkozva készítik el munkáikat.

Így jött létre az Ameddig a szem ellát is, aminek kiindulópontjául a színészek és a rendező saját történetei szolgáltak. Az előadás formába öntésében és megszövegezésében két dramaturg is szerepet vállalt: Bíró Bence, aki állandó munkatársa volt az utóbbi időben Schillingnek, de megfordult már a Katonában és a Vígszínházban is dolgozik, illetve Gyarmati Kata, a Szabadkai Színház társulatigazgatója. Előtanulmányaik során rengeteg interjút készítettek Montenegróban, és egy izgalmas, ellentmondásokkal teli, túlpolitizált országgal találkoztak. Annak ellenére, hogy a montenegrói színészgárdát és az ő tapasztalataikat láthatjuk a színpadon, nem kizárólag helyi mikrotörténetekkel találkozhatunk.

dokle_10-16-75-edit_du_ko_miljani.jpg

„Ez nem egy speciálisan montenegrói történet. Bár megemlítünk konkrét helyszíneket, még csak a Balkánhoz sem köthető kizárólagosan. A színészek által hozott élményanyagot, valamint a saját magyarországi és európai tapasztalataimat felhasználva egyfajta kelet-európaiságról, egy általános életérzésről mesélünk” – fogalmazott Schilling Árpád.

Ez az életérzés pedig nemcsak realisztikus képet fest a régióról, de közösségi, politikus kérdésekhez is elvezet, miközben számot vet azzal, hogy milyen szerepe van a hatalmi rendszereknek személyes sorsunk alakulásában.

 „A harag napja és a bécsi Hideg szelek után Schillinget még mindig és már megint a kiszolgáltatott, szó szerint nyomorba döntött kisember kilátástalan sorsa érdekli. Meg az, hogy a magasból láthatatlan átlagembert felzabáló rendszer ad-e valódi segítséget a lózungokon kívül? És ami ennél fontosabb: a pusztulást körbeállva szemlélő embertársak vajon akarnak, mernek segítő kezet nyújtani a rászorulónak?”írta  Jászay Tamás kritikus az előadásról

dokle_10-16-222_du_ko_miljani.jpg

Schilling  Árpád, a Krétakör nemzetközileg elismert rendezője évek óta nem dolgozik Magyarországon, utolsó hazai munkáját, A harag napját 2015-ben mutatta be a Trafó. Schilling a rendezői munkát azonban csak itthon tette parkolópályára: 2008 óta folyamatosan rendez külföldön, Franciaországban, Svájcban, Németországban, az utóbbi években pedig Bécsben, Varsóban, Zágrábban és Temesváron is mutattak be tőle előadást.

Sőt, a Litván Nemzeti Színház művészeti vezetőnek kérte fel, erről jelenleg is folyik az egyeztetés. Ezt az ellentétet a következőképpen értelmezi az Indexnek: „Nem tervezek most itthon színházrendezést. Magyarországon – fura szó, de – hazafiként inkább azt keresem, mi az istent tudnék csinálni túl azon, hogy létrehozok egy előadást. Külföldön megpróbálhatom megmozgatni a kisközösségeket az előadásaimmal, de otthon ennyivel nem elégedhetek meg.”

Az előadásokat november 3-án egy beszélgetés követi, amely során Bíró Bence, a darab dramaturgja beszélget a fellépőkkel. November 4-én pedig az érdeklődők a Gondolat Generátor NézőPont programjának keretében kötetlenül, a Trafó drámainstruktorainak vezetésével vitatathatják meg az előadással kapcsolatos benyomásaikat. (A NézőPont programról itt olvashatóak további részletek.)

(Forrás: Trafó)

Kapcsolódó cikkek

Felnőttek felé is nyit a Trafó színházpedagógiai programja