„A játéktér akkor bő, ha a színészek tudják, mit miért csinálnak”

Fehér András negyedéves színészhallgató a Színműn. Első rendezése kapcsán kérdeztük az egyetemről, rendezői ambícióról, darabválasztásról és az előadás létrejöttéről. 

Fehér András Lars Norén: Az éjszaka a nappal anyja című darabját állította színpadra. A svéd szerző kegyetlenül rideg családi romdrámáját karakteres formai megoldásokkal, egyfajta realista operaként rendezte meg. 

image5.jpegJózsa Tamás zeneszerző, aki zongorán „kíséri” az előadást

"Jóval bonyolultabb lett minden, amit színészetről, színházról gondoltam. Számos olyan összetevőjét világították meg a színházcsinálásnak, amelyről addig fogalmam sem volt" - nyilatkoztad korábban az egyetemről. Mire céloztál? 

Összetettebben látok egy ötletet, vagy színpadi gesztust, mint az egyetem előtt. Megtanultam szöveget elemezni. Ezt leginkább Zsótér Sándornak köszönhetem. Megtanultam, hogy egy színpadi pillanat végtelen mennyiségű összetevőből áll, és végtelen irányból lehet elemezni. Ez nyugtalanító kérdéseket vet fel: mi az, ami miatt egy bizonyos mondatot úgy mondok vagy instruálok? A szöveg vezérel, vagy az a rengeteg közhely, ami rám rakódott? Egy formát tanultam meg, vagy önállóan gondolkodni? 

Majdnem minden színműs színész osztályban van egyvalaki, aki erőteljes affinitást mutat a rendezés iránt. Olyannyira, hogy ők a Színmű után is rendeznek amellett, hogy színészként is dolgoznak. Ebben az osztályban elképzelhető, hogy te vagy, illetve te leszel ez?  

Remélem. Ez azon múlik, hogy a jövőben kapok-e lehetőséget rendezni. Amikor jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti egyetemre, tudtam, hogy később rendezni is szeretnék. Filmrendező szakra is beadtam a jelentkezésem, de oda nem vettek fel. 

feher-andras.jpg          Fehér András

Azt is mondtad, hogy „olyan színházat akarok csinálni, ahol a játszók olyan önzően keresik a boldogságot, hogy az egész addigi életüket készek eldobni minden pillanatban, ahol visszavonhatatlan kijelentéseket tesznek, kegyetlenek magukkal és a nézőkkel, felmentés nélkül őszinték". Ennek a rendezésednek van köze ahhoz a fajta kegyetlen és őszinte színházhoz, amiről korábban beszéltél? 

Ezt a darabot tavaly, szeptember elején olvastam először. Rá két-három héttel eldöntöttem, hogy megrendezem. Amikor jól megy az előadás, van köze ahhoz az elképzeléshez, amiről korábban beszéltem.  

Három mostani osztálytársad mellé korábbi osztálytársadat, Vilmányi Benettet választottad az előadás voltaképpeni főszerepére. Hogyan zajlott a fejedben a szereplőválogatás

Ösztönösen alakult így. Őket láttam, miközben olvastam a darabot.  

egyutt.jpgKoller Krisztián, Hajdu Tibor és Konfár Erik az előadásban

Milyen előzetes konkrét elképzelésekkel, illetve koncepcióval vágtál bele a próbákba, és hogyan alakultak mindezek a próbák alatt?  

Józsa Tamás, az előadás zeneszerzője, korábban írt nekem egy dalt egy sanzonversenyre, és az általam felsorolt lehetőségek közül a Sarah Kane szöveget választotta a dalhoz, rájöttem, hogy hasonlóan gondolkodunk. Benne voltam biztos először. Tudtam, hogy az, amit zenéjében képvisel, közel áll az ízlésemhez. Nincs olyan mélység, amitől  megijedne. Az élet legsötétebb részeit tudja zenéiben megfogalmazni. Ez olyan bátorság és érzékenység, ami számomra a legfontosabb egy alkotótársban. Együtt elemeztük a szöveget. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire száraz, minimalista lesz az előadás. A próbákon jöttem rá arra, hogy a színészeken, Tamáson és a zongorán kívül semmire nincs szükség. És megtetszett az is, hogy nulla forintból, technikai kötöttségek nélkül készül valami.  

Miközben néztem, az az érzésem támadt, hogy ez egy minden egyes elemében átgondolt és megszerkesztett előadás, azt is mondhatnám, hogy abszolút rendezői színházat csináltál karakteres formai megoldásokkal. Ez a határozott forma mennyi játékteret engedett a színészeknek? 

A játéktér akkor bő, ha a színészek tudják, mit miért mondanak, vagy tesznek. Az instrukcióim nagy része a szöveg elemzése volt. Bár minden pillanat szerkesztett és kigyakorolt, nem várom el, hogy mindig ugyanolyan legyen. Épp ellenkezőleg. Csak akkor működhet, ha minden alkalommal újratöltik tartalommal, és mindig más. De szerintem ez a legtöbb előadásnál így van. 

vilmanyi_halasz_nora.jpgVilmányi Benett (fotó: Halász Nóra / Zoom.hu)

Zsótér Sándor, aki tanárod az egyetemen, követte a próbafolyamatot akár észrevételekkel, akár a felmerülő kérdéseidre adott válaszokkal? 

Hagyta, hogy önállóan alkossunk, de segített mindenben, amiben tudott. Tanácsai leginkább praktikusak voltak. 

A bemutató után néhány nappal hogyan látod az előadást? Mit sikerült, és esetleg mit nem sikerült jól megoldani?  

Ahhoz, hogy erre válaszoljak, azt hiszem, nagyobb távolság kell. Még nem látom tisztán a hibáit és az erényeit.  

Milyen lehetőségeitek lesznek továbbjátszani?  

Az egyetemen, a Padláson játsszuk, ameddig lehet.  

Török Ákos e-mail interjúja

Az előadás legközelebb december 15-én és 16-án látható.