„Üvöltött már a mellettünk lévő sátorban Kiss Tibi és a Lovasi”

A karamazov a 42. előadásához közeledik. A produkció két színésze, Jankovics Péter és Lazók Mátyás mesélt az emlékezetes pillanatokról és a hosszú széria titkáról. 

A Mu Színház és a Füge Produkció hat éve töretlen lendülettel futó karamazov című előadását december 22-én immár negyvenkettedik alkalommal láthatja a közönség a MU Színház színpadán. Dosztojevszkij regényét Laboda Kornél állította színpadra, Jankovics és Lazók játszótársai Orosz Ákos és Adorjáni Bálint.

img_2823_0615.JPGLazók Mátyás, Adorjáni Bálint és Jankovics Péter az előadásban (fotók: Börcsök Mihály)

Jó pár, szám szerint 41 karamazov előadáson vagytok túl. Improvizatív és intim hangulatú ez a produkció; hogyan pezsdítettétek fel magatoknak az elmúlt évek előadásait, hogy számotokra is élvezetes lehessen minden egyes alkalom? 

Jankovics Péter: Természetesen van egy erős, bepróbált szerkezete az előadásnak. Ehhez tartjuk magunkat, hogy a történet ne sérüljön. Mivel a forma belőlünk építkezik, így velünk együtt előadásról-előadásra változnak részletek. Minden alkalommal meglepjük egymást, ami a nézők számára nem feltétlenül észrevehető, de az igen, hogy nagyon élvezzük. Hatodik éve játsszuk és még jó sokáig nem tervezzük levenni. 

Az előadásotok egyáltalán nem résztvevő színházi formában működik, de nem is hagyományos módon, mivel itt-ott nyittok a nézők felé. Volt olyan emlékezetes beszólás a közönségtől, ami titeket is megakasztott? 

Jankovics Péter: Általában Orosz Ákos beszólásai emlékezetesek a nézők felé. A legkisebb zajt sem hagyja szó nélkül. Ha éppen úgy alakul, kikérjük nézők véleményét egy adott kérdésben. Egyébként rengeteg helyen játszottuk már, gyakran elsőre teljesen lehetetlennek tűnő körülmények között is, végül az adott helyzeteket inkább kihasználtuk. Üvöltött már a mellettünk lévő sátorban Kiss Tibi és a Lovasi, de techno party is zajlott már a szomszédságunkban, amikor kénytelenek voltunk mikrofonnal a kezünkben lejátszani az előadást. A közönség szereti ezeket a különleges helyzeteket. 

borcsok_mihaly.JPGOrosz Ákos és Jankovics Péter

Miért határoztatok úgy, hogy csak férfiak játszotok, és a női szerepeket is magatok között osztjátok el? 

Lazók Mátyás: Az előadás azért jött létre, mert először Zsótér Sándor mondta rám, mint jelzőt, hogy Aljosa, majd Hegedűs D. Géza, majd Maláj György, aki a szegedi színház programfelelőse. Eleve így elolvastam a könyvet, majd a kezembe kaptam Richard Crane csak férfiakra írt, négyszereplős színpadi adaptációját, amit játszottak is nálunk. Nekem eléggé nyálas, popzeneszerű az a szöveg, távol áll a hangulata tőlünk. Ettől függetlenül ez a felállás megtetszett.

Részben kényszer is szülte a dolgot, mert az előadás nagyon kis költségvetésből készült. Nem lett volna pénz további szereplők tiszteletdíjára, ám végül ez lett az előadás egyik erőssége is. Sok néző megfogalmazta, hogy mennyire sivár lenne az élet nők nélkül, hiányzott nekik a női hang az előadásból. Ez a hiányérzet feszültséget teremt. Mind a négyünk életében központi kérdés a nőiség maga. 

Az előadásotokban néha hirtelen kiléptek a szerepetekből, úgy szóltok egymáshoz vagy a nézőkhöz, majd folytatjátok a színészkedést. Ez ugyanúgy tűnhet a játék részének, mint ahogy egy szövegmondási hiba elfedésének. Vissza tudsz idézni az elmúlt évekből egy-két emlékezetes bakit, elszólást, ami addig számotokra is ismeretlen reakciót kívánt? 

Lazók Mátyás: Mi mindig tudjuk a szöveget. Ebben az előadásban soha nincsen hiba, mert nem fér bele. Mivel a hiba lehetősége nincs benne, így megengedhetünk magunknak bármit az előadás keretein belül. Ez lehet személyes dolog is, de ehhez nagyon észnél kell lenni. Mivel mi észnél vagyunk, sose hibázunk, és mindig meglepjük, kizökkentjük egymást. A figyelmen múlik minden. Az, hogy mi volt a legdurvább kizökkentő eset, elég, ha mi tudjuk. Ez hadd legyen a mi titkunk. 

img_2707_0499.JPGJankovics Péter és Lazók Mátyás

December 22-én ti fogjátok zárni a MU 2017-es évadát. Készültök valami különlegességgel, újdonsággal? 

Jankovics Péter: Minden jeles nap előtt kitalálunk egy arra vonatkozó utalást. Legutóbb például nőnapon elhatároztuk, hogy felköszöntjük a hölgy nézőinket. Végül az lett, hogy Adorjáni Bálint véletlenül boldog anyák napját kívánt. Szóval, karácsony előtt valószínűleg a tojásfestés lesz terítéken.

(Forrás: Mu Színház)

süti beállítások módosítása