„Imi, mondj egy verset! Imi pedig mondott, és azóta is mond”

Csuja Imre, az Örkény Színház színművésze legutóbbi kettős főszerepéről, a versmondásról és az állami díjak átvételéről is beszélt a Magyar Narancsnak.

Csuja Imre 2004 óta az Örkény Színház társulatának tagja. Színpadi szerepei mellett sok filmben is látható, általában sajátosan lepukkant, határhelyzetekben élő figurákat elevenít meg a filmvásznon és a tévéfilmeken. Szinkronszínészként is rendszeresen foglalkoztatják, több mint nyolcszáz filmnek kölcsönözte a hangját.

Amit talán kevesebben tudnak, Csuja Imre gyakran és előszeretettel mond verseket, 2009-ben Ady Endre műveiből állított össze egy esetet, és verseit nem ritkán perifériára sodródott emberekhez viszi el. Legutóbb például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan szállójára látogatott el.

hajl_2.jpg                Csuja Imre verset szaval a hajléktalan szállón (fotó: Kaszás Tamás)

Az Örkény legújabb bemutatójában, a IV. Henrikben két nagy szerepet is alakít, a címszerep mellett Falstaff Jánost is ő játssza. „Rettenetesen élvezem, hogy 57 évesen még ennyi energiával bírom. Szívritmuszavarom volt, tavaly nyáron átestem egy ablációs műtéten, le is kopogom, szerencsére visszanyertem a régi formámat, és fogytam vagy 15 kilót. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gond nélkül végig tudom mozogni az előadást” – mondja a színművész az interjúban a kettős megterheléssel kapcsolatban.

Csuja Imre nem egy darázsderekú színész, ami ebben az esetben kifejezetten jól is jött, igaz, nem ugyanolyan mértékben IV. Henrik és Falstaff János megelevenítéséhez: „a szerephez megvannak a fizikai adottságaim; van ez a has, ugye, a sajátom, ami már nem is akkora, amekkora Falstaff Jánoshoz kellene, de ez nem is baj, mert a visszafogottabb has viszont jól áll Henriknek”.

Mint meséli, a megszokottnál hamarabb, már az ötödik előadáson sikerült teljesen birtokba vennie a szerepeit: „Van az a mondás, ugye, hogy a tizedik körül érik össze egy produkció, de én már most, az első felvonás után azt éreztem, hogy birtokomban van az egész. Ez volt az első alkalom, hogy nem kellett a takarásban kétségbeesetten memorizálnom a szöveget” – mondja.

henrik_4.jpg               Csuja Imre (középen) a IV. Henrik előadásában (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

A színészi pályát vidéki színházakban kezdte, két-három évadot töltött Pécsen, Debrecenben, majd Egerben. „A nagy színészépítő, klasszikus szerepek, a Rómeó vagy Mercutio elkerültek, inkább a groteszkek, abszurdok találtak meg fiatal koromban. Sokféle feladatot kaptam, olyan is volt, hogy húsz percig álltam a színpadon egy néma jelenetben. Ott azt kellett megtanulni, hogy hogyan legyek jelen úgy, hogy ne zavarjam meg a főszereplők dialógját, de ott, ahol lehet, mégiscsak reagáljak, ne csak egy karót nyelt inas legyek egy hülye tálcával a kezemben. Jó lecke volt” – emlékezik ezekre az évekre.

Csuja Imre Jászai-díjat és Érdemes Művész kitüntetést is megkapta. Az interjúban szóba kerül az állami kitüntetések átvételének dilemmája, többek szerint ugyanis nem szabadna átvenni a regnáló politikai kurzus díjait, csupán a szigorúan szakmai alapú elismeréseket. „Bennem ez nem jelentkezik dilemmaként. Az idén is felterjesztettek Kossuth-díjra, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy átveszem-e, én meg mindig mondom, hogy igen. Ez egy szakmai díj, amit történetesen mindig az aktuális kormány tagjai adnak át. Nem kérdés, hogy átveszem. Persze ehhez az is kell, hogy megkapjam” – vallja Csuja Imre.

henrik_2.jpg                Csuja Imre (állva) a IV. Henrikben (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

A versmondás már gyermekkorában kezdődött. „Tulajdonképpen több mint 50 éve verset mondok, nagyanyám, aki velünk lakott, ötéves koromtól versekre tanított. Miután átmentünk szomszédolni és a felnőttek kifogytak a pletykákból, mindig azzal jöttek, hogy akkor Imi, mondj egy verset. Imi pedig mondott, és azóta is mond” – meséli ezzel kapcsolatban, hozzátéve – „Mai fejjel már tudom, miért merek kiállni verset mondani. Ez valóban nagyon magányos műfaj, Törőcsik Mari például elképzelhetetlennek tartja, hogy kiálljon verset mondani, annyira fél. Nekem ez gyerekkorom óta természetes élethelyzet”.

Az interjúból az is kiderül, mikor szokta Csuja Imre átgondolni és átértékelni az alakításait, hol játszott rendszeresen napi négyet, és hogyan változott a színészi játéka az Örkény Színház átépítését követően.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Csuja Imre verseket adományozott hajléktalanoknak
Söröskupak és korona – Kritikák a IV. Henrikről