„Senki nem tudja, ki is valójában a másik”

A kassai Liliomfi Budapestre látogat. Telihay Péter rendező osztja meg a gondolatait Szigligeti Ede darabjának aktualitásáról és a kassai bemutatóról. 

Telihay Péter Arthur Rimbaud, Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Petőfi Sándor , Hobó és Jónás Tamás verseivel, a világ drámairodalmának szemelvényeivel és Lakatos Róbert zenéire állította színpadra a Liliomfit. A Kassai Thália Színház előadása december 19-én, este 7 órától látható a József Attila Színház nagyszínpadán.                                                                                                 

A főbb szerepekben Nádasdi Péter, Vasvári Emese, Lax Judit, Varga Szilvia és Rab Henrietta. A jelmezek Papp Janó, a díszlet Király Adrienn munkája, Kántor Kata koreográfusként, Artner Szilvia dramaturgként működött közre a produkció létrejöttében. 

rn_tha_lia_liliomfi_lowres_-70.jpgLiliomfi (forrás: Kassai Thália Színház)

Miért veszi elő manapság valaki a Liliomfit? Miért erre a darabra esett a választás Kassán? 

Telihay Péter: Czajlik József igazgató mindenképp olyan darabot szeretett volna bemutatni, amelyben minél nagyobb számban van jelen a társulat. Azt is szerette volna, hogy a történet lehetőleg a színházról szóljon, a színházcsinálás nehézségeiről és örömeiről. Történetesen a Liliomfi egyik központi témája ez, a címszereplő és néhány más szereplő olthatatlan vágya arra, hogy színházat csináljanak. A történet folyamán kiderül az is, hogy a színház hogyan képezi le az életet. Mindenki maszkot visel, álarcot amely mögé igazi énjét, igazi vágyait, érzelmeit rejtheti, és mivel mindenki álarcot ölt, senki sem tudja, ki is valójában a másik. Így aztán folyamatosan félreértik egymást, és ezekből a félreértésekből fakad Szigligeti Ede darabjának ellenállhatatlan humora. 

Milyen volt a Kassai Thália Színház majdnem teljes társulatával dolgozni? 

Telihay Péter: A társulat jó részét személyesen ismertem már régóta, mivel a kétezres évek elején a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője voltam, és a két színház akkor is szorosan együttműködött. Tehát én hoztam meg a döntést a szerepeket illetően, ahol pedig hiányosságaim voltak ott Forgács Miklós a színház dramaturgja és Czajlik igazgató ajánlásaira hagyatkoztam. 

telihay_fotovargaimre3.JPGTelihay Péter rendező (fotó: Varga Imre)

Vasvári Emese budapesti színész tulajdonképpeni nadrágszerepe viszont váratlan fordulat.  

Telihay Péter: Ahogy mondtam, ebben az előadásban senki nem tudja, ki is valójában a másik. Erről többet nem árulhatok el előre. Mindenképpen olyan személyt kerestem, aki Szilvai professzor titokzatos alakját a saját személyiségének extravaganciájával hitelesítheti. Emese, akit még főiskolás koromból ismerek, és aki tavaly óta kötődik a társulathoz, kézenfekvő megoldás volt. 

Milyen Liliomfi vízióra számíthatnak a budapesti nézők a megszokotthoz képest? 

Telihay Péter: Nekem Fellini képeit, a cirkuszosok, a társadalom perifériáján élők világát idézte a történet a maga titokzatos, sokszor rút, groteszk figuráival. Baudelaire, Verlaine és Rimbaud is képbe került, meg a többi szürrealista, szimbolista, parnasszista, akik ráadásul ugyanabban korban éltek és alkottak, mint Szigligeti, csak a világ egy másik részén. Ők is benne vannak az előadásban, sőt Jónás Tamás egy verse is, Lakatos Róbert fantasztikus zenéivel.

Az előadás aktualitása pedig maga a színház, ahol mindenki maszkot hord, de ugyanakkor mindenki tükröt tart valakinek. Ez a gondolatmenet lett a díszletünk alapja is. Tükrök és labirintusok rendszere, melyekben önmagukat és egymást keresik, kergetik megszállottan a szereplők.

(Forrás: Kassai Thália Színház)

Kapcsolódó cikkek

Fellini bohócai