„A színházi beavatás szertartása” – A varázsfuvola Miskolcon

Mozart operáját Rusznyák Gábor állítja színpadra. A történet ezúttal a színház a színházban helyzetén keresztül mesél nekünk saját életünkről. 

Ez Rusznyák Gábor első operarendezése, amely a Csokonai Nemzeti Színházzal együttműködésben jött létre először Debrecenben, majd most Miskolcon. A rendező elmondta, nagyon közel áll hozzá Mozart zenéje, mert érezhetően színházi gondolkodású zeneszerző, nagyon dramatikus egy-egy téma kibontása az operában.

180117_mnsz_varazsfuvola_2_felvonas_57_resize.JPGVarázsfuvola (fotók: Gálos Mihály Samu)

A rendező arra biztatja az opera műfajától ódzkodókat is, tegyenek egy próbát az előadással. Nemcsak a zenei anyag gazdag, de a történet is több módon értelmezhető: nézhetjük meseként, vagy saját életünk próbáinak szimbólumaként. – Mozart zenéje fülbemászó és mindenki számára élvezhető, a történet pedig képes minden korosztályt megfogni, magával ragadni. Minden néző eldöntheti, hogy számára ez a varázslatos világ hol létezhet: mese, fantasy birodalom, vagy a videójátékok virtuális valósága – mondja.

Rusznyák Gábor a gyermekek játékához hasonlítja ezt a világot: – Én úgy nézem ezt a történetet, mintha a gyermekeimet látnám játszani. A gyermekek fantáziája által teremtett világban elfogadjuk azt, hogy ami az előbb barlang volt, most űrhajóvá válhat. Másrészt ez egyfajta beavatási szertartás is, amelynek kulcsa az egymáshoz való kötődés érzése, a szerelem, szeretet, barátság. Mi a színházba való beavatásként értelmeztük a történetet, hiszen nekünk minden előadással ez a célunk: a néző valami misztérium részese lesz, történik vele valami, átél egyfajta megtisztulást, miközben nézi a darabot. A díszlet és a jelmez (Khell Zsolt, Ignatovic Krisztina) is ezt erősíti: egy színházi világban járunk, ahol a kulisszák mögé is benézhetünk, egyszerre látjuk magát a játékot, és a játékot létrehozó színház működését is – teszi hozzá a rendező.

eperjesi_erika_donko_imre.JPGEperjesi Erika és Donkó Imre az előadásban

Eperjesi Erikát két szerepben is láthatja majd a közönség, hol Dámaként, hol Papagénaként lép színpadra az adott napi szereposztástól függően. A művésznő elmondta, a két szerep valójában három különböző női karakter. – Papagena egy könnyedebb szerep, hiszen csupán egyetlen duettet – bár az egyik legismertebbet – énekel Papagenóval az opera végén, de a második felvonás prózai jeleneteiben elmaszkírozva, öregasszonyként már megjelenik. Dámaként pedig egy démonikus nőt jelenítek meg, aki társaival együtt háromfejű sárkányként irányítja a szereplők sorsát – mondja.

Monostratos szerepét Böjte Sándor alakítja, aki úgy érzi, ez a karakter olyan, mintha rá írták volna. – Ez egy fantasztikus karakterszerep, nagyon magaménak érzem ezt a furfangos, határozott, karizmatikus férfit. Azt hiszem, mindent meg tudtam valósítani benne, amit én a színházról gondolok. Bár már énekeltem korábban is ezt a szerepet, ebben a rendezésben egészen más oldalról kellett megközelítenem. Korábban egy játékosabb, bolondosabb figuraként jelenítettem meg őt, egy mesevilág szereplőjeként. Ebben az előadásban egy komorabb, keményebb jellem, egy nagyon célratörő karakter, ami tőlem is többet követelt – mondta. Hozzátette, fontos, hogy a tudjunk hinni a mesei üzenetben: ha kiálljuk az élet próbáit, megtalálhatjuk a boldogságot és legyőzhetjük a zsarnokságot.

A Varázsfuvola január 19-én látható első alkalommal a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán. Ezt követően januárban további három, februárban pedig öt alkalommal kerül másorra.

(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)