Fekete Ernő: „Véresen komoly, de mégiscsak játék a színház”

Fekete Ernő 22 éve a Katona színművésze. Az Ascher Tamás Háromszéken előadásáról és a rendezőkkel vívott „harcokról” is mesélt a Szinhaz-net-en.

A színművész a Színház és Filmművészeti Egyetem 1995-ös elvégzése óta a budapesti Katona József Színház tagja. Tizenhat évesen versmondó kategóriában megnyerte a Ki mit tud?-ot. „A középiskola végére azután minden egyéb vonzódás –  hogy tanár legyek, meg a történelemmel  foglalkozzam – megszűnt, és csak a színészet maradt. Mindenki azt mondta, hogy a Ki mit tud? győzteseként  biztos azonnal felvesznek majd a Színművészetire, de szó sem volt erről” – emlékezik az interjúban

fekete_martinek_adam.JPGFekete Ernő (fotó: Martinek Ádám)

A sikertelen kísérlet után az adott új lendületet az újabb próbálkozáshoz, amikor Veszprémben segédszínészként az ügyelő színpadra szólította őt. „A konkrét vágyak azután később jöttek, a főiskola idején. Hogy milyen jó lenne a Katona József Színházba kerülni, vagy előtte még az éppen alakuló Új Színházba, amit Székely Gábor akkor indított.  Jó szerepeket akartam játszani, semmi másra nem vágytam” – meséli a színművész.

A Színmű után a budapesti Katonába került, de az utóbbi időben többfelé is szerepelt vendégművészként. „Egy sokat játszó színészt nehezen hívnak máshova egy repertoárszínházból, mert biztos nagyon nehéz lesz egyeztetni. Ez mindig is így volt, de ennek ellenére voltak és vannak azért külsős munkáim. Jó élmény máshol lenni, új közegben, új emberekkel. Az ember elkezdi unni a karaktert, amit játszani szokott. Nagyon jó mást játszani műfajilag is, meg karakterben is” – meséli ezzel kapcsolatban Fekete Ernő.

Pódiumbeszélgetéseken és interjúkban általában szófukar, csendes embernek mutatkozik. „Nem vagyok egy harsány alak, inkább a csöndesebbek közé tartozom, de azért amikor olyanok vesznek körül, akiket jól ismerek, és ők is jól ismernek, talán inkább hangadóként viselkedem, mondom a magamét, viccelődöm” – vallja önmagáról, hozzátéve – „Ezek is szerepek tulajdonképpen. Szóval ez is elhatározás kérdése, veszel egy nagy levegőt, és sztorizgatsz, az emberek meg nevetgélnek, hogy jé, hát ez a fickó ilyet is tud! De ez is egy szerep, csak nekem sokkal kényelmetlenebb, mint amikor mindössze egy-egy rövid igent vagy nemet suttogok magam elé”. 

pc130501.jpgFekete Ernő az Ascher Tamás Háromszéken előadásában (fotó: Toldy Miklós)

A beszélgetésben szóba került a Pintér Béla által rendezett Ascher Tamás Háromszéken előadása is, amelyben Máté Gábort alakítja- „Hét előadás volt eddig belőle, még nagyon a szövegemre koncentrálok. Nincs meg a fejemben a saját alakításom se, az egész előadásról való tudás meg pláne. Egyelőre csak belülről látok részfeladatokat” – mondja a színművész. „Fogalmam sincs arról, hogy mennyire belterjes, nem tudom biztosan, hogy a konkrét sztorin túl szól-e bármiről, de azért úgy sejtem, hogy igen. Megmutatja a nagy akarásokat, azt, hogy minden egyes alkalommal a világ legnagyszerűbb előadását akarjuk létrehozni, és közben hogyan mennek tönkre életek, amit észre se veszünk, vagy ha igen, akkor már későn” – fűzi hozzá a meglátásait.

Úgy véli, hogy a próbaidőszak elején a színésznek vakon kell követnie a rendezőt, „a próbaidőszak közepére azután ez megfordul, mert ha nem is az egész darabról, de a te karakteredről, a részletekről már több tudásod van, és akkor már előállhatsz olyan megoldásokkal, amelyekre a rendező se gondolt”.

Ha pedig egy rendező egészen mást gondol a karakteréről, mint ő, akkor sem érdemes szerinte ellenszegülni: „Lehet kinn mérgelődni, de hogyha belépsz a színpadra, és nincs kedved hozzá, rossznak érzed az egészet, akkor nemcsak magaddal szúrsz ki, hanem a kollégákkal is. Tehát kötelességed ezt magaddal elintézni valahogy, a saját érdekedben kell valami örömöt találni a játékban” – vallja. „És azért arra is rájön az ember ilyenkor, hogy bár véresen komoly, sokszabályos, bonyolult, de mégiscsak játék a színház” – fűzi hozzá.

hoherok_toldy.jpg       Fekete Ernő a Hóhérok előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Az interjúból, amelyet Gócza Anita készített, az is kiderül, hogy miért kérte, hogy a Mennyekbe vágtató prolibusz című Weöres Sándor-estjét hét év után levegyék a műsorról, hogyan dolgozott velük Pintér Béla, és miért szereti jobban a próbaidőszakot, mint magát az előadásokat.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Fekete Ernő: „Hűségesnek tartom magam, az élet minden területén”
Fekete Ernő hetedik éve gondolkodik következő önálló estjén - Villáminterjú
Íme, a színház! – Kritikák az Ascher Tamás Háromszéken előadásáról
A nap fotója – Ascher Tamás Háromszéken
Furcsa párok a Katona új bemutatójában – Villáminterjúk, de tényleg
„Nem mindig könnyű lazának maradni” – Fekete Ernő válaszolt