Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”

A színművész Budapestre szerződik. A szombathelyi társulat helyzetének bizonytalansága mellett a távozása egyéb okairól is mesélt a Revizornak.

Bányai Kelemen Barna a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kezdte a pályáját. Itthon Székely Csaba Bánya-trilógiájából, illetve a színikritikusok által 2016-ban a legjobb előadásnak ítélt A nyugalom című előadásból ismerhettük. Emellett Budapesten is láthattuk, például a Színház- és Filmművészeti Egyetem A sütemények királynője (2015) vagy a Kultúrbrigád Makbett (2015) című előadásában. 

kel_kaszas_tamas.jpgBányai Kelemen Barna (fotó: Kaszás Tamás)

Miután a Weöres Sándor Színház Makrancos Kata – avagy egy hölgy megzabolázása című produkciójában már korábban (2015) szerepelt, 2016-ban Szombathelyre szerződött, ahol szintén fontos előadások főszereplője lett: A falu rossza (2016), Mágnás Miska (2016), Ivanov (2017), Volpone (2017). Mindeközben Alföldi Róbert két rendezésében is játszott, az Átriumban bemutatott A félelem megeszi a lelket, illetve a Szegedi Szabadtéri Játékokon színpadra állított Hegedűs a háztetőn produkciójában.

Most ismét váltás előtt áll, Budapestre jön az egyik művészszínházba. Hogy melyikbe, még nem publikus, minden esetre a budapesti Katona Zsámbéki Gábor által rendezett Széljegyzet című előadásban szerepelni fog.

Többször szóba kerül különböző írásokban az erdélyi és a hazai magyar színjátszás közötti különbség. „Nem gondolom, hogy alapvetően más, inkább az út különbözik egy karakter megtalálásáig. Itt azt tapasztalom, több információra van szükség, hogy elkezdjen a színész próbálni. Sokat gondolkodnak, kérdéseket tesznek föl, nehezebben fogadják el a válaszokat. A román színészek kérdések nélkül megcsinálnak valamit,  aztán kezdik visszafejteni az egészet. De a végtermék ugyanaz, a figurát őszintén, hitelesen kell megformálni”- vallja az interjúban a színművész. 

vol_meszaros_zsolt.jpgBányai Kelemen Barna és Jordán Tamás a Volpone előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)

Bányai Kelemen Barna éppen akkor került Magyarországra, amikor a politika egyre erőteljesebben szólt bele a kultúrába. A szombathelyi igazgatói pályázat kapcsán ez már-már botrányossá vált. „Amit konkrétan a saját bőrömön éreztem, az a Jordán Tamás igazgatói pályázata körüli hercehurca, azt nagyon megszenvedtem én is, a társulat is, a város is. Romániáról nem igazán tudok általánosságban beszélni, de Marosvásárhely multikulturális város. Eddig nem érzékeltük, hogy beleszól a politika a színház életébe, de ott is bármi bármikor megtörténhet” – fogalmaz.

Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, műmosollyal csináljuk tovább, mintha minden rendben lenne. Holott a társulat életét eléggé megrángatta ez a döntés és a következményei. Amikor odaérkeztem, még kiforrott csapat dolgozott ott, mostanra bizonytalanná vált a társulati lét, nem lehet tudni, hogy ki megy, ki marad, esetleg ki jön, hogyan gondolkodnak majd utánpótlásról. Ha bomlik a rendszer, nehéz előre látni, hogy megmarad-e a mag, pótolnak-e embereket, vagy ki az, aki például elmenne, de nem tud hova” – fűzi hozzá.

Már korábban is hívták más színházakhoz, de addigra aláírta a szerződést Szombathelyre. Az igazgatóválasztás körüli méltatlan helyzetben pedig úgy érezte, hogy most nem állhat fel. Azért sem akarja most megvárni a távozással, hogy Jordán Tamás igazgatóságának hátralévő két éve leteljen, mert nem lehet biztos abban, akkor is lesz lehetősége jó színházhoz szerződni, ráadásul az élettársa, Bánfalvi Eszter is elhagyja Szombathelyet, és nem szeretne maguknak egy „szétcincálós életformát”. 

mak_2.jpg       Bánfalvi Eszter és Bányai Kelemen Barna a Makrancos Katában (fotó: Mészáros Zsolt)

Az eredeti interjúból az is kiderül, mi történt vele ez alatt a két év alatt Magyarországon, hogyan tudott együtt dolgozni annyiféle különböző habitusú rendezővel, és mennyire tudtak segítenie a barátai abban, melyik színházat válassza a két budapesti művészszínház közül, akik megkeresték.

A teljes interjú, amelyet Vlasics Sarolta készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„A színház egy mikrovilág együtt azokkal, akiket szeretsz”
„Kiléptem a komfortzónámból” – Villáminterjú Bányai Kelemen Barnával
Bányai Kelemen Barna: „Nekem mindig is jó sziget volt a színház”