Tényleg annyira gáz a Nemzeti Lovas Színház Jimmy-musicalje?

Nem könnyű elfogulatlan véleményt mondani Pintér Tibor produkciójáról. György Péter esztéta a Szinhaz.net-en tett erre egy kísérletet.

A Nemzeti Lovas Színház legújabb bemutatóját a társulat vezetője, Pintér Tibor írta és rendezte Zámbó Jimmy emlékére, és a főszerepét is maga játssza. Sokak számára már maga a főhős sem olyan valaki, akiről színpadi művet kellene létrehozni. Érzelgős dalai, személyiségének ellentmondásossága, a halála után a bulvármédia által mesterségesen gerjesztett mítosz külön-külön is elég lehet az ellenérzéshez, együtt pedig különösképpen. Szintén sokak viszont nagyon szerették, sőt egyenesen imádták az énekest. Egyik kiindulópont sem elfogulatlan.

_dep3796.jpgJimmy, a musical (fotók: Dudás Ernő)

Pintér Tibor személye sem könnyít a helyzeten, aki celebvirtusával és önmagával elégedett kőmacsóságával már többször borzolta fel a kedélyeket. Egy interjújában például több más súlyos állítás mellett azt nyilatkozta, hogy ha belül nem lenne szép, akkor a tökéletes teste csak üres porcelánbaba lenne.

A musical színpadra állítása előtti vitákból ráadásul kiderül, hogy Pintér Tibor nem a dalok jogtulajdonosaival egyeztetett, ahogy ezt nem csupán illik, de jogilag kötelessége is lett volna, hanem a családtagokat kereste meg, és vélhetően az ő meggyőzőerejüket felhasználva kerülhette el a szerzői jogi bonyodalmakat. Átmenetileg: ugyanis a Ripost információja szerint a dalok szerzői (és a család) az engedélyt csupán az első két előadásra adták meg, a továbbiakat attól tették függővé, hogy mit szól az elkészült produkcióhoz Jimmy családja.

És máris itt vagyunk a sokadik kellemetlenségnél, ugyanis Zámbó Jimmy özvegyének nem tetszett, amit látott. Úgy vélte, hogy „minden csak a szexről és a piáról szólt”, és megbánta, hogy áldását adta az előadásra. Pintér Tibor azzal reagált erre, hogy ő még mindig nem a teljes igazságot írta meg Jimmyről, és szerinte mindenki jobban járt ezzel. 

_dep4210.jpg

Számottevő színházi lap (egy kivétellel) nem is foglalkozott az előadással, egyéb lapokban pedig ahol írtak róla, zömmel vállalhatatlannak ítélték. Vajon minden előzetes ítéletünk, érzelmünk és véleményünk mellett lehet-e elfogulatlanul látni és értékelni a produkciót? Vagy egyáltalán kell-e? Mindenesetre György Péter esztéta megtette ezt a Szinhaz.net-en megjelent írásában.

A szerző véleménye szerint Zámbó Jimmy úgy lett a „populáris kultúra hőse”, hogy eközben „művészete, amint halála, a külső kerületek ügye maradt, Jimmy soha nem lett celeb, nem tartozott a középosztály különböző rétegeit szórakoztató üresfejű, gőgös, nárcisztikus egománok közé, akiknek tévéműsorai, Hajdu Pétertől Bochkor Gáborig kizárólag saját magukról szólnak” – fogalmaz.

Az énekes „hatásvadász volt, de ez a hatásvadászat nem volt üres, sikerre volt éhes, de azt nem keverte össze a tapsrendező foglalatosságával, aki a hatáspontot keresi mindenben” – írja. Az „Egyszer megjavulok én” – refrénű slágerének hallgatása közben mindenki „pontosan megértette, hogy róluk van szó: s a reményről, hogy a Király nem hazudik, nem csak művészkedik, nem csak pénzt keres és élményfürdőt kínál, hanem – ha tetszik, ha nem – az igazat mondja, amire nekik is (amúgy mindannyiunknak) égető szükségü(n)k van” – fűzi hozzá. 

_dep4229.jpg

Úgy véli, Pintér Tibor ezt alkotóként világosan látta. „Jimmy életéből legendát írt, azaz semmi mást nem tett, mint követett és felidézett valakit, akit ma is többre tart magánál – s a részéről ezek nem csak szavak. Zámbó Jimmy egy igazi angyalba szeret bele, s helyet cserél vele. A mennyekből érkező szép nő a halandóság kiváltságát, a szerelem reményét kapja meg, Jimmy viszont halhatatlan lesz, s útja a túlvilágba vezet, ahonnan szerelme érkezett” – írja.

Az előadás közben és utána úgy tapasztalta, hogy „a Stefánia palota közönsége félreérthetetlenül boldog volt, hogy láthatta ezt: kijutott nekik a megváltozás reménye, az amúgy magányos gyónás titkának és a Teremtő feltétel nélküli nagyságának és jóságának színpadra állításának élménye”. Ami egyben azt jelenti, hogy „a színházi közönségből boldog közösség lett”.

Meglátása szerint az alkotók és az előadók „irgalmatlan mennyiségű munkát öltek az előadásba”. György Péter azt reméli, hogy „az előadás körüli jogi és egyéb problémák megoldódnak, s  a Jimmy művészetén felnőtt, halálától ma is megrendült, a Stefánia palotába vadul fényképező, gyerekeiket elhozó rajongók sokaságának nyílik alkalma, hogy azt lássa, amit igaznak vél – s ez teljesen független attól, hogy ezt a magas kultúra kódjaiban giccsesnek véljük”. 

(Forrás: Szinhaz.net, Szinhaz.hu, Ripost)

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – Pintér Tibor mint Zámbó Jimmy, a Király
Pintér Tibor: „Ha belül nem lennék szép, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne”