Básti Juli nagysága – Kritikák a Kísértetekről

Alföldi Róbert Ibsen egy ritkán játszott, a maga idejében súlyos botrányokat kiváltó darabját állította színpadra a Centrál Színházban.

Hosszú éveken keresztül eltitkolt bűnök lepleződnek le a Kísértetekben. Egy anya az indulatos és csapodár, köztiszteletben álló férjével való egész életét kénytelen volt elhazudni a köztisztelet megőrzéséért. Ám sok-sok évvel férje halála után eljön a pillanat, amikor már nem hazudhat tovább sem a külvilágnak, sem a fiának. És valaki végül meg is hal. Kérdés, hogy ennek van-e köze az igazság elhallgatásához vagy kimondásához. Csáki Judit  Revizoron és Török Ákos  Szinhaz.net-en megjelent írását olvassuk egybe. 

kisertetek_021.jpgÁgoston Katalin, Básti Juli és Ódor Kristóf az előadásban (fotók: Mészáros Csaba)

Csáki Judit írásában felveti a kérdést, hogy vajon a rendező mit kezd az érzelgősség drámában rejlő csapdájával. „Ez oly hevesen kínálja tálcán a melodrámát, hogy az ember direkte kíváncsi: ha Alföldi Róbert, aki köztudottan nem kedveli a tocsogós érzelmeket a színpadon, mégis épp ezt a darabot rendezi meg a Centrál Színházban, vajon merre mozdítja ki ebből a kínálkozó vályúból?” – fogalmaz.

Első lépésként a szöveg színpadra írását emeli ki: „A darab, amely Kúnos László fordításában hangzik el, alaposan meg lett hámozva; ezúttal a koncepcionális dramaturgiai beavatkozást is a rendező, Alföldi Róbert végezte. Leginkább „csontra húzta”: az öncsalás, önáltatás, élethazugság és életgyávaság mutatkozik meg itt, a maga pőreségében”.

A kritikus meglátása szerint az előadás sallangmentessége miatt erőteljes. „Mivel sem a látványban, sem a rendezésben nincsen semmi sallang, gyorsan és erőteljesen bontakozik ki a végjáték – voltaképp az egész előadás az. Alvingnénak ki kell mondania, amit örökre magába akart temetni, a fiának és Reginének meg kell tudnia, amit sejteni sem szerettek, és a megannyi hatalmas „ajtókeretnek” úgy kell a földre borulnia, hogy az ilyenformán kitágult térben semminek nincs helye, csak a magánynak” – írja. 

kisertetek_010.jpgGáspár Tibor

Kitér arra is, hogy Ibsennek ez a kevésbé sikerült darabjai közé tartozik, ráadásul a benne felvetett témák, mint „a pocsék házasság, a bűnös-csapodár családfő, a törvénytelen gyerek, a szifilisz és a többi, az ma már bulvárhírt sem ér”. Ezért tartja szerencsésnek, hogy Alföldi Róbert a rendezésben „az öröknek számító lélektani bűnökre és a figurák önleleplezésére teszi a hangsúlyt”.

Ezt viszont a színészeknek kell megcsinálniuk” – fűzi hozzá. Úgy találja, hogy az előadásban szereplő színészek – a bemutatón még a szerepével félkésznek talált Gáspár Tiboron kívül – meg is csinálják.  Külön kiemeli Básti Juli alakítását. „Básti Juli színészi ereje sokszor felragyog: Alvingné halk, de könyörtelen elszántságában, vagy az önsorsrontásig menő élveboncolásban. Ha kiabál, a hangja sokszor a préselt, magas tartományba csúszik, de ha csöndes vagy éppen néma, akkor övé a színpad” – írja. A színésznő utolsó, egyperces jelente kapcsán ezt meg is fejeli a kritikus: „Na, ekkor megláttam benne - nem, nem a jó színészt, hanem a nagyot”.

Török Ákos is kitér az írásában arra, hogy Ibsennek ezt a darabját nem véletlenül nem játsszák gyakrabban. Ennek okaként nem elsősorban azt találja, hogy az elhallgatott bűnök a polgári életvitel máza alatt kellemetlen szembenézés lenne. Sokkal inkább azt, hogy a mű alapvetően nem dráma. „A darabban nem látszik a kapcsolat az elhazudott élet és az elfojtott vágyak, valamint a bekövetkező tragédia között. Ugyanis mindez itt nem az özvegyet roncsolja szét, hanem a fiút, aki mindennek semmiféle módon nem volt részese. Még csak nem is tudott róla. Innen nézve abszolút véletlen, hogy a fiú megbetegszik, márpedig a drámák nem jól tűrik a véletlent. Főként, ha az a sorsszerűség helyén áll” – fogalmaz. 

kisertetek_029.jpgGáspár Sándor és Ágoston Katalin

Mindez nem csupán úgy hangzik, mint egy melodráma, de bizonyos értelemben az is” – fűzi hozzá. Úgy véli, hogy ezen a rendezés sem tudott segíteni, ám az előadás ezzel együtt is erőteljes. „Hogy mindez mégsem veszi el az élét az előadásnak, annak köszönhető, hogy a rendező teljes egészében az özvegyasszonyra építi a drámát. Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak  – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk”.

Ezek után az előadás egyik kulcsmomentuma az özvegyasszonyt játszó Básti Juli alakítása. „Alföldi Róbert tehát Alvingné köré rendezi az előadást, Básti Juli pedig remek színész, aki ismét bebizonyítja, hogy képes elbírni egy ilyen súlyt. Játékában nem csupán a fájdalom és a kétségbeesés különböző árnyalatai jelennek meg helyenként megrázó erővel, de benne van a korábbi, látszatok mögé kényszerített, idegenséggé fagyott házasélete is. Egykori keménysége a szemünk előtt bomlik le, majd ismét arcul csap utolsó áldozathozatalában” – írja. 

kisertetek_034.jpgBásti Juli és Ódor Kristóf

A kritikus – egy-egy félrecsúszás mellett – egyként mélyről építkezőnek, pontosnak és erőteljesnek tartja a színészi játékokat.

Megrázó erejű és a legkevésbé sem giccses előadás, azonban az ereje az érzelmek felkorbácsolásában áll, ami után megtornáztatott lelkünk jólesően és bármiféle változás nélkül nyújtózik el. Alföldi Róbert nem tudja elérni, hogy rólunk, nekünk szóljon az előadás” – véli az írásában, amelyben Alföldi Róbert rendezését össze is veti Zsótér Sándor szombathelyi munkájával.

Úgy találja, hogy noha más és más eszközökkel, de mindketten tettek rá kísérletet, hogy kinyissák felénk a darabot, ám „sem Zsótér megoldása, sem Alföldi trükkje nem ér célba, úgy tűnik, a Kísértetek továbbra is ellenáll” – összegzi a véleményét. 

kisertetek_014.jpgBásti Juli és Gáspár Tibor

További kritikák az előadásról

24.hu - Bodnár Judit Lola: Lassan ható méreg a látszat, végül úgyis ölni fog

Kíméletlen az új Alföldi-rendezés a Centrál Színházban: a Kísértetek csipkefinom humora tükröt tart bohócsipka helyett, karcos, sötét, mégis működik. Olvasson tovább >>>

Art7 - Kállai Katalin: Örök agónia

Adott egy halott, aki anno folyamatosan félrelépett, és egy feleség, aki egy kudarcba fulladt szabadulási kísérlettől eltekintve, mindezt szótlanul tűrte. Mert megkívánta tőle a kor, a társadalom, meg az a pikírt, depresszív, önimádó világ, amely körülvette. Olvasson tovább >>>

Fuhu.hu - Bóta Gábor: Lórúgások sorozata

A rendszeres hazugságok, az elhallgatott múlt, az elfojtott indulatok gyilkos módon letarolnak mindenkit, a nézések is szinte ölnek, durva ostorcsapásként szemmel vernek. Olvasson tovább >>> 

kisertetek_018.jpgÓdor Kristóf és Básti Juli

Népszava - Balogh Gyula: Elrejtett tévelygések útvesztőjében

Néhol didaktikus, de mégis megrendítő előadás. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi Hírek - Marik Noémi: Megéri-e hazudozni?

Ha ez az előadás botrányok sorozatát nem is fogja kavarni, mint anno az 1881-es bemutató vagy mint Alföldi egyes rendezései, de egy nagyon erős, lelkünket, agyunkat karistoló előadást jelenteni igen. Olvasson tovább >>>

WMN.hu - Gyárfás Dorka: Öt színész keres egy öntudatosabb társadalmat

Bár Alföldi ezúttal igazán nem forradalmi hévvel buzdít ellenállásra, hanem higgadt tónusban, de kíméletlenül. Egy családi drámán keresztül, aminek látszólag nincs politikai vetülete. Dehogy nincs, mindennek van. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – Kísértetek
Alföldi Róbert: „Most nem kínoztuk egymást Básti Julival”