Pokorny Lia: „Fájdalmat játszani a színpadon egy agyrém!”

A színésznő a felfokozott érzelmi állapotokról, a nézőkkel való közös játékról és az Újszínházból való eljöveteléről is mesélt a Fuhu.hu-nak.

Pokorny Lia 2002 és 2012 között az Új Színház (mostani Újszínház) társulatának tagja volt. 2012 óta a Centrál Színházban dolgozik. A Beugró című televíziós műsorban 2007 óta szerepel, 2012-ben zsűritag volt a Csillag születik televíziós vetélkedőben az RTL Klubnál. 

dol_2_puskel.jpgPokorny Lia a Dolgok, amikért érdemes élni előadásban (fotók: Puskel Zsolt / PORT.hu)

A Dolgok, amikért érdemes élni valójában Duncan MacMillan által írt történet, ám Pokorny Lia előadásában önvallomásnak érződik. „Mert hiába az írott szöveg szerint nem rólam van szó, mégis annyi mindennel találkozom a darabban, amivel párhuzamosan megy az én történetem. Valóban nem feltétlenül tudom különválasztani a saját énemet és a szerepet. Mint amikor általában a színész fölvesz egy jelmezt, fönt áll a partnerekkel a színpadon és ezzel mégiscsak el van választva a nézőktől. Ez az előadás viszont olyan, mint egy önvallomás a nézők között” – mondja ezzel kapcsolatban a színésznő.

Az előadás bizonyos pontjain a nézők is játszanak a színpadon. „Engem kimondottan segít, hogy civilekkel játszom, igen nagy felelősség, hogyan szólok hozzájuk. Óriási koncentrációt igényel, hogy ne engedjem el a nézőket, megállás nélkül velük kell kommunikálni. Tartani kell őket a tenyeremen” – vallja erről a szokatlan helyzetről.

Szerintem egészen különös érzés lehet, ha valaki ennyire őszintén magáról vall, lemeztelenedve. Nem választ el minket színpad, hiszen gyakran megyek le a nézőtérre, és megengedem, hogy a néző akár tíz centire tőlem lássa a könnyeimet és a szemébe nézek” – fűzi hozzá. A fájdalmat és annak megélését véleménye szerint nem lehet és nem is érdemes megúszni. „A hatása lehet jó, az, hogy nagyon sokat tanulsz belőle. A fájdalmat nem tudod megspórolni” – fogalmaz. 

dol_3.jpgDolgok, amikért érdemes élni

Ráadásul egy színész számára fontos alapanyag. „Olyan mintha lenne egy könyvtár az ember fejében az emlékekből meg pillanatokból. Amikor az ember a legnagyobb fájdalom kellős közepén vergődik, amikor azt érzed, hogy a lelkedet véresre cafatolják egy nagy késsel, annyira fáj valami, és miközben ülsz vonyítva a fájdalomtól, arra gondolsz, hogy aha, a kezem akkor éppen így van most, az arcom hogyan áll, ahogy azt is figyelem, milyen az, amikor gyakorlatilag levegőt nem véve, tátott szájjal zokogok vagy némán sikítok és közben kívülről vizsgálom magam, jegyzeteli az agyam a gesztusrendszert, az állapotot, a testtartást. Ezt mind elraktározod, miközben belehalsz a fájdalomba. Ez egy agyrém! Nagyon durva érzés” – meséli.

Amikor Dörner György került az Újszínház élére, az akkori társulatból sokak számára elfogadhatatlan volt a helyzet. Pokorny Lia azonnal felállt, mások viszont maradtak, akiknek ezt azóta is gyakran a szemükre vetik. „Azt hányták a szemükre, hogy miért nem bizonyították be, hogy a helyzet tarthatatlan. Közben pedig senki nem kínált nekik munkát, azt kívánták volna tőlük, hogy az utcára kerülve bizonyítsák be, hogy tarthatatlan a helyzet. Tény, hogy egy ilyen szituációban az ember nem tudhatja, hogy lesz-e munkája vagy sem. Nekem mégis nagyobb esélyem volt erre, mint sokaknak, akik ott maradtak” – vallja ezzel kapcsolatban a színésznő.

Az ismertséget a Beugró mellett a Csillag születik televíziós vetélkedője jelentette számára. „Nyilván egy színésznő leginkább Lady Macbethet szeretne játszani, nem feltétlen zsűritagként akar mutatkozni a tévében. Én mégis hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert ettől megszűnt bennem az a félelem, hogy miből fogunk élni. Azt se tudtam, hogyan lesz tovább az életem és egyszer csak egy ilyen igencsak nagy mentőövet dobott az élet” – meséli. 

dol_puskel.jpgDolgok, amikért érdemes élni

Az pedig nagyon fontos, hogy az ember ott legyen a televízióban, mert lehet valaki fantasztikus színész, ha nem látják a képernyőn, sokkal kevesebben fognak bemenni miatta a színházba, pedig lehet, hogy csodákat játszik a színpadon” – fűzi hozzá.

Pokorny Lia elégedett azzal, amit csinál. „Figyelj, mondhatnám azt, hogy milyen jó lenne még forgatni nem tudom hány filmet. De nincs bennem sóvárgás, nagy hiányérzet, hogy ez kéne még, meg az kéne, mert nagyon sok mindent csinálok” – vallja a beszélgetés végén.

Az eredeti interjúból, amit Bóta Gábor készített, az is kiderül, milyen érzés Pokorny Lia számára a nézőkkel való közös káték, mennyire volt számára nehéz döntés tíz év után eljönni az Újszínházból, és hogyan éli meg a tudathasadáshoz közeli állapotot, ami a színészet alapeleme.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Pokorny Lia: „Olyan ez a darab, mintha eleve nekem írták volna”
Pokorny Lia: „Nagyon hektikus az életem”
Pokorny Lia és Scherer Péter Comet-díjat kapott