„Nyers és tudatos testhasználat nélkül ez a nagyszerű történet egy ábrándos mese lenne”

Barta Dóra a Kecskeméti City Balett táncosaival állítja színpadra Shakespeare és Prokofjev klasszikusát, a Rómeó és Júliát Kecskeméten. Interjú.

Júlia nem csak egy naiv kamaszlány, akit magával ragadott az első szerelem, hanem koránál érettebb gondolkodású, ízig-vérig mai fiatal lány, akiben tudatosság, kitartás és erő van – mondja Barta Dóra, akinek Prokofjev  Rómeó és Júliájához készített koreográfiáját március 14-étől láthatja a közönség Kecskeméten, a Kelemen László Kamaraszínházban. 

_dsc4170.jpgRómeó és Júlia (fotó: Walter Péter)

Harmadszor dolgozol a Rómeó és Júliával. Hogyan változott a történethez, a karakterekhez való viszonyod?

Az első előadásban, amelyben Gounod operáját állítottuk színpadra operaénekesek közreműködésével,  az a szándék vezetett, hogy a megszokottnál is nagyobb távlatot adhassunk Rómeó és Júlia történetének. A táncosok életre kelt szobrokként tűntek fel a színpadon, akik ennél fogva megjelenítették azt a bölcsességet és tapasztalatot, amelyet a „sokat látott”, több százéves alkotások képviselnek egy folyton változó világban.  

A második Rómeó és Júlia előadásnál, amelynek bemutatóját 2011-ben tartottuk a Nemzeti Táncszínházban, leginkább Júlia karaktere inspirált. Horváth Zita azt a vagány és erős nőalakot jelenítette meg, akiben megvan a kellő bátorság ahhoz, hogy kiálljon a meggyőződése mellett, még akkor is, ha ezáltal szükségszerűen szembekerül a szülei által képviselt értékrenddel. Az én értelmezésemben Júlia nem csupán egy naiv kamaszlány, akit magával ragadott az első szerelem, hanem koránál érettebb gondolkodású, ízig-vérig mai fiatal lány, akiben tudatosság, kitartás és erő van. 

Most is ilyennek látod Júliát?

Alapvetően igen. Változást csupán abban érzek, hogy sokkal inkább kétpólusúvá vált számomra a történet. Rómeó és Júlia egyaránt fontos, egyenrangú karakterei lettek a darabnak.  

_dsc3716-horz.jpgRómeó és Júlia (fotó: Walter Péter)

Mi inspirált az új koreográfia elkészítésekor?

Egyrészt a táncosok személyisége, hiszen lényeginek érzem, hogy a lehető legszemélyesebbre hangoljuk az előadást. Másrészt végig előttem lebegett a generációról generációra átöröklött terhek kérdése. Miként tudnak a fiatalok megbirkózni a szülőktől örökölt konfliktusokkal? S vajon mi történik, ha az ifjú nemzedék úgy dönt: tiszta lappal szeretné kezdeni felnőtt életét, és megpróbálja feledni a régi sérelmeket? Mi motiválja őket ebben a döntésben? Miért utasítják el szüleik mintáját? Pusztán dacról lenne szó? Vagy ennél mélyebb okokra vezethető vissza a bennük munkáló ellenállás? 

Ezúttal is rendkívüli erő és energia jelenik meg a koreográfiádban.

Ha kihagynánk a produkcióból a fizikalitást, a nyers, tudatos testhasználatot, akkor azt kockáztatnánk, hogy ez a nagyszerű történet nem lesz több, mint lányszobába való, ábrándos mese. Arra törekszünk, hogy az előadásban hús-vér embereket láthasson a néző a színpadon, akiknek a karaktere egyszerű gesztusokból, izgalmas dinamikából épül. Számomra az egyik kulcsmomentum a mindenen áttörő erő megélése. Mindannyian vágyunk rá, hogy ennek az erőnek – ha csak rövid időre is – a birtokába kerüljünk.  

barta_gal_gabor.jpg                                      Barta Dóra (fotó: Gál Gábor)

Könnyű dolgod volt a szereposztásnál?

Sőt, nagyon nehéz! Talán még soha nem vívódtam ennyit, mint most. A próbafolyamat elején olyan munkát végeztünk, amelynek során megmutatkozhatott a táncosok közötti rejtett dinamika, a vonzások színes szövete. Társulatvezetőként fontos szempontom volt, hogy sokak számára jelentsen kihívást és méltó feladatot a produkció megvalósítása, ugyanakkor szerettem volna olyan megoldást találni, amely képes tágítani az előadás értelmezési kereteit. Egy-egy táncos több szerepet formál meg, s ennek köszönhetően több arcát mutathatja meg.

Ráadásul az egyik vezető táncosunk, Nagy Nikolett sérülése, amely a főpróbahét előtti napokban történt, még jobban összekovácsolta a csapatot. Addig is százszázalékos intenzitással dolgoztunk, de ezt követően nem volt más választásunk, minthogy megduplázzuk a koncentráltságot. Rendkívül fegyelmezett munkára volt szükség, és nagyon jó érzés volt látni a létrejövő, szilárd szövetséget a társulaton belül.

Az interjút Rákász Judit készítette.

(Forrás: Katona József Színház, Kecskemét)

süti beállítások módosítása