Két temesvári vendégjáték érkezik a Szkénébe

A Trojka Színházi Társulással közös O. márkiné, és a Lavina című előadás március 23-én, illetve március 25-én vendégszerepel a Szkénében.

Március 23-án egyetlen alkalommal látható a Trojka Színházi Társulás Kleist-adaptációja, egy fiatal özvegy állapot-drámája, az O. márkiné, Soós Attila rendezésében. 

omarkine.jpgO. márkiné (fotók forrása: Szkéné Színház)

„A történetek kényszerítenek arra, hogy színpadra állítsuk őket. Az előző darabunk próbafolyamata, de legfőképpen a nyári elő bemutató után eltelt három hónap megtanított különbséget tenni a valódi személyesség és az álszemélyesség között az interpretációban. Mint az eddigi anyagválasztásokban, most is az egyik létrejött anyag megszülte a következőt, jelen esetben az Orlando az O. márkinét. A próbafolyamat egy váratlan, de mégis logikus pontján ez a „szülés” magától történt meg: az Orlando második felvonásában Lady Orlando a szexuális bántalmazását követő pillanatban teljesen váratlanul karóráért kiált. Abban a pillanatban szülte meg Lady Orlando O. márkinét” – mondta a darabválasztás kapcsán a rendező.

Heinrich von Kleist: O. márkiné története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár” – írta a darabról Szász Hanna dramaturg. 

Március 25-én délután 5 és este 8 órakor látható a török Tuncer Cücenoğlu  Lavina című műve Kedves Emőke rendezésében. 

lavina.jpgLavina

“Lehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már „a szülés is csak egy kézlegyintés”? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, mely hosszútávon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, melynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek, saját igazához?” – írja az előadás ajánlója. 

“A környezet miatt az ember nem is gondolná, hogy az egyik legolvasottabb kortárs török szerző, Tuncer Cücenoğlu darabjának színpadra fogalmazását látja. Sokkal inkább gondolnánk Bergmanra, vagy legalábbis valamelyik északi szerző tollából származó karcolatra. Kedves Emőke rendező érdeklődése azonban nem véletlenül fordulhatott a félig a nyugat felé hajló, félig a bigott múltban ragadt ország egyik legkiválóbbjának világlátása felé” – fogalmazott Beretvás Gábor a Tiszatáj lapjain.

(Forrás: Szkéné)