Csákányi Eszter: „Nagyon hasonlóak a gondolataink, az ízlésünk, a céljaink”

A színésznő kilencévnyi szabadúszás idén csatlakozott az Örkény Színházhoz. A változtatás okairól és az új csapatról is kérdezte őt a Fidelio.

Csákányi Eszter azon kevés színházi ember egyike, aki a hazai színjátszás legnagyobb korszakaiban, legizgalmasabb helyein jelen volt. Előbb a mára legendássá vált kaposvári korszakban, majd ezt követően a budapesti Katonában, illetve később a Krétakör Színházban. 2008-tól szabadúszóként pedig többek között Pintér Béla társulatában, a Nemzeti Színházban, a Szputnyik előadásaiban és a Madách Színházban is játszott. Mindeközben sok tucatnyi filmben is szerepelt. 

csakanyi_horvath_judit_ok.jpg                Csákányi Eszter (fotók: Horváth Judit)

Idén csatlakozott az Örkény Színház társulatához, ahol már több produkcióban is szerepelt, holnaptól pedig A hattyú előadásában is látható lesz.

Vágytam már egy csapatra, társulatra, ahol izgalmas, érzékeny előadások születnek és az emberi létezés alapkérdései fogalmazódnak meg. Nagyon szeretek itt lenni, amiben az is közrejátszik, hogy erősen kötődöm a helyhez, hiszen édesapám (Csákányi László – a szerk.) az egyik utolsó szerepét itt, az akkori Madách Kamarában játszotta” – meséli az interjúban a társulatba való belépéséről.

Nagyon élveztem a szabadúszást, fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, most viszont adódott ez a lehetőség, én pedig úgy éreztem, ezt most meg kell lépjem. Mácsai Pállal a Terápia forgatásán találkoztunk, ami nagyszerű munka volt, és mind a ketten azt gondoltuk, hogy nagyon jó alkotótársak lennénk. Az Örkény Színházban egy kiváló csapathoz csatlakoztam, nagyon hasonlóak a gondolataink, az ízlésünk, a céljaink, és bízom benne, hogy izgalmasak lesznek a közös munkáink” – fűzi hozzá. 

ahattyu_eloadas_horvathjudit_net-8209.jpgCsákányi Eszter és Mácsai Pál A hattyú előadásában

A hattyú bemutatójával megvárták, amíg a színésznő felépül a korábbi térdsérüléséből. „Azt hiszem, a gyógyulásomban ez volt az egyik legnagyobb trambulin, mert már teljesen lemondtam róla, hogy ebben az előadásban játszhassak. Hihetetlen boldogság, hogy így reagáltak, és nagyon megdolgozom azért, hogy rászolgáljak a bizalmukra és erre a kivárt találkozásra” – vallja Csákányi Eszter.

Arról is beszél az interjúban, hogy nem könnyű átállnia a társulati munkára. „Élvezem a próbákat, bár sok küszködéssel jár, hiszen az utóbbi években elszoktam attól, hogy társulatban dolgozzam és mindent elölről kellett kezdenem. Centiről centire haladok, időnként még csetlek-botlok, le kell győznöm magam, de közben végig azt érzem, hogy egy pillanatig sem kell zavarban lennem a társulat előtt, és ez rettentően fontos” – fogalmaz.

Korábban rengeteg munkát vállalt el, ma már úgy gondolja, hogy egy bizonyos életkor fölött muszáj komolyabban venni az egészségét. „Mérlegelni kell, mennyi fér bele, és időnként tudni kell nemet mondani, még ha nagyon nehéz is. Nemrég felkérést kaptam egy külső munkára, amit egy ideje már terveztünk, de mivel az Örkény Színház következő produkciójában is benne leszek, ezt végül lemondtam. Úgy éreztem, nem bírnék el ekkora terhelést, pedig a színház kiadott volna, tehát nem ezen múlt. A betegségem előtt képtelen lettem volna visszautasítani egy ilyen lehetőséget, mostanra azonban már kicsit lenyugodtam, és gondolok a feltöltődésre” – meséli. 

ahattyu_eloadas_horvathjudit_net-8351.jpgCsákányi Eszter A hattyúban

Az interjúból, amelyet Várhegyi András készített, az is kiderül, hogyan őrzi édesapja, Csákányi László emlékét, mennyiben változott a viszonya Mácsai Pállal, akivel korábban színészkollégaként találkozott, most pedig a főnöke lett, és színészként hogyan tud kapcsolódni A hattyú előadásában az általa megformált Beatrixhez, aki egy érzelmektől mentes, emberi tartás nélküli asszony.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Csákányi Eszter az Örkény Színház tagja lett
„Talán én vagyok az egyetlen színész, aki ennyi remek csapatban dolgozott” - Csákányi Eszter
Csákányi Eszter: „Mindent feláldoztam a hivatásomért”
Csákányi Eszter: „Amíg kíváncsiak rám, addig nem öregszem”