Keszég László: „Ez egy cserbenhagyásos gázolás volt”

A Szegedi Nemzeti Színház leköszönő művészeti vezetését úgy tűnt, kisakkozták az igazgatóválasztáskor. Ennek jártunk utána. Interjú. 

Valami nem gömbölyű a szegedi igazgatóválasztásban, és itt nem jogtalanságra vagy valamiféle durva politikai beavatkozásra gondolunk (a témában megjelent cikkeink itt olvashatóak). Már akkor nem tűnt annak, amikor kiderült, hogy a jelenlegi főigazgató, Gyüdi Sándor nem csupán az igazgatói posztra pályázik, de az operatagozat vezetőjeként a másik pályázatban is szerepel. Az igazi meglepetés az volt, amikor Keszég László főrendező elmondta, hogy Gyüdi Sándor nem szólt korábban erről a kettős játékról a jelenlegi művészeti vezetésnek, akivel a főigazgatói posztra pályázott. Ráadásul a társulaton belüli megosztottságra hivatkozva végül vissza is vonta a pályázatát.    

kesz_2.JPGKeszég László (fotók: Gálos Mihály Samu)

Ez a történet nem arról szól, hogy az ily módon egyetlen pályázóként megmaradó Barnák László és Horgas Ádám művészeti vezetőként ne lehetne jó döntés. Ám nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi művészeti vezetés úgy esett el a két évvel ezelőtt megkezdett munka továbbvitelének lehetőségétől, hogy nem kapott választási lehetőséget. 

Gyüdi Sándor tényleg komolyan akarta ezt a főigazgatói posztot, és mennyire akarta továbbvinni a prózai tagozat vezetését főrendezőként Keszég László? Mi lett volna, ha Gyüdi Sándor még időben szól a jelenlegi művészeti vezetésnek, hogy van egy B verziója is? Egyáltalán pontosan mi történt Szegeden? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Keszég Lászlót, aki Spiró Györggyel együtt két éve érkezett a szegedi teátrumhoz.   

Korábban felröppentek ilyen-olyan híresztelések, hogy ezt a dolgot sem Gyüdi Sándor, sem Spiró György, a jelenlegi művészeti főtanácsadó, sem te nem akarjátok úgy igazán. Mennyire komolyan gondoltad, hogy folytassátok a megkezdett munkát Szegeden? 

Abszolút eltökélt voltam abban, hogy a prózai tagozatot továbbvigyem. Már csak azért is, amiket elértünk. Lentről indultunk, intenzíven próbáltunk változtatni, de a dologhoz az is hozzátartozik, hogy Spiróval nem volt aláírási, azaz döntési jogunk. Elmondhattuk a véleményünket, és ezt vagy figyelembe vették vagy nem. Ezzel együtt megállítottuk a nézők elvándorlását. Úgy tudom, hogy három-négyszáz bérlettel többet adtunk el, ami hétezer jegyet jelent. 

Nyilvánvalóan nem az történt, hogy a hatvanszázalékos látogatottságot száztíz százalékra növeltük, de elindult egy lassú fejlődés. Például, hogy csak egy elemet említsek, megjelentek a nézőtéren olyan egyetemisták, akik korábban kizárólag alternatív előadásokra jártak. Azt gondolom csak és kizárólag így, lépésről lépésre, megfontoltan lehet építkezni. 

És Gyüdi Sándor mennyire akarta mindezt főigazgatóként folytatni? 

Volt egy beszélgetés erről hármunk között 2017 szeptemberében, ahol ő teljesen egyenesen elmondta, hogy elfáradt ebben a hosszú főigazgatói munkában, és az álma az, hogy az operatagozatot vezesse. Itt az is felmerült, hogy pályázzak én az igazgatói posztra.  

kesz_3.JPG

Ezek szerint erre nemet mondtál. Miért? 

A Szegedi Nemzeti Színház egy 350 főt foglalkoztató nagy cég, ahol a három tagozat egyenrangúként működik. Ez azt jelenti, hogy amikor készül az évad, az operatagozat és a balett tagozat egyből lefoglalja a színház színpadát több mint száz estére, a prózai tagozat pedig ezen túl tud játszani. Ráadásul a színház, az önkormányzat és a kulturális élet hajtóerői közötti bonyolult viszonyokat sem láttam át. Ezt a rendszert alaposan megismerni és professzionálisan összehangolni több idő kellett volna nekem. 

Elmondtam Gyüdi Sándornak, hogy az akkorra nagyjából kiismert terepet főrendezőként Spiró Györggyel együtt nagyon szívesen fejlesztem tovább. Úgy gondoltam, ha lesz rá lehetőség a következő ötéves ciklusban, nagyon szívesen beletanulok a főigazgatói feladatokba is. 

És végül miben maradtatok? 

Akkor semmiben, novemberben Gyüdi Sándor azt mondta, megjött a kedve, hogy mégis pályázzon a vezetői posztra Spiróval és velem. A következő momentum már az volt, hogy megjelent Barnák László pályázata azzal a koncepcióval, amit szeptemberben Gyüdi Sándor elmondott nekünk, amiben az operatagozat igazgatójaként ő is benne volt. 

Senki nem szólt neked korábban erről? 

Barnák László néhány nappal a leadás előtt mondta el nekem, hogy pályázni fog Horgas Ádámmal, de azt nem, hogy Gyüdi Sándor benne van a pályázatában. 

Barnák László Olasz Renátó nyílt levelére adott válaszában azt állítja, hogy másfél héttel a pályázatok leadása előtt ő is és Gyüdi Sándor is elmondták ezt neked. 

Nem mondták el, bármennyire is próbálok lemenni alfába, hogy emlékezzek. Amúgy pedig teljesen mindegy, hogy másfél héttel előtte elmondták-e. Másfél héttel a leadás előtt éppen úgy nem tudtam volna már mit tenni, mint egy nappal utána. 

Miért, mit tudtál volna tenni, ha korábban tudod? 

Ha ezt korábban elmondják nekem, akkor egyrészt nem szálltam volna bele Gyüdi Sándor pályázatába, másrészt lett volna lehetőség arra, hogy valaki mással pályázzunk, aki a jelenlegi művészeti vezetéssel folytatja a megkezdett építkezést, akár Gyüdi Sándorral operaigazgatóként. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Gyüdi Sándor aztán visszavonta a pályázatát, magánemberként erre azt mondom, ez egy cserbenhagyásos gázolás. 

De ezt Barnák László és Gyüdi Sándor ugyanúgy nem mondták el a kollegáiknak sem. November végén egy szekcióülésen én elmondtam a prózai társulat színészeinek, hogy benne vagyok Gyüdi pályázatában. Hónapokig az sem volt kommunikálva a tagság felé, hogy Barnák László egyáltalán pályázik. A belső szavazásra éppen ezért többen el sem jöttek, mert nem tudták, hogy bármiféle tétje van. Másnap többen jelezték, hogy úgy tűnik, átaludtak valamit. 

kesz_1.JPG

Ez nagyon úgy hangzik, hogy kisakkoztak téged és Spiró Györgyöt ebből a játszmából. De az egyáltalán nem világos, hogy ki vagy kik. 

Azt én sem tudom, de ahhoz, hogy ilyen volumenű változás történjen egy színház vezetésében soha nem elég egyetlen vektor, több összetevője kell, legyen. Az is biztos, hogy ebben van politikai szál is. Ennek az is része volt szerintem, hogy elkezdték terjeszteni rólam és Spiróról, hogy már nem érdekel minket a Szegedi Nemzeti Színház, és hogy nem is járunk be a színházba, aminek egyike sem igaz. Végül már ott tartottunk, hogy Spiró meg én nem voltunk ott bizonyos bálokon. 

Szerinted a városvezetés nem akarta Gyüdi Sándort? 

Dehogynem, ők egészen a belső szavazásig őt akarták. 

Ott kiderült, hogy a művészeti állomány nagy része a jelenlegi vezetést, ám a teljes tagság többsége Barnák László pályázatát támogatta. Ráadásul egy szerencsétlen megfogalmazású kiáltvány és egy ellenkiáltvány is született. De ezzel mi változott? 

Kiderült az önkormányzat számára, hogy Gyüdi Sándor már nem a béke, hanem a konfliktus embere. Szeged, ha erősnek akar mutatkozni, nem engedhet meg magának egy olyan problémát, ami a színház tagságának megosztottsága miatt keletkezett. Ez persze döbbenetes lehetett a főigazgatónak is, és ezt a helyzetet a városvezetés kihasználta, mondván, hogy „demokratákként” nem akarnak szembemenni a tagsággal. 

Nem arról van szó, hogy én lennék a fehér, bárki más a fekete, vagy hogy hatalmas gazság történt, csak arról, hogy mindez túl pragmatikusan zajlott. Felmerült egy váratlan probléma, amit azonnal megoldottak, és ebben elsősorban Gyüdi Sándorra voltak tekintettel, aki Szeged város kulturális életének fontos szereplője. Őt a pályázata visszavonásával és egy másik pozícióval lehetett kimenteni arcvesztés nélkül.

Formálisan a történetnek nincs olyan része, amely jogilag, politikailag támadható, biztos vagyok benne, hogy minden a jogszabályok szerint történt. A folyamatot elemezni, megérteni és feltérképezni lehet. Amiről beszélek az az ügy erős szaga, ez már igazából a szépirodalom feladata, ezt a szagot írta meg Móricz, Mikszáth, Tömörkény, hogy csak a régi mestereket említsem. 

Milyen tanulságot vontál le mindebből? 

Olyan gyorsan csöppentem bele egy miskolci rendezésbe, annak megannyi feladatával együtt, hogy egyelőre különösebb tanulságot nem vontam le. Hacsak azt nem, amit Spiró György mondott ezek után: „Most még többet megtanultunk hazánkról“. 

Azt viszont nagyon remélem, hogy a színház akkor kettétört tagsága mára összeforrt. Abban pedig szinte biztos vagyok, hogy vannak olyan helyi erők, akik már a Barnák László utáni időkben gondolkodnak.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

„A megfelelő kommunikáció az alap a jövőben”
Olasz Renátó úgy érzi, valami bűzlik a szegedi színházban
Gyüdi Sándor visszavonta igazgatói pályázatát Szegeden
Kérdés már nincs Szegeden, társulaton belüli megosztottság annál inkább