„Az égő házra rá lehet csapni az ajtót, de az a ház attól még égni fog”

A miskolci Kabaré kapcsán az egyik szereposztásban Sallyt alakító Czakó Juliannával és a rendezővel, Mohácsi Jánossal beszélgetett a Pótszékfoglaló.

Tegnap mutatták be a Miskolci Nemzeti Színházban a Kabaré című musicalt. A rendezővel és a Radnay Csillával együtt Sallyt alakító Czakó Juliannával még a próbafolyamat közben készült interjúból az is kiderül, hogy a musical azért nem ugyanaz, mint a belőle készült legendás film Liza Minnellivel. Mohácsi János véleménye szerint a történetbeli Weimari Köztársaság Adolf Hitler hatalomra kerülése környékén viszont komoly hasonlóságokat mutat hazánk jelen történéseivel. 

170321_mnsz_cabare_czako_szegedi_102_resize.JPGCzakó Julianna a Kabaré előadásában (fotó: Gálos Mihály Samu)

Nem fog szépen és jól hangzani, de muszáj kimondanom:  véleményem szerint a musical jóval gyengébb, mint a film, ami ebből készült” – mondja az interjú elején Mohácsi János, amiben Czakó Julianna is egyetért vele: a film „nagyon erős, szuggesztív erejű”, ezzel szemben a belőle készült és a színésznő által videón látott musicalek „eléggé musicalesek, amolyan ahogy Móricka elképzeli”.

A színésznő arról is beszél, hogy egyáltalán nem törekedtek arra, hogy az előadás rímeljen a filmre: „Ez az egész próbafolyamat nagyon felszabadító dolog, amelyben most épp ott tartunk, hogy jönnek velünk szembe kérdések, melyekre legtöbbször tudunk is válaszolni”.

Noha Mohácsi János úgy gondolja, hogy vannak hasonlóságok Hitler hatalomra jutásának körülményei és a mostani hazai helyzet között, az előadás nem ezekkel foglalkozik. „Igen érdekes a párhuzam a Weimari Köztársaság és a Magyar…– ami már nem köztársaság között. Rettentő sok ijesztő analógia van, s ezek nem lesznek benne a darabban, nyilván – nem is szeretnénk ilyenféleképpen politizálgatni az előadással” – mondja. 

mohacsi-janos-original-53951.jpgMohácsi János (forrás: jegy.hu)

Mint mondja, most az idejébe sem férne bele ezeken törni a fejét, annyi a feladat a darab színpadra állításával: „meg kell csinálni Sally-t, az ő szerelmének ívét, egy élő, minden rezdülésében eleven, működni képes Kit-Kat Klubot, amelynek minden perce legalább három-négy órányi próbát igényel – így nincs is igazán kapacitásom ebben a szakaszban arra, hogy az effajta manualitáson túl, elvontabb eszmeiségen törjem a fejem”.

Czakó Julianna arról is mesél, hogy az általa megformált figura nagyon másmilyen, mint ő maga. „Sally-é totálisan más világ, naponta többször száznyolcvan fokokat fordulgatok ezért. Egy rém izgalmas nő – rengeteg Sally-t látni mostanság az utcán! Neki is van egyfajta viszonya az anyasághoz persze, de nem ez a döntő motívuma ennek a figurának – borzasztóan komplex, még nem is igazán tudtam teljesen megfejteni, és lehet, hogy talán sosem fogom. Ám ha valamit nem jól csinálok esetleg, akkor János, remélem, a kezemre csap!” – fogalmaz.

Ha aktuálpolitika nem is, az a bizonyos weimari légkör jelen lesz az előadásban. „Ha jól csináljuk, akkor ez a weimari életmiliő át fogja hatni az egész előadást, mint ahogy az is áthatja, hogy Sally-nek milyen befolyása van, lehet a történelemre? Amire rögtön tudom is a választ: semmi! És nagyjából nekem is csak ennyi befolyásom van – pedig igyekszem aktív lenni” – vallja a rendező. 

170321_mnsz_cabare_czako_szegedi_004_resize.JPGHarsányi Attila (középen) a Kabaré előadásában (fotó: Gálos Mihály Samu)

Sally ebből a szempontból is érdekes figura, és el is mondja többször: engem nem érdekel, végtelenül nem érdekel a politika. Ennek nyomán – és a kérdésedre is válaszolva – az jutott eszembe, hogy az égő házra rá lehet csapni az ajtót, de az a ház attól még égni fog” – fűzi hozzá Czakó Julianna.

Az eredeti interjúból, amit Csatádi Gábor készített, megtudható az is, miért éppen ezt a darabot rendezte meg Mohácsi János Miskolcon, és miért nem tart attól a rendező, hogy a miskolci Kabaré is csak egy lesz a sok közül.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Az élet egy számmal kisebb cipő” – Mohácsi János Kabarét rendez Miskolcon
Mohácsi János: „Én a színpadon temetem az árkot”