Fesztbaum Béla: „Nem lesz forradalom a színházban”

A Vígszínház színművésze egy végzetes megosztottságot okozó választási történetet állít színpadra, Ibsen tollából. A 168 Óra interjúja.

Fesztbaum Béla a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után 1997-ben a Vígszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. 2016-ban doktori címet (DLA) szerzett a Színműn. Az 1999-ben létrejött Könnyű esti sértés elnevezésú színészzenekar alapító tagja és zenekarvezetője.  Noha zenés esteket és önálló estet (Szülőfalum, Pest) is rendezett már, első alkalommal állít színpadra drámai művet: Ibsen  Rosmersholm című darabját a Rózsavölgyi Szalon felkérésére. 

pal_puskel.jpgFesztbaum Béla a Vígszínház A Pál utcai fiúk előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

A darab Norvégiában játszódik, az 1880-as évek végén, kampány- és választási időszakban. A konzervatív és szabadelvű politikai szekértáborok harcába beleroppan az ország, kettészakad a társadalom. Régóta foglalkoztatta a mű, és régóta szerette volna színpadra állítani.

Nem csupán rendezője, de ő maga játssza a főszerepét is, Rosmersholm egykori birtokosát. „Az előadás így még személyesebbé vált a számomra. Rendezni és játszani egyszerre nem könnyű, de rettentően élvezem. Fantasztikus színészkollégáim segítőek: elfogadták, hogy együtt próbálnak velem, ugyanakkor instrukciókat is kapnak tőlem” – mondja el Fesztbaum Béla az interjúban.

A színészgárda meglepően sokszínű: Láng Annamária, Zrinyi Gál Vince, Lukáts Andor, Gyabronka József, Kutvölgyi Erzsébet. „Tudatos koncepcióval főleg olyan partnereket kerestem, akik az én szabályosabb színházi utamhoz a maguk szabálytalanságát tudják hozzáadni. Ibsen patikamérlegen szerkesztett társalgási drámáját ez a sokféle színészi szenvedély még izgalmasabbá teheti” – meséli. 

edv_5156.jpgLáng Annamária a Rosmersholm imázsfotóján (fotó: Éder Vera)

Ibsen darabjai mostanában gyakran jelennek meg a színházainkban. „Drámái gyakran, mint a Rosmersholm is, polgári szalonokban játszódnak, látszólag teljesen rendezett polgári családokat mutatnak be. Ám mindig kiderül, hogy a felszín alatt valami nagyon nincs rendben. A szereplők súlyos bűnöket titkolnak el, és az elhallgatott múlt megmérgezi a jelenüket is. A múlttal való szembenézés, a magán- és közéletünk titkainak leleplezése ma is aktuális téma” – indokolja Ibsen reneszánszát a színész-rendező.

Ibsen drámái a fentiek miatt a maga korában különösképpen sok ellenérzést szült, gyakran egyenesen botrányokat okozott. Ezt a darabját ráadásul éppen egy kampányidőszakra időzítette. „Az országban éppen választás zajlott, az első olyan választás, amely pártérdekek és pártpreferenciák alapján megosztotta a társadalmat. Polgárháborús légkör alakult ki, és Ibsen nem bánt kesztyűs kézzel egyik oldallal sem. A Rosmersholmban alapvetően két világnézet, két ideológiai tábor ütközik össze: a régi konzervatív értékek megkérdőjeleződtek, az új szabadelvű eszmék sem tudtak megerősödni. A két oldal megmondóemberei a nagy eszmék nevében valójában kicsinyes érdekharcaikat vívják” – meséli Fesztbaum Béla

fesztbaum-be_la_gal_berenike.jpg       Fesztbaum Béla (fotó: Gál Bereniké)

A darab sokkal mélyebbre megy, mint bármiféle pártpolitika. „Ibsen mesterien mutatja meg, hogy minden szereplő a magánéleti válsága elől menekül és törekszik közéleti megmondószerepre. A két oldal képviselői erkölcsi romlottságukban teljesen egyformák. Ibsen azzal szembesíti a közönséget a választás előtt: ilyen szörnyű állapotok között élünk, ez a választék!” – vallja a színész-rendező, hozzátéve – „De a dráma nem elsősorban a politikai választásról szól, s főleg nem a pártpolitikairól. Inkább arra kérdez rá: milyen életlehetőségeket választhatunk? Létezhet-e társadalmi megújulás, ha saját személyes múltunkkal nem nézünk szembe? Miért válunk alkalmatlanná arra, hogy a kivívott szabadságunkkal élni tudjunk?

Ezekben a napokban különösképpen aktuális Magyarországon is a téma, noha nem éppen ezért tűzik most műsorra, hanem a Rózsavölgyi Szalon műsorrendje miatt. „A színház tükröt tud tartani, ez a kötelessége. Radikális társadalmi változást egy színdarabtól nem lehet várni: nem lesz forradalom a színházban. De az előadás hozzájárulhat a tisztánlátáshoz, önmagunkba nézéshez” – vallja Fesztbaum Béla.

Az interjúból az is kiderül, milyen tabutémákat boncolgatott Ibsen ebben a darabjában, mi izgathatta a szerzőt ebben a történetben, és mi izgatta Fesztbaum Bélát a színpadra állításában.

A Sándor Zsuzsanna által készített teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Láng Annamária: „Sem a férfi, sem a nő nem tud kitörni egyedül”
Fesztbaum Béla új estje a Rózsavölgyiben
Fesztbaum Béla: „A Vígszínház új jelentéstartalommal gazdagodott”