Spiró György: „Elhűlve nézem, mennyi hülyeségre képes az emberiség”

Az író Széljegy című darabjának bemutatója kapcsán beszélt elemi megtéveszthetőségünkről és a művészet adta lehetőségekről is a Fuhu.hu-nak.

Spiró György nem csupán drámaszerzőként része a hazai színházi életnek, de több ponton is kapcsolódik ehhez a szcénához. 1986 és 1992 között a kaposvári színház dramaturgja volt, ezt követően pedig 1995-ig a szolnoki teátrum igazgatója, hét éven át tanított a Színház és Filmművészeti Egyetemen, két éve a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója. 

spiro_valuska_laszlo.jpg       Spiró György (fotó: Valuska László)

Ebben a feladatkörben tavaly decemberben lejárt a megbízatása, de információink szerint még együtt dolgozott Keszég Lászlóval a soron következő szegedi évad összeállításában. A színház élén bekövetkező igazgatóváltást követően vélhetően már nem fog részt venni a szegedi teátrum munkájában. A Széljegy című darabját március elején mutatta be a budapesti Katona, Zsámbéki Gábor rendezésében.

A darab a csőbehúzás egy fortélyos módját mutatja be, és általában azt járja körül, mennyire könnyű minket megtéveszteni. Spiró György véleménye szerint ez nem tipikusan magyar probléma. „Szerintem nem csak nálunk van így, ez antropológiai kérdés. Úgy látom, a gyanútlanság az emberi társadalommal velejár. Vannak, akik könnyűszerrel megtéveszhetőek, és vannak, nem is olyan sokan, akik kiválóan művelik a megtévesztés, a csalás, a csőbehúzás műfaját” – vallja az interjúban.

Úgy látja, nem kell sok a csőbehúzáshoz: „Az áldozat részéről kell hozzá veleszületett csőlátás, gyermeki gyanútlanság, de nem mindig. Valamilyen módon az emberek szinte szeretnek lépre menni. (…) Valószínűleg bizonytalanságérzet kell ahhoz, hogy az ember rászedhető legyen. A bizonytalanság a társadalom nagy részének a lelkében benne van” – fogalmaz.

Mindig hajtogatom, hogy Magyarország nem működik másképpen, mint a régió egyéb országai. Ez az ország minden tekintetben mindig együtt mozgott a régiójával. Nincs külön magyar átok, sem kelet-európai átok” – vallja a kisebbrendűségi érzés kapcsán. Meglátása szerint a honi rossz közérzet inkább a dél-amerikai helyzettel rokon. „Például hogy a kapitalizmus nem győzte le teljesen a feudalizmust, és a fejlődésben állandóan visszaesések tapasztalhatók. Évszázadok, sőt évezredek tendenciáiról van szó” – fűzi hozzá. 

110128_kotelezo_olvasmany_spiro_gyorgy_felesegverseny_meszaros_zsolt.jpgSpiró György és Jordán Tamás egy nyilvános beszélgetésen (fotó: Mészáros Zsolt)

Spiró György alkotói ars poétikája szerint egy mű nem a közéleti nyilatkozatok szintjén kell, mozogjon, „arra való, hogy bonyolultabb legyen, és mélyebbre hatoljon”. Hogy ennek milyen hatása lehet az emberekre? „A nézőt kirángatja saját magából, és a közösség részévé teszi. Ha ez sikerül, az nagy dolog. (..) Azt látja, hogy nincs egyedül a saját bajaival, mások is kerülnek hasonló helyzetbe. Ezáltal az egyén magánya oldódik. Ennél többre egy műalkotás nem nagyon számíthat” – válaszol erre a szerző.

Schiller azt mondta, hogy a színház erkölcsnemesítő intézmény. Én ebben nem hiszek, de azt, hogy erőt lehet vele adni az embereknek akár tragédia, akár komédia játszása révén, magamon is tapasztaltam, és tapasztalom a nézőkön is” – fűzi hozzá.

Vallja, hogy abban is van öröm, amikor olyan művel találkozunk, amelyik kifejezetten reménytelen képet fest az emberi állapotokról. „Lehetővé tette, hogy az emberiség bajait kívülről lássam, és mulassak rajtuk. Lehetővé tette, hogy felülről nézzek valamire, amiben egyébként nyakig benne vagyok. Mindebből a játékosságot nem szabad kivenni” – meséli Swift negatív utópiáira utalva. „Ha együtt tud játszani velem az olvasó vagy a közönség, az nagyszerű érzés. Nem olvastam olyan sötét művet, amely, ha jó mű volt, ne töltött volna el örömmel” – fűzi hozzá a gondolatmenethez. 

spiro_gyorgy-1024x683.jpgSpiró György (forrás: 24.hu)

Amikor magánemberként találkozik a valóságban zajló eseményekkel, az már nem ugyanígy működik nála. „Az nagyon más, mint amikor az ember a tévé előtt ül és bambán, reménytelenül bámul” – meséli. Már nem készül ki mindettől, „csak elhűlve nézi, mi minden hülyeségre képes az emberiség”. Szerzőként szokott is kísérletet tenni, hogyan lehetne még jobban kifacsarni a közéletünkben tapasztalható őrültségeket, de általában nem jár sikerrel. „Persze mindig vereséget szenvedek, a valóság az jobban tekeri, facsarintja a történeteket, mint amire én képes vagyok. De azért néha megpróbálok versenyre kelni a valósággal” – mondja.

Spiró György az interjúban egy sokkal tágabb horizontról is ránéz a mostani korra, és benne Magyarországra. „Az megy tovább, ami néhányszáz éve tart a világban. Ez a modernitás kora, rettenetes veszélyekkel és világháborúkkal megterhelve, amelyben az individuum öntudatra ébredt, de uszulnak az ellenerők, és az individuumot le akarják tiporni. Ez a folyamat néhány száz éve tart, és még néhány száz évig el fog tartani. Kiszámíthatatlan, hogy a művészetet illetően hol, mikor robban ki valami csodálatos” – vallja.

Az eredeti interjúban arról is olvashatunk, mit lesett el Spiró György Csehovtól, hogyan látja a jelenlegi hazai helyzetet, és egyáltalán képesek vagyunk-e szerinte rálátni erre, és mennyire tartja magyar sajátosságnak a kormány szegényekkel nem törődő politikáját, mondván, hogy ők úgysem mennek el szavazni. 

Az eredeti interjú, amelyet Bóta Gábor készített, itt olvasható. 

Kapcsolódó cikkek

Zsámbéki Gábor Spirót rendez a Katonában - VIDEÓ
Bányai Kelemen Barna: „Svindlerek és kistolvajok között is szocializálódtam” (Széljegy)
Keszég László: „Ez egy cserbenhagyásos gázolás volt” (Szeged)
Kérdés már nincs Szegeden, társulaton belüli megosztottság annál inkább
„Nekem a hatalom nem való” – Spiró György válaszolt
„Luxusdilettánsként működtem mindvégig” – Spiró György 70 éves