Lázár Kati: „Fizikailag beteg vagyok az önmutogató, kamu színjátszástól”

A színésznő önmagával és másokkal szembeni kritikussága mellet arról is beszélt a Szinhaz.net-en, hogyan talált kiutat testi-lelki fájdalmaiból eredő depressziójából.

Lázár Kati tizenegy éven keresztül volt részese a legendás kaposvári színháznak, jelenleg szabadúszó. Az utóbbi években többször szerepelt az Orlai Produkció előadásaiban (Kripli Mari, A folyón túl Itália, Apa, Élettörténetek.hu – Erzsike), legutóbb az Átrium A Krakken művelet című előadásában láthattuk, ahol több parodisztikusan elrajzolt figurát is alakít.

lazar_kallai_marton.pngLázár Kati (fotó: Kállai Márton / Vasárnapi Hírek)

Ez utóbbi kapcsán a rendező, Bodó Viktor munkamódszere is szóba kerül az interjúban. „A Krakken művelet próbáin azt vettem le, hogy unja, amikor a színész csak teljesít, ugyanazt ismétli, és nincs benne invenció. Igyekeztem ajánlatokat tenni, de közben izgultam meg zavarban is voltam.  Soha nem öncélúak, megalapozatlanok az ötletei, nem éreztem, hogy meg kell magamat erőszakolni ahhoz, hogy teljesítsem azt, amit éppen kitalál” – meséli az interjúban a színésznő.

A siker inkább zavarja. „Amikor Jordánnal Kaposváron fiatalokkal közösen dolgoztunk, soha nem akartam középen meghajolni. Csákányi Eszter mindig nevetett rajtam, amikor a nagy előadások tapsviharában hajlongva dohogtam, hogy „jól van, hagyjátok abba, menjetek már haza”. Taps nélkül is tudtam, hogy jó voltam-e vagy sem, hogy sikerült-e megfelelni az elvárásaimnak vagy sem” – mondja.

Édesanyjától a színészi pálya vágyát, édesapjától a szomorúság és a tisztesség mellett kritikai hajlamát örökölte. „Magammal és másokkal szemben is, ami nagy teher, mert elront találkozásokat, ha valaki nem elég nagyvonalú. Zavarban vagyok, ha mondjuk, megnézek egy előadás és nem tetszik. Ilyenkor nem tudok közlekedni a kollégáim között” – fogalmaz erről az örökségről.

A Krakken művelet részben a fennálló hatalmat figurázza ki. „Mindenképpen feladata a színháznak, hogy a hatalomról őszintén szóljon” – vallja, hozzátéve – „A rendszer, amiben ma élünk, emlékeztet arra, amikor öt-hat éves koromban Nagybányán a templom előtti téren együtt játszottunk a gyerekekkel, de volt ott egy csapat, amelyik közénk rontott, terrorizált, fölényeskedett, elvette a boldogságunkat, a játék önfeledtségét”. 

krakken_meszaros_csaba.jpgGyabronka József és Lázár Kati A Krakken művelet előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

Lázár Kati nem csupán Kaposváron, de több helyen is közösen formálódó-alakuló társulatokban játszott (25. Színház, Miskolc, Szolnok, Merlin, Új Színház). Szabadúszóként most nem tartozik sehová. „Változatlanul fontos számomra, hogy jóban, őszinte együttlétben legyek azokkal, akikkel dolgozom. Annak idején felmerült bennem, megkérdezem Zsámbéki Gábort, szerződtetne-e a Katonába. De valahogy egy hang azt súgta, hogy nem kell tagnak lenni sehol, jobb nekem a szabadúszás” – vallja.

Lázár Katit nem láthattuk színházi limonádékban, ami nem véletlen, ám ennek egzisztenciális következménye is volt: többször került nehéz egzisztenciális helyzetbe. „Sok jó fej segített, amikor teljesen a nullán voltam, nem tudtam befizetni a csekkjeimet. Előfordult, hogy egy bankos ismerősöm adott ötleteket, hogyan lehet kölcsönt kapni és apránként visszafizetni. Manapság nincs ilyen gondom” – meséli.

Az a fajta színjátszás viszont nem érdekel, amiben önmutogatás, felületesség, kamu van. Fizikailag beteg vagyok tőle. (…) Nem bratyizok olyanokkal, akiknek nem a színház, a mű, a mondanivaló a legfontosabb. Az emberi részem ki van szolgáltatva a színpadi létnek, ami számomra mindennél fontosabb” – fűzi hozzá.

Életének egy pontján elindult a spirituális útkeresés felé. „A fizikai, a lelki fájdalmak, a depresszió, az ízületi bajaim, a szenvedés miatt fordultam efelé segítség gyanánt. Nem láttam a kiutat” – mondja ezzel kapcsolatban az interjúban. 

erzsi2_puskel-horz.jpgLázár Kati az Élettörténetek.hu - Erzsike előadásában (fotók: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Most már jó irányba változtak a dolgok. Így hetvenévesen már kezdem másképp látni a dolgokat, jobban szeretem magamat is, kezdem látni a jót, és mindenért hálás vagyok. Fontos állomás volt az életemben a csípőműtétem. Éppen átalakították a kaposvári kórházat. Járókerettel mentem ki a vécére, ahol nem volt se ajtó, se fal. A mellettem lévő vécében a combnyaktöréses Lajos bácsinak kellett vécépapír, átnyújtottam neki. Először megrökönyödtem, aztán rájöttem, ez az élet” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúból az is kiderül, miért vállalta el A Krakken műveleteket és miért szereti az előadást, ellenben miért nem szereti, ha instruálják, és miért nem engedte meg a szüleinek, hogy megnézzék a premierjeit.

A teljes interjú, amelyet Szentgyörgyi Rita készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Lázár Kati és Epres Attila az új Élettörténetek.hu részben
Szívirányból - Lázár Katinak és Mucsi Zoltánnak századszor nehéz
Lázár Kati: „Minden kormány fütyül a színházra"
„Éreztem, hogy stimmel rám a fájdalom” – Lázár Kati válaszolt