Kerényi Miklós Gábor: „Összességében nagyon hatásos volt, amit csináltam”

„Büntetésből nem paskolok. Én abba kötök bele, akit szeretek.” Az Operettszínház korábban felmentett művészeti igazgatója az Indexnek nyilatkozott.

Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház korábbi igazgatója 2017 novemberében kérte nyugdíjazását, majd az intézmény jelenlegi vezetője felmentette a munkavégzés alól, miután többen bántalmazással, fenekeléssel, zaklatással vádolták. A vádlók közül a nevét csak Maros Ákos egykori táncos vállalta, aki arról számolt be, Kerényi többször rácsapott a fenekére egy vállfából letört pálcával. Czapáry Veronika írónő azt állította, ő tizenegy olyan emberről tud, aki azt állítja, Kerényi molesztálta őket, de legtöbbjük név nélkül sem vállalta, hogy elmondja a történetét, és végül az Operettszínház által indított vizsgálat sem bizonyított szexuális visszaéléseket, ahogyan Kerényi is tagadja, hogy amit tett, annak köze lenne ilyesmihez. 

kerenyi_24_hu.jpgKerényi Miklós Gábor

Kerényi Miklós Gábor három héttel ezelőtt egy nyilatkozatot hozott nyilvánosságra az Indexen, amelyben bocsánatot kért azoktól, akiket megsértett a viselkedésével, és pert helyez kilátásba mindazokkal szemben, akik őt korábban vagy innen kezdve szexuális zaklatással vádolják. Most egy interjút is adott az Indexnek. Nem tagadja, hogy sor került fenekelésre, fenékre csapásokra. Azt mondja, közvetlen stílusát a legtöbben szeretik, és tudják, hogy csak abba köt bele, akit szeret, a vállfás eseten kívüli vádak lehetnek hazugságok, de lehetnek félreértések, tévedések is.

Véleménye szerint az ő ügye nem a zaklatásról szól. „Az én ügyem a személyiségem elleni támadásról szól, és ebben használták fel a zaklatási trendet. A támadás nem most kezdődött, ez nem újság: pályám kezdete óta nagyon sokszor, sokan támadtak, mondván, én egész mást képviselek, ez így nem jó. Ezek a támadások – így van ez a jelen pillanatban is – többnyire régi sérelmeket hordozó, szakmailag irigy, és engem csupán hallomásból ismerő, a munkamódszeremet és a stílusomat meg nem értő emberektől jönnek” – fogalmaz az interjúban, hozzátéve – „Egyesek kitaláltak már mindent, hogy megöljenek, hogy eltüntessenek”.

Az ellene felhozott vádak egy jelentős része a viselkedésével kapcsolatos. „Van, aki így éri el, van, aki úgy, és lehet, hogy én sokszor túllőttem a célon, de összességében nagyon hatásos volt, amit csináltam. Mindent megpróbálok a komfortzónából való kibillentésben, amit csak lehet, hogy váratlan hatások jöjjenek létre, és ez negyven évig sikert hozott; akikkel így dolgoztam, azok végül mindig elfogadták, és mindig úgy élték meg, hogy ez sikert jelentett nekik” – mondja a habitusáról és a módszereiről, amelyeket, beleértve a vállfás elfenekelést korábban pedagógia módszernek nevezett.  

Kemény voltam. Igen, olykor csúnyán is beszéltem. A külső szemlélők közül lehetett olyan, aki úgy élte meg, hogy ezek az emberek meg vannak alázva. De a többség megértette, hogy ezt én is nagyon megszenvedtem, és hogy mindent a művészi pillanatok gazdagságáért tettünk. Ha én tényleg rettenetes lennék, ahogy a cikkek jelentős része állítja, akkor nem történt volna így: tizennégy év alatt alig mentek el az általam vezetett színházból, tulajdonképpen nem volt botrány” – fűzi hozzá.

Arról is beszél, hogy bárkit is megbántott a próbák során, hajlandó volt bocsánatot kérni utána. „Hogy féltek-e tőlem vagy sem, azt nem tudom megmondani, de munka közben nagyon határozott, az adott próbában eszelősen hívő ember vagyok, ez való igaz. De bárkit megbántottam próbán tíz és kettő között, attól kettőkor mindig elnézést kértem. Van hibám, ezt nem vitatom, de abban nincs, hogy ne kérnék elnézést bárkitől, akit megbántok, ne hívnék meg boldogan bárkit este a büfében” – fogalmaz.

Elmondása szerint van egy határ, amit sosem lépett át. „Aki azt mondja, hogy én bárkit megmogyoróztam, az egész egyszerűen hazudik. Az, hogy valakinek két oldalról ráverek a vállára, és megrázom, sőt, rácsapok a seggére – lánynak vagy fiúnak –, az benne volt a pakliban, és az is, hogy próba közben csúnyán belemászok valakinek a személyiségébe. Ez talán hiba, talán nem: az előadás átütő sikere utána csodálatosan visszaigazolja azt, ahogyan elkészült” – mondja. 

kerenyi.jpg                          Kerényi Miklós Gábor (fotó: Margitay Klári / Life.hu)

Úgy gondolja, hogy a feszültségek és bizonyos fokú őrület a színházi munka része, amely nélkül nem lehet elérni eredményeket: „Bármilyen rendezőnél előfordul, hogy hazamegy egy színésznő, és végigsírja az éjszakát. Hogy vannak nehézségek, vannak feszültségek, sérülések, gyűlölködések, őrületek, az a színház része. Enélkül biztosan nem működik. A rendező rettenetesen egyedül van. A rendező tulajdonképpen olyan valaki, aki olyan új világot teremt, amilyen még nem volt. Ez nem megy fájdalom nélkül. Iszonyú felelősség, hogy ez a világ működjön, és ebben sokan tudnak neki segíteni, de végeredményben végtelenül egyedül van”.

Ami a testi fenyítést illeti, véleménye szerint az ehhez való viszony sokat változott az évek során. „Nem teljesen korrekt 2017-ben felhozni és megítélni egy 1994-es esetet. Akkor egész más volt minden. Én 1957-ben kezdtem az iskolát: akkor a világ legtermészetesebb dolga volt tenyerest, körmöst kapni. Rengeteg fülest kaptam az asztalitenisz-edzőmtől, de még tizenhét éves koromban is kaptam egy óriási pofont a tornatanáromtól, akit imádtam, és nem is volt ezzel semmi gondom. Ma már szinte hozzászólni se szabad egy gyerekhez az általános iskolában; ma már egész más egy ilyen ügy megítélése” – fogalmaz.

Arról is mesél, hogy részéről közvetlenség, és a habitusához tartozik, amikor egy-egy „taslit” ad valamelyik színészének a büfében, vagy rácsap a fenekére. De az ilyen jellegű paskolásokat ő sosem büntetésből teszi. „Büntetésből nem paskolok. Én abba kötök bele, akit szeretek. Aki mellett megállok a büfében, és azt kérdezem, „Milyen ing van magán? Miért hord maga ilyen inget?”, azt szeretem. Akivel nem vagyok jóban, abba nem kötök bele” – mondja, hozzátéve, hogy ezt az érintettek is pontosan tudják. 

Elmondása szerint a lázárult vizsgálat után a koreográfusok és egyéb alkotók aláírásokat kezdtek gyűjteni amellett, hogy folytassa a munkát az Operettszínházban, ezt azonban Lőrinczy György, az intézmény főigazgatója leállított. „Folytatja ellenem a küzdelmet. Le akarja venni a Rómeó és Júlia című darabomat, tulajdonképpen meg akarja tőlem tisztítani a színházát” – mondja. 

Természetesen küzdök, az előadásaimat szeretném felügyelni, ha leveszi őket, az világos bizonyíték az indok nélküli üldözésre. De most ez a helyzet, ebben kell élve maradnom” – fűzi hozzá a beszélgetés végén.

Az eredeti interjúban, amelyet Kovács Bálint készített, arról is szó esik, mit tekint Kerényi Miklós Gábor annak a határnak, amit sosem lépne át, miért gondolja úgy, hogy Maros Ákos vállfás elfenekelése közös megegyezés alapján történt, és véleménye szerint mennyire volt szexuális vonatkozása ennek az elfenekelésnek. 

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Kerényi Miklós Gábor bocsánatot kér és perel
Kerényi Miklós Gábor ügyét lezárta az OperettszínházKerényi Miklós Gábor nem perel
Kerényi Miklós Gábor a nyugdíjazását kérte
Az Operettszínház felmondott Kerényi Miklós Gábornak
Kerényi Miklós Gábor bocsánatot kér
Kerényi Miklós Gábor pedagógiája