Magács László: „A hajó nemcsak színház, hanem kulturális és közösségi tér”

A TRIP Színház vezetőjétől azt is megtudtuk, mire gondol helyspecifikus előadás alatt, és merre tart ez a trip. 

Fél évvel ezelőtt Magács László egy különös kezdeményezést indított el TRIP Színház néven, helyspecifikus előadásokat ígért és egy hajón volt a színház bázisa. Első bemutatója, az Engedj be! című romantikus vámpírthriller be is váltotta ezt az ígéretet: Pálfi György rendezését egy nagyipari épületben, az MSZMP lerobbant és átépítés alatt lévő egykori pártétkezdéjének különleges hangulatú terében mutatták be. A kritikák elismerték a sajátos hangulatot és az izgalmas történetet, ám az előadás egészét szinte kivétel nélkül negatívan ítélték meg. 

laszlo_magacs_2.jpgMagács László

Az elmúlt hónapokban a TRIP Színház különféle gyermek- és felnőtt előadások befogadó helyszíneként hallatott magáról. Bázisukon, a TRIP Hajón (egykori Kassa hajó) mutatták be többek között az Anyaszínház Rítus című előadását  Menszátor Héresz Attila rendezésében, legutóbb pedig Novák Eszter állította itt színpadra a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés színész osztályának remek Koldusoperáját.   

Arra voltunk kíváncsiak, merre tart most a féléve elindult utazás (trip), vagy a hajóval együtt végleg lehorgonyzott az izgalmasan induló kezdeményezés. 

Az Engedj be! című produkciótok összességében eléggé lesújtó kritikákat kapott. Ennyi idő távlatából hogyan látod az előadást, és milyen tapasztalatokat vontál le belőle? 

Magács László: Az előadásnak volt egy nagyon fontos eleme: a helyszín és az atmoszféra, amit minden kritika és személyes nézői visszajelzés kiemelt és dicsért. Ez maximálisan visszaigazolja azt, hogy a helyspecifikusságra van igény és nyitottság. Maga az előadás fogadtatása valóban megosztó lett. 

Szerinted miért? 

Egy olyan területre léptünk be a helyspecifikus színházzal, mely Magyarországon még nagyon gyermekcipőben jár. Míg a hangulatot a belépéstől „mesélte a tér”, így sokkal könnyebb volt bevonni a nézőt, addig a ’komfort fokozat’ biztosítása hihetetlen mennyiségű erőforrást emésztett fel. Sokat tanultunk belőle, sok új partnerrel ismerkedünk meg, a következő előadást már sokkal gördülékenyebben készítjük elő.  

engedj_be_kuttner_adam-.jpgJeney Márton és Szabó Simon (fotó: Kuttner Ádám)

Számomra rendkívül izgalmas kihívás volt, hogy egy nagyon különleges helyszínen, az egyik legérdekesebb látásmódú magyar filmes rendezésében, egészen fantasztikus látványvilággal bemutathattunk egy olyan műfajú történetet, egy horrort, amelynek elég ritka a színpadi feldolgozása. Az ilyen formabontó kísérleteknek mindig van egyfajta kockázata, hiszen járatlan utakra lépünk, nem a kipróbált, megszokott sémákat működtetjük. Ezzel együtt én mindig a kísérletezés híve voltam, mert bár benne van a kudarc lehetősége is, ez az egyetlen út a rendkívüli színházi pillanatok megszületéséhez. 

A múltkori interjúnkban az Engedj be! kapcsán egy a függőséget és az iskolai erőszakot feldolgozó foglalkozás-sorozat tervéről beszéltél, illetve egy következő előadásról, amely az iskolai erőszak témájához szól hozzá. Mit tudtatok ezekből megvalósítani? 

Dolgozunk rajta, készül a darab. Egy nagyon összetett előadást tervezünk, ahol a nézők választhatnak a három alapszál között: az erőszakot elszenvedők, az elkövetők, vagy akár a csendes többség tagjai is lehetnek. 48 helyszínt végigsétálva fedi fel magát a történet. Ha elkészül a három darab – melyeknek nagyon pontosan kell egymásra épülniük, hiszen vannak olyan jelenetek is, ahol a három szál összeér – elindítok egy felolvasószínházi sorozatot, ahol diákokkal dolgozzuk fel a jeleneteket. A TRIP kapcsolatban áll olyan gyermekjogi, és segítő szervezetekkel, akikkel szintén átbeszéljük a darab történetét, ezeknek a találkozásoknak az eredményeként véglegesítjük a darabot, és nekiállunk a próbáknak.

Most azt tartom reálisnak, hogy a bemutató 2019 őszén, vagy 2020 tavaszán lesz. Ehhez kell egy üres iskola – viszonylag központi helyen –, 40 színész...  Lesz vele dolog...  

koldus_huisz.jpgSzéles Flóra, Brasch Bence és Czvikker Lilla a Koldusopera előadásában (fotó: Huisz István)

A TRIP eddig alapvetően befogadószínházként működik, miközben helyspecifikus saját produkciókat ígért. Úgy tűnik, mintha ez kissé elakadt volna.

A TRIP mutatta be az Engedj be!-t. Az ugyebár helyspecifikus. Viszont időközben egy fantasztikus helyszín pottyant az ölembe, a Kassa hajó a Batthyány téren, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy kezdjek vele valamit. Három bemutatóval készülünk az évad végéig, melyből az első, a Koldusopera áprilisban színpadra került a TRIP, az Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Budapesti Tavaszi Fesztivál együttműködésében, és fantasztikus előadás lett. Novák Eszter és Selmeczi György osztálya tehetséges alkotókat hozott a TRIP bázisára, remélem, sokáig marad műsoron az előadás.

A hajó nemcsak színház, hanem kulturális és közösségi tér. Koncertek, felolvasó estek, bulik és filmvetítések is vannak nálunk. Most a hajó programszerkezetén, és átalakításán dolgozunk, és azt gondolom, őszre összeáll a kép. A teraszunkat pedig, amit eddig csak mi élveztünk, már most megnyitjuk a nagyközönség felé.

Ennyi idő elteltével hogy látod, milyen lehetőségeitek lehetnek a mai színházi palettán?

Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján azt látom, hogy a hajó működni fog. Beköltöztünk tavaly októberben, sok stílust kipróbáltunk, sok lehetséges partnerrel tárgyaltunk, sok művésszel beszélgettem a terekről, és alakul egy csapat, akikkel összefogva egy izgalmas, új kulturális tér jöhet létre szeptembertől. Ebben a térben harmonikusan épül majd egymásra a színház, a zene, a gasztronómia, a buli. Októberben közös bemutatónk lesz a Maladypével, és tervezek egy helyspecifikus, sétálós előadást a hajóra is. Minden nézőnk elámul a helyszíntől, és minden zugba be akar lesni.  

trip_hajo_kulso.jpgTRIP Hajó

A Keménykalap és krumpliorr című előadást rendezed, amelyet szintén a hajón mutattok be. Hogyan találtatok egymásra a produkcióval, és mi a legnagyobb kihívás számodra ebben a munkában?  

Igen, a májusi bemutatónk a Keménykalap lesz Kerekes Józseffel, ő Bagaméri. Már a hajó indulása óta együttműködünk a Dumaszínház Gyermekszínházával, ők kértek fel a darab rendezésére. A főszerepet hat 11-13 éves gyermekszínész játssza, négy artistaképzős növendék szerepel benne az öt felnőtt színész. Az utóbbi években egészen káprázatos gyerekfilmeket láttam (Super8, Stranger Things...) Szeretném, ha a mi előadásunkban is ilyen elemi természetességgel „játszanának” a gyermekszínészek, és ilyen izgalmas lenne a nyomozás. 

Az eddigi próbafolyamat és az elképzeléseid alapján milyen előadásra számíthatnak a nézők?  

Nagyon tehetségesek, és elkötelezettek a gyerekek. Keményen próbálnak, pontosak, fegyelmezettek, és nagyon érzékenyek az instrukciókra. Müller Katának  a Játékkészítő és az Engedj be! tervezőjének is köszönhetően látványos és nagyon egyedi stílusú produkció lesz. A próbák tapasztalatai alapján pedig pörgős izgalmas, lendületes előadást hozunk létre, ahol a felnőtt színészek „játszanak alá” a gyerekeknek.  

_dsc5078.JPGKeménykalap és krumpliorr - próbafotó (fotó: Őri Eszter)

Amikor helyspecifikus előadásokról beszélsz, milyen produkciókat látsz magad előtt?

A múlt hét végén kimentem Londonba, mert meg akartam nézni két különös, komplex színházi előadást (ezt ott „immersive theatre”- nek hívják – nem találok rá jó magyar szót, nagyjából azt jelenti, hogy a néző az élmény, az előadás részévé válik).  A Great Gatsby-t láttam egy gyárépületben. A nézők egy jelentős része a ’20-as éveket idéző ruhába öltözik. charlestonoznak, ha épp egy nagy bulijelent van, időnként a szereplők elkülönítenek a közönségből kisebb csoportokat, és nekik egy más aspektusból mutatják meg a történetet. Hihetetlen káosz és hihetetlen rendszer, egy másfajta, különleges élmény. 

Másnap megnéztem a Secret Cinema: Blade Runner című előadását. Ez egy hatvan előadásos sorozat, amelynek minden előadását körülbelül ezren látják. Amikor két hónappal ezelőtt megvettem a jegyet, még nem tudtam, hová megyek. Kéthetente jöttek különböző e-mailek: miről szól, hol lesz, mit viselj, milyen karakter leszel, miket hozz. Majd vasárnap a metrón az előadásra utazva azt láttam, hogy egyre több átlátszó esernyős ember utazik velem, megjelentek a steam punk szemüvegek (goggle) az utasok fején, az átlátszó esőkabátok, a világító felöltők, és akkor megérkeztünk egy poszt apokaliptikus világba összetört, egymásra halmozott autók közé, ahol „véglények” olajos hordókba rakott tüzeknél melegedtek. 

A filmnek megfelelő ruhába öltözött rendőrök üldöztek bűnözőket. Káosz volt, zaj, őrület, rendetlenség, bementünk egy óriási gyárépületbe, ahol a Szárnyas fejvadász világába csöppentünk. Replikánsok menekültek, amikor a hangosbeszélő bemondta, hogy savas eső várható, egyszerre ötszáz átlátszó esernyő nyílt ki, az én csapatom épp egy replikánst üldözött, amikor egy osztag átmasírozott közöttünk rabokat vezetve. Elképesztő volt.  Nézhetted, vagy része lehettél az eseményeknek, vehettél egy italt, ehettél egy tál rizstésztát. Minden a helyén volt, és minden működött, és a végén 3D-ben néztük meg a filmet. Olyan 3D-ben, ahol az „első felvonásban” szereplő színészek egészítették ki a film látványvilágát. 

Na, ezt nevezem helyspecifikus előadásnak, és egy ilyet szívesen csinálnék. 

Török Ákos email interjúja

Kapcsolódó cikkek

Magács László: „Azt hiszem, én még mindig a Merlint csinálom”
Ígéret szép szó – Kritikák az Engedj be! előadásáról
Különleges helyszínen mutatják be Pálfi György első színházi rendezését