Pető Kata: Jó lenne már „hazamenni” egy kicsit

A jelmeztervező-színésznő az időbeosztás kihívásáról, szakmai vágyairól és doktori témájáról, az erőszakmentes kommunikációról is beszélt a Szinhaz. net-en.

Pető Kata a Színmű elvégzése után Kaposváron játszott négy évadot, majd kétévnyi szabadúszás és egy évnyi grazi szereplés után 2012 és 2015 között a Szputnyik tagja volt egészen a független társulat megszűnéséig. Sokrétű személyiség és sokszínű művész: négy idegen nyelven beszél, énekelt a Sadant zenekarban, jelmezeket tervez és játszik. 

peto_szlovak_judit_ok.jpgPető Kata (fotó: Szlovák Judit)

Emellett van egy tízéves kisfia és egy másfél éves kislánya, így az idő beosztása a legnagyobb kihívás számára. „A másik nagy kérdés, hogy mennyi időt töltünk együtt, azt milyen minőségben és hogy közben tudok-e valóban rájuk figyelni. Arra törekszem, hogy ha velük vagyok, akkor tényleg velük legyek, és ne máshol járjanak a gondolataim. Azt vettem észre, hogy ha csak tíz percig – tudom, nagyon kevésnek hangzik – úgy tudok játszani a kislányommal, hogy tényleg kizárólag rá koncentrálok, akkor teljesen nyugodt utána, és tervezhetek, tanulhatok mellette” – fogalmaz az interjúban.

Feszegetem a határaimat, érdekel, hogy mire vagyok képes, és mégis a különböző területek mögött lévő kreativitás egy és ugyanaz” – vallja a sokszínűségről.

Úgy lett jelmeztervező, hogy korábban nem varrt és nem tud jól rajzolni. Az interjúban felmerül a kérdés, honnan vette hozzá mégis a bátorságot, hogy a Szputnyikban elkezdett jelmezeket tervezni. „Nem tudom. Vakmerőség volt. Ugyanúgy, mint ahogy kimentem Grazba Julikát játszani németül. Ez ugyanaz a vakmerőség, ami engem mindig hajt előre. Bevállalok olyan dolgokat, amikhez hatalmas energiákat kell megmozgatni, valószínűleg magát az erőfeszítést is élvezem. És azt, hogy az általam kialakított helyzet rákényszerít a tanulásra, fejlődésre” – mondja erre a színésznő. 

kohlhaas_toldy.JPGNagy Zsolt és Pető Kata a Kohlhaas előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Mostanában legalább annyi jelmeztervezői munkát vállal, mint amennyit játszik, ami tudatos döntés volt a részéről, mert így többet tud otthon lenni a kisgyerekével. „A következő évadra már szeretnék több színészi feladatot vállalni, és mostanában újra vágyom a társulati tagságra is. Elfáradtam egy kicsit abban, hogy mindent magamnak szervezek. Stabil közösségben lenni egy teljesen más fajta létezés. Amikor szabadúszó az ember, mindig újabb és újabb közegekbe kerül, mindenhol mások a szabályok, az erőviszonyok, a problémák, és más típusú barátságok kötődnek. Jó lenne már „hazamenni” egy kicsit” – meséli.

Doktorira jár, ahol az erőszakmentes, együttműködő kommunikáció az általa választott téma. Ennek kapcsán a MeToo kampány is szóba került a beszélgetés végén. „Nagyon veszélyesnek tartom, ha egy ilyen fontos kérdés hirtelen trendi lesz, mert elcsúszik a fókusz a lényegről. Vagyis arról az egyszerű állításról, miszerint vannak határok, amelyeket nem lenne szabad átlépnünk embertársainkkal szemben. Nem új keletű dolog az erőszakmentességen és annak gyakorlati megvalósításán gondolkodni: én a doktori munkám kapcsán azt szeretném megmutatni, hogy a színházi alkotófolyamatok során a végeredmény szempontjából is lehet produktív az erőszakmentes kommunikáció” – vallja Pető Kata.

Az eredeti interjúból, amelyet Gócza Anita készített, az is kiderül, mikor és miért kezdte el a jelmeztervezői munkát, mi a számára a legfontosabb mind a munkái, mind a tanulmányai során, és pontosan mit is jelent az együttműködő kommunikáció.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Kihívás a külföldi munka” – Pető Kata Grazban is volt társulati tag
„Kiömlik egy tízoldalas monológ” – Villáminterjú Pető Katával