„Az izgalom és óvatosság elegye jellemzi a legtöbb vidéki teátrum műsorát”

Barnák Lászlót, a Szegedi Nemzeti Színház új igazgatóját kérdeztük a váltás körül korábban kialakult rossz hangulatról, a változásokról és az első évadról.  

Miután a korábbi intézményvezető, Gyüdi Sándor visszavonta igazgatói pályázatát, az egyetlen kihívóként induló Barnák László  kapta meg a lehetőséget, hogy Horgas Ádámmal a prózai- és Gyüdi Sándorral az operatagozat élén, hogy július 1-től az elkövetkező öt évben vezesse a szegedi teátrumot. 

barnak_laszlo.jpgBarnák László (fotók: Kelemen József / SZNSZ)

A pályázati folyamat felkorbácsolta a kedélyeket a társulaton belül (ezzel kapcsolatos cikkeink itt olvashatóak). A két pályázat megosztotta a tagságot, Keszég László, a korábbi prózai tagozatvezető pedig egyenesen cserbenhagyásos gázolásnak tartotta    Gyüdi Sándor visszalépését. Gyüdi Sándor elmondta, hogy nem a visszalépése döntötte el a korábbi vezetés sorsát, mivel Barnák László pályázatának támogatásáról a színházi dolgozók közötti konfliktusok után már informálisan döntött a városvezetés, ő csak ezután lépett vissza.

Barnák László tegnap hirdette meg a teátrum következő évadát, amelyben Horgas Ádám állítja ki a teátrum első bemutatóját, de többek mellett Alföldi Róbert és Lukáts Andor is rendezni fog.

Mennyire nyugodtak le a kedélyek a színházban?

Barnák László: Azt tapasztalom, hogy nyugalom van, bár az tagadhatatlan, hogy megviselte a társulat tagjait az elmúlt időszak. Semmi változás nem érzékelhető a színpadi munkában, mindenki egyformán odateszi magát minden egyes előadáson és ez a legfontosabb.

Kik távoznak és kik érkeznek a színház társulatához?

Két tagnak nem hosszabbítottam meg a szerződését, Szabó Gabinak és Hodu Péternek. Rajtuk kívül többen is kaptak olyan évados ajánlatot más színháztól, amire igent mondtak: Gyöngyösi Zoltán, Figeczky Bence, Tolnai Hella, Waskovics Andrea. Mások szakmai és magánéleti változás miatt távoznak: Sorbán Csaba, Olasz Renátó és Pataki Ferenc. Ami még változás, hogy a következő évadban nem rendez a színházunkban Bodolay Géza. Az érkezők között üdvözöljük Ágoston Katit, aki a Centrál Színházból, Menczel Andreát, aki a Győri Nemzeti Színházból, Medveczky Balázst, aki a Vígszínházból érkezik, és a korábbi szabadúszásból hozzánk szerződik Rétfalvi Tamás és Szegezdi Róbert. Rajtuk kívül több felsőfokú színészképző intézményből érkeznek hozzánk fiatal színészek, akik gyakorlatot szereznek majd bemutatóinkban. 

_65b4416.jpgBarnák László (középen) a Kazamaták előadásában 

A hírekből és a beszélgetésekből (Keszég László, Gyüdi Sándor) úgy tűnik, a kedélyeket elsősorban a kommunikáció hiánya okozta: többen a társulati ülésen szembesültek azzal, hogy ön is pályázott, mások amiatt nem mentek el rá, mert szintén nem tudtak arról, hogy valaki belülről pályázik. Kiknek mondta el előzetesen, hogy pályázni fog, és miért nem mondta el mindenkinek?

Január elején döntöttem a pályázat megírásáról, és addig nem is akartam nagydobra verni, amíg nem volt biztos, hogy be is adom. Már korábban érlelődött bennem a szándék, de elhatároztam, hogy csak akkor adom be pályamunkámat, ha azt az általam megkeresett szakmai emberek is visszaigazolják támogatásukkal. Célom az volt, hogy tapasztalataim és tanulmányaim alapján megfogalmazzam a Szegedi Nemzeti Színház munkájának lehetséges fejlődési irányát. Az egészét. Amikor elkészült az anyag, személyesen közöltem két előadás (próza és opera) végén az ott lévő társulati tagokkal a szándékomat. Egy közel háromszáz főt foglalkoztató intézményben nehéz mindenkit személyesen értesíteni. Ezt megelőzően Gyüdi Sándorral egyeztettem, és erről beszéltem Keszég Lászlóval is.  

Gyüdi Sándor szerint mindenkit meglepett, hogy a társulat egy jelentős része az ön pályázatát támogatja. Előzetesen milyen esélyt látott a győzelemre, és mennyire lepte meg ez a mértékű támogatás?

Bevallom őszintén, hogy nem ilyen végeredményre számítottam, noha korábban a társulaton belülről többen is kapacitáltak, hogy pályázzak. Ennek a támogatottságnak két oka lehet. Az egyik a pályázatomban megfogalmazott tartalom és vele az én személyem hitelessége, a másik a társulatnak az eddigi működésből fakadó tapasztalata. Szavazni pedig a színház minden területéről szavaztak. Színészek, magánénekesek, tánc- és énekkari tagok, irodai és háttér dolgozók, a műszaki állomány tagjai.

Gyüdi Sándor arról is beszélt, hogy az ő vezetésével elégedetlenek elsősorban a javadalmazással voltak elégedetlenek. Ön ezt hogyan látja, és milyen gazdasági lehetőségeket lát arra, hogy az (országosan) alulfizetett színházi dolgozók és művészek anyagilag jobban járjanak a vezetése alatt?

A színház az elmúlt évi fenntartói költségvetésből működik. Ennek nagyobbik részét ráadásul feléli a színház, mire én átveszem a főigazgatói feladatokat. A likviditási mutatók szerint az év második felében kevesebb fenntartói támogatás folyik be az előirányzatból. Ezt egészíti ki a várható bérlet eladásból származó összeg és a jegybevétel, valamint az év végére eső TAO, ami esetleges. Az elmúlt évtizedhez képest újdonság, hogy már most elindul az bérlet elővásárlás, ami plusz bevételt generál az eddigi „holt időszakban”. A kérdés az, hogy ez mennyire szolgálhat tartalékként vagy mennyit kell visszaforgatni a tartozásokba.

_65b8032.jpgBarnák László a XIV: René elkőadásában

A következő évad költségvetésének tervezése már elindult, fenntartói szinten is. Az új évadban nem csökken a bemutatók száma, ugyanakkor szorosabbra fogom a gyeplőt, és szeretném átláthatóbbá tenni az intézményi gazdálkodást is. Ezt segítheti a pályázatban megfogalmazott előre tervezési stratégia. Ezzel kiküszöbölhetőek lesznek azok a külső cégeknek kiadott gyártási folyamatok, amik feleslegesen sok pénzt emésztettek fel az idei évadban. Jelenleg is folynak a megbeszélések arról, hogy a közalkalmazott és kiszervezett dolgozók körében hogyan tudjuk követni a bérminimum emelkedését. Ráadásul bizonyos munkakörökben emberhiány van, a hiánypótláshoz is forrást kell találni. Mivel még nem történt meg az átadás, ezért egyelőre csak rész információim vannak. 

Miért Horgas Ádámot választotta maga mellé művészeti vezetőnek? Milyen rendezéseit látta korábban, és ezekből milyen következtetéseket vont le Horgas Ádám képességeire vonatkozóan?

Ádámot még abból az időből ismerem, amikor társulatvezető volt az Atlantisnál. Már akkor megfogott az az összhang, ahogyan a szöveg, a mozgás, a látvány és a zene együtt volt az előadásaiban. Később az Új Színházban dolgoztunk is együtt, akkor rendezőasszisztens voltam, ő koreográfus. Azután évekig nem találkoztunk, majd újra felfigyeltem a kőszínházi sikereire, hogy egyre több helyre hívják, és a rendezései százas szériában futnak. Az az összművészeti jelleg, ahogyan korábban dolgozott, mostanra már kiforrott és komoly sikereket hozott neki.

Legutóbb a Szomorú vasárnap főpróbáján tapasztaltam ezt meg. Sok-sok ötlet, játékosság, erős vizualitás és színészközpontúság jellemzi. Úgy éreztem, hogy ezt a szegedi közönség is szívesen látná. Amikor pedig elkezdtük megfogalmazni a pályázatot, kiderült, hogy sok területen nagyon hasonlóan gondolkozunk. Például a társulatépítés, szakmai fejlesztés, színházpedagógia, marketing terén. 

_65b3935.jpgBarnák László, Pataki Ferenc és Tolnai Hella a Kazamatákban

Igazgatóváltáskor mindig nehéz feladat, és gyorsított menetet igényel a következő évad összeállítása? Ebben az esetben milyen nehézségekkel kellett szembenéznie és hogyan sikerült ezeket megoldani? Kellett-e kompromisszumokat kötni?

Nehéz feladat volt, főleg mert későn tudtam csak nekikezdeni. Február közepén már több olyan rendező is foglalt volt a következő évadra, akik például a pályázatomban szerepeltek. De a ciklus öt évre szól, így remélem, lesz alkalmunk együtt dolgozni. Két hónap alatt raktam össze a következő évad műsorát Horgas Ádám és Gyüdi Sándor segítségével. Átmeneti évadnak is tekinthető az idő rövidségéből fakadó kompromisszumok miatt, de mégis teljes értékű műsor született, amiben mind a fenntartói, mind a nézői elvárások érvényesülhetnek. Sikerült olyan rendezőket meghívni, akik szakmailag is kihívások elé állíthatják a színészeket és operistákat, ugyanakkor a nézők számára is vonzerőt jelentenek.

A pályázatában ígértekből miket tudott már most megvalósítani, és melyek azok az elemek, amelyekhez még időre van szükség?

Az első kiemelt dolog a bérlet elővásárlási akció elindítása. Több pontban is már ősztől elindul a változás, amit az arculati elemek megújításával is jelezni fogunk. Markánsabb lesz a marketingkommunikáció, vagyis többször, több helyen találkozhatnak a nézők a színház jelenlétével. Elstartol a színházpedagógiai programunk, ami több szálon is utat keres a diákok felé. A műsor része lesz egy direkt módon középiskolásokat célzó előadás. Ez is újdonság. Ezeknek az előkészítése már zajlik, és a visszajelzések alapján tudunk majd továbbhaladni.

Az évad egyszerre tűnik izgalmasnak és óvatosnak is. A nagyszínpadon kevéssé jelennek meg drámai próza előadások, a kisszínpadon viszont már hangsúlyosabbak az ilyen jellegű színházi izgalmak is. Milyen lehetőséget lát arra, vagy egyáltalán kívánatosnak tartja-e, hogy a nagyszínpadon is helyet kapjanak kevéssé könnyen emészthető, ám hatásában mélyebb prózai művek?

Az izgalom és óvatosság elegye jellemzi a legtöbb vidéki teátrum műsorát. Nem attól lesz egy program izgalmas, hogy csupa kortárs mű kerül színpadra, ahogyan a klasszikusok színrevitele sem történik feltétlenül óvatos, hagyományos módon. Shakespeare és Bulgakov egy-egy klasszikusa a nagyszínpadon nevezhető ennek is, annak is, a megvalósítás után derül majd ki melyik hova sorolható. Ehhez képest a hasonló státuszú színházak repertoárján egy klasszikus mellett gyakran vígjátékot találunk inkább. Az, hogy prózai művel indít és zár a Nagyszínház, már radikális változás (Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékával – a szerk.).

_mg_7612.jpgSzívós László, Rédei Roland, Barnák László, Gömöri Krisztián, Jakab Tamás és Kárász Zénó az Utánképzés előadásában

Mit emelne ki az évadból?

Szívem szerint mindegyiket, hiszen minden bemutatót nagyon várok. Ősbemutatónkat Závada Pál írja és Lukáts Andor rendezi Utolsó üzlet címmel. Mindkettőjük munkásságát nagyon tisztelem, és külön öröm, hogy egykori osztályfőnököm elfogadta a felkérésemet. A diákoknak szánt bemutató, az Alekszandr Molcsanov tollából származó A gyilkos rendezője pedig Vidovszky György, aki ifjúsági területen az egyik legjobb szakember. Családi bemutató lesz karácsony előtt a Valahol Európában, aminek az aktualitása sajnos nagyon jelenvaló és szívszorító, amit a musical zenei világa képes ellensúlyozni. Szőcs Artur egykor a főszerepet énekelte Szegeden, most az előadás rendezőjeként tér vissza városunkba.

Milyen események és fejlemények várhatóak a színházpedagógia terén a következő évben?

Az eddigi középiskolai és egyetemista bérletekhez képest a 7-8-ik évfolyamos diákoknak is készülünk új bérlettel, eddig ők kiestek a kisiskolások és középiskolások közötti sávban. Az ifjúsági bérletekhez kapcsolódóan háromlépcsős programokat szervezünk. A színház falain belül általános és középiskolások számára is drámacsoportos foglalkozásokat indítunk el, de lesz felnőtt csoport is. Ezekben az évad előadásaihoz kapcsolódóan megfogalmazott kérdések mentén folyik majd a munka. Pályáztunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz új osztálytermi előadás létrehozására, és az ideit is szeretnénk továbbjátszani.

Mit jelent pontosan és miért vezetik be az előbérletezést?

Az elmúlt évtizedben mindig augusztus végén indult el a bérletezés Szegeden. Idén ősszel második fázisban folytatódik majd az árusítás. Az általános tendencia a tavasz végi időszakban elinduló árusítás. Ehhez elengedhetetlen az időben történő szervezési munka, hiszen csak kész évadtervvel lehet ennek nekikezdeni. Most már május 14-től négy héten át árusítani fogjuk a bérleteket, tavalyi árakon. Ez már hozzám köthető folyamat. Ez újdonság, vagyis rizikót rejt, de ez lehet a vonzereje is. Felmérhető belőle az érdeklődés, hírértéke van és eddig kiaknázatlan bevételt generál.

Minden új folyamat alapja a bizalom. Ez most fokozottan érvényes. A nézők és a szakma bizalmának elnyeréséhez rengeteg munkára lesz szükség. És egy színházszerető, tenni akaró csapatra. Ez a csapat megvan Szegeden. Az én bizalmam bennük van.

Török Ákos email interjúja

Kapcsolódó cikkek

Gyüdi Sándor: „Nem a visszalépésem döntötte el a pályázatok sorsát”
Keszég László: „Ez egy cserbenhagyásos gázolás volt”
„A megfelelő kommunikáció az alap a jövőben”
Olasz Renátó úgy érzi, valami bűzlik a szegedi színházban
Gyüdi Sándor visszavonta igazgatói pályázatát Szegeden
Kérdés már nincs Szegeden, társulaton belüli megosztottság annál inkább