Így járt a Gólem Színház Lefitymálva előadása Izraelben

Borgula András rendező és Kiss Eszter színésznő számol be a Gólem izraeli vendégjátékáról.

A Lefitymálva előadásának nem csupán a címe provokatív, egyszerre nevetteti ki a zsidóság fóbiáit és az antiszemitizmus képtelenségeit. A produkció április 25-én a Tzavta Theatre (Tel-Avív) színpadán az izraeli közönség előtt is megmutatkozott. 

lefitymalvacshfoto8_1.jpgNagy Mari, Bánki Gergely, Schmied Zoltán és Tamási Zoltán az előadásban (fotók forrása: Gólem Színház)

Borgula András beszámolója

Április 25-e átlagos szerdai nap volt sok ember számára. Szerdán az ember már elfogadta, hogy új hét kezdődött, de még nem tud örülni annak, hogy közeledik a hétvége…, az majd csütörtöktől lehetséges. Nekünk azonban ez a szerda minden volt csak nem átlagos! Aznap este Tel Avivban léptünk fel.

A Gólem Színház Lefitymálva című előadása 2013-ban megnyerte a Thália Humorfesztivál legjobb előadás díját, előtte 2012-ben a Vidor Fesztiválon a legjobb férfi és női mellékszereplő díját hoztuk el, és egy Norvég Civil Alapnál elnyert pályázat után tizenkét vidéki településen is ingyenes előadást tartottunk belőle, sőt tavaly nyáron Varsóban is nagy sikere volt. Lassan elérjük a 100. előadást, ami egy független színház életében szinte lehetetlen (legalább is az utóbbi években).

Ezért aztán úgy gondoltuk, megpróbálhatnánk Izraelbe vinni a produkciót, nem csak az ott élő magyarok szórakoztatására, de talán a helyi közönség is kíváncsi lehet arra a színdarabra, ami a zsidókkal és az izraeliekkel foglakozó mendemondákra, összeesküvés elméletekre, féligazságokra alapozva egy hihetetlenül vicces vásári komédiát csinál ezekből a toposzokból.

tour.jpgBánki Gergely

Nem tudjuk igazunk volt-e, bár ötször tapsolták vissza a színészeket, de ne ugorjunk előre, kezdjük a beszámolót hónapokkal az előadás előtt.

Több forrás biztosította a lehetőséget, hogy a Gólem bemutatkozhasson Izraelben is: az NKA, az EMMI és a MAZSÖK is pozitívan ítélte meg pályázatainkat és ezzel (legalább) egy része összejött a költségeknek. Tudtuk, hogy a jegybevétel is segíthet abban, hogy ne zárjuk veszteséggel a turnét, de ehhez találni kellett egy jó helyszínt és venni kellett egy nagy levegőt. Miután a Tel Aviv belvárosában álló Cávtá Színház nyitottnak mutatkozott, jöhetett a nagy levegő és jó előre megvettük az így még olcsó repülőjegyeket és 100 kilónyi csomagot a jelmeznek, kelléknek, díszletnek, de az izgalom még mindig nem ért véget: egyeztetni kellett a Nemzetivel, a Katonával, a Centrállal, a Tháliával és a Proton Színházzal is, ugyanis ezeknél a színházaknál játszanak az előadás színészei. Szinte csodával határos, hogy ez sikerült és mindenkit kiengedtek 3 napra.

Teltek a napok, mi a Gólemben szerveztünk, fordítottunk héberre, csomagoltunk, izgultunk és végül április 25-én reggel 4 órakor mindenki megjelent a reptéren. 5 színész és az 5 fős kísérő csapat, akik az előadás működtetéséért voltak felelősek. Második nagylevegő és: hatalmas díszlet csomagok feladva, repülő időben a levegőben, leszállás szinte késés nélkül, minden csomag meg is érkezett, és még a nagykövetség is ki tudott jönni elénk 3 autóval, így mindenki befért és irány a színház. Miután a színházban „felállt” az előadás és a színészeket egy kicsit elküldtük pihenni a szállodába, olyan jégeső zúdult a városra, amit az ott élők sem láttak még.

tour2.jpgKiss Eszter, Schmied Zoltán és Nagy Mari

A színház épületének egy része nem bírta a gyűrődést, és a beszakadt födémen át ömlött az eső az előtérbe… de semmi baj, mindent megoldunk hangulatban lassan elérkezett a 8 óra és jöttek a nézők. Az izgalom a tetőfokán, a feszültség tapintható az öltözőkben és a pultok mögött is. Megvárjuk a későket és kezdődhet! Innentől kezdve kb. 90 perc kiesik, de arra emlékszem, hogy sokat és nagyon nevettek a nézők. Működött a díszlet, a feliratozás, a hang és a fény és természetesen a színészek is! A poénok ültek, a feszültség megszületett, és még nyílt színi tapsok is tarkították az estét. Pedig érdekes volt hallani, ahogy Kiss Eszter egy „vállalkozó szellemű antiszemitát keres” a Tel Aviv-i közönség soraiban, vagy ahogy Bánki Gergely az arcukba ordítja: „azt is tudjuk, hogy nagy az orrotok, csak még azt nem tudjuk, hogy miért!?”.  Aztán a sok taps után fújtam egy nagyot, és újra vettem levegőt…, megcsináltuk, visszhangzott bennem.

Másnap már felszabadultan vittem körbe a csapatot Jeruzsálemben, ahol a Siratófal, a bazár és a Szent Sír temploma után még a Máháné Jehuda piacra is jutott idő, mielőtt megint leszakadt az ég. Meg kell, hogy említsem a csodálatos ebédünket is egy igazi kisvendéglőben, ahol mindenféléből került az asztalra: madzsadra, meorav jerusálmi, kube és még ki tudja, mi.

Aztán pénteken egy csodás reggeli után következhetett a Tel Aviv kézműves piac (meg az igazi is, hiszen a Suk HaKármel árusai és kínálata igazi különlegesség) majd pedig Jaffóra sétáltunk át a tengerparton, hogy az Abuláfia pékségben is megkóstolhassunk valamit, na meg, hogy elkészíthessük a szokásos turistáskodós fotóinkat. Az utolsó esténken egy tengerparti parkban hatalmas pikniket készítettünk, és felváltva mondogattuk, hogy mikor kellene visszajönni, mit kellene megnézni és kinek mi volt a legszebb, legizgalmasabb rész az elmúlt három napban.

tour1.jpgNagy Mari

Mivel már így is bő lére eresztettem, szerintem minden mást elmondanak a képek, nekem csak az maradt, hogy megköszönjem a csapatnak: Marcsa Barbarának, Kern Dórának, Hajmási Petinek és a turnéhoz csatlakozó Pálfy Dánielnek a sok munkát, a kinti segítőknek, akik nélkül nem jött volna össze a turné: Imelda Claynek és Füzesi Péternek és természetesen a színészeknek, akik nélkül nincs előadás: Nagy Marinak, Kiss Eszternek, Tamási Zolinak, Schmied Zolinak és Bánki Gergelynek a bátorságot, a kitartást és a bizalmat.

Ahogy azt nálunk zsidóknál mondják: találkozunk jövőre Jeruzsálemben…, remélem!

Kiss Eszter beszámolója

Mindig nagy várakozással tekintek a megismételhetetlen kaland elé, amikor először látogatok el egy országba. Bár sok mindent tudtam Izraelről és híres városairól, a személyes benyomásra sosem lehet felkészülni, az mindig igazi meglepetés. 

Tetszett, hogy „veszélyességnek” nyomát sem lehetett tapasztalni, és bár az utcán közlekedő felfegyverzett katonanők és -férfiak mindennapos látvány volt, valahogy mégsem lehetett fenyegetettséget érezni. Az emberek nyugodtak, kedvesek, jókedvűek voltak, ment mindenki és minden a maga útján, sok náció, sok vallás élte mindennapjait együtt, és talán épp ez a természetesség és lépten-nyomon tapasztalható tolerancia adott egy biztonságos hangulatot.

telavivkep.jpg

Szerettem, hogy minden kényelmesen, egyszerűen és okosan van kitalálva és megvalósítva, amitől ez a hely élhető. Szerettem a történelmet, a látható-érezhető múltat. Szerettem a tiszta levegőt, a tengert, az örökös mozgást. Visszamennék, hogy megtapasztaltassam mindezt a tízéves lányommal is.

(Forrás: Gólem Színház)

Kapcsolódó cikkek

A Gólem Színház „antiszemita zsidóbérenc” előadása Izraelben vendégszerepel
„Sokan gondolják, hogy zsidók játszanak benne zsidóknak, zsidóul beszélve”
„A színház halála a politikai korrektség” – Interjú Borgula Andrással
Borgula András: „A zsidó színház nem szentségtörés“