„Én még abban a korban nőttem fel, amikor volt egy színházam”

Gálvölgyi János 70 éves. Erről a hetven évről, és azon belül a színészként végigélt ötvenről mesélt a Népszavának.

Gálvölgyi János 1948. május 26-án született. Az 1968-as Ki mit tud? című tehetségkutató műsorban tűnt fel parodistaként. 1973-ban diplomázott a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. A Thália Színház tagja volt húsz éven át, majd a Madách Színházhoz szerződött. Tévéjátékokban, sorozatokban és szórakoztató műsorokban szerepelt. A Heti Hetes közreműködője volt tizenhét éven át. 2005-ben Kossuth-díjat kapott. 

                Gálvölgyi János (fotó: Szalóky Béla)

Az utóbbi években rendszeresen játszott, sőt, rendezett is a Játékszínben. A Gálvölgyi címmel bemutatott önálló estjével is itt ünnepelte a hetvenedik születésnapját.

Akár azt is megtehette volna, hogy egyszerűen csak elmegy a mások által megszervezett ünneplésre, ám ő Bank Tamás, a Játékszín igazgatójának forszírozására inkább egy önálló estet készített néhány alkotótárs segítségével. „Egyébként szó volt arról, hogy készülnek a kollégák valamiféle meglepetéssel, de aztán úgy döntöttem, letudom magammal magamat. Premier banketteken is három-négy percet szoktam maradni. Nem bírom a „kötelező” gratulációkat, a nyaljuk-faljuk egymást szituációkat, azt, hogy vaki idegen emberek rúzsa folyik le az arcomon. Ez nem az én világom” – meséli az interjúban.

Élete nagy álma volt, hogy bekerüljön a Madách Színházba. „Én egy hűséges alkat vagyok, több mint húsz évet töltöttem a Tháliában, és amikor Kazimir alól kiment a színház, azt gondoltam, a Madách lehet az új otthonom. Így is lett, és jól éreztem magam” – mondja, hozzátéve – „De aztán az én csodahajóm, amire felszálltam, elfordult a rózsaszín hab felé. Félreértés ne essék, nyilván a musical is lehet fontos, de én ebben nem érzem otthon magam. Persze nem panaszkodhatok, mert játszom a Játékszínben, az Operettben, a Belvárosiban, de az a szerelem, amit a Madách iránt éreztem, egyszerűen elmúlt”. 

Gálvölgyi János a Legyen a feleségem! előadásában (fotó: Szalóky Béla)

„Én még abban a korban nőttem fel, amikor volt egy öltözőm, volt egy színházam. Nekem nagy vágyam volt annak idején, hogy a Madách Színházban kint legyen a fényképem mint a teátrum tagja. Előtte ugyanezt éreztem a Tháliával. Ma már alig vannak társulatok, produkciókra szerződik majdnem mindenki” – fűzi hozzá.

Gálvölgyi János a színház mellett a televízióban is sokat szerepelt. „Nekem a televízió jött be igazán. Azt szoktam mondani, nem én voltam népszerű, hanem a műfaj, amibe belekeveredtem. Ha egy héten nem szerepeltünk két tévéjátékban, akkor már úgy éreztük, hogy feketelistán vagyunk” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

A pályája korábbi szakaszában rendszeresen parodizált színészeket, közismert személyiségeket, jellegzetes hétköznapi karaktereket. Vélhetően az idősebb korosztály nagy része számára azóta is ezek jelentik Gálvölgyi Jánost. „Nagyon sokat kereshettem volna mint parodista, de én színész akartam lenni, és miután a Márkus Laci meghalt, nem is csináltam színészparódiát, csak nagyon elvétve” – meséli erről a színművész.

Hosszú ideig szerepelt az RTL Klub Heti Hetes című műsorában, ahol rendszeresen elmondta a véleményét a közéleti történésekkel kapcsolatban. Már sokkal ritkábban nyilatkozik ilyen kérdésekben. Legjobban a gyűlölködés bosszantja abban, ahogyan itthon élünk. „Hofi mondta egyszer, újratemetni már nagyon tudunk, már csak élni kellene megtanulni. És én szeretnék még élni, és amíg hagyják itt és odafönt, maradok” – zárul a beszélgetés. 

Bajor Imre, Gálvölgyi János és Hernádi Judit a Heti Hetesben (forrás: RTL Klub)

Az eredeti interjúban, amelyet Balogh Gyula készített, arról is lehet olvasni, miért nem bántja, hogy nem a Madách Színházban ünnepelhette a hetvenedik születésnapját, miért beszél előszeretettel azokról a színházi kollégáiról, mestereiről, akik már nincsenek közöttünk, és kik azok, akiket ma is felhívhat bármikor, ha baráti támogatásra vagy tanácsra vágyik.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Gálvölgyi önálló esttel ünnepli 70 születésnapját a Játékszínben
Sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, ha megjelenik rólam hat címlap
Gálvölgyi János rendezése túl a 150. előadáson