Kozma Attila: Ma már nem elég, hogy bemész középre és felállsz spiccre”

A Miskolci Balett vezetőjét kérdeztük a Casablanca városmajori vendégjátéka kapcsán az előadásról, a táncelőadások növekvő népszerűségéről és a táncosok sokoldalúságáról.

Kozma Attila 2013-ban vette át a Miskolci Balett irányítását. A nevezetes filmből készült Casablanca című koreográfiája június 28-án, este 9 órától látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül. (Jegyeket itt lehet rá vásárolni.) 

edv_5603.jpgCasablanca (fotók: Éder Vera)

A koreográfustól többek között azt is megtudtuk, mennyit dolgoznak a táncosok, miért fontos számára, hogy a táncos képzettségen túl is sokrétűen képzettek legyenek, miért eshetett szét a Casablanca a főpróbán, és mi a garancia arra, hogy ez nem fordulhat elő többé.

Mi köze a Miskolci Balettnek a Miskolci Nemzeti Színházhoz?

A Miskolci Balett nem önálló balett társulat, mint például a Győri Balett, hanem a miskolci színház egyik tagozata. Ez azt jelenti, hogy évadonként két saját táncbemutatót hozunk létre, ami bekerül a Miskolci Nemzeti Színház repertoárjába, illetve a táncosok igény esetén részt vesznek a színház zenés-táncos előadásaiban.

A táncrepertoárotokat te állítod össze vagy ezzel kapcsolatban egyeztetsz Béres Attilával, a színház igazgatójával, illetve az öttagú Művészeti Tanáccsal?

Ezt ők teljesen rám bízzák, csak annyit várnak el, hogy működjenek ezek az előadások, fejlődjön a beágyazottságuk, legyenek sikeresek, és a táncosok álljanak rendelkezésre, amikor más előadásokban szükség van rájuk. 

kozma_1_eder_vera.jpgKozma Attila a miskolci Julie kisasszony próbáján

Ez összességében milyen leterheltséget jelent a táncosok számára?

Jelenleg bejönnek gyakorolni délelőtt fél 10-re, és gyakran csak este az előadás után mennek haza. Egész nap folyamatosan dolgoznak. Ezen rövidtávon a táncos létszám növelésével lehetne és tervezünk változtatni, hosszabb távon pedig az lehet a megoldás, ha a csapat egyik része egy idő után csak a saját táncelőadásokat csinálja, a másik része pedig kizárólag a többi színházi előadásban szerepel.

Ha már a táncosokról beszélünk, a miskolci Kabaréban gyakran a Kit Kat Klub táncos örömlányaiként – hamiskásan és kevésbé hamisan – meg is szólalnak.

Ezek a táncosok alapvetően is sokoldalúak, és kifejezetten törekszem rá, hogy még inkább azok legyenek. Dragos Dani a Casablancában például zongorázik, Lukács Ádám hat éven keresztül klarinétozott, és egy klarinétszólót játszott egy korábbi, Yerma-előadásomban. A táncosok a Cirkuszhercegnőben zsonglőrködnek, gólyalábaznak és karikákon függenek. Jó volna ezeket a dolgokat továbbfejleszteni, helyzetgyakorlatokat játszani színművészekkel, hogy jobb színészek legyenek, tanulhatnának zenélni és akár elsajátíthatnának különböző harcművészeti ismereteket is. Ma már ugyanis alap elvárás egy táncostól a sokoldalúság, nem elég, hogy bemész középre és felállsz spiccre.  

2013-ban kerültél a Miskolci Balett élére. Milyen elképzeléssel vetted át a tagozatot?

Amikor 2013-ban átvettem a Miskolci Balett vezetését, az elvárás és a cél az volt, hogy a nehezen emészthető és népszerűtlen kortárstánc előadások helyett olyan koreográfiákat mutassunk be, amelyek érdeklik a nézőket. Igyekszünk általában irodalmi vagy filmadaptációkat színpadra vinni, amiket sokan ismerhetnek, hogy kevésbé kelljen a történet felfejtésével foglalkoznia a nézőnek. A megfogalmazások azonban gyakran eltérnek a klasszikusabb jellegű koreográfiáktól, tudatosan merészebbek. Ennek hatására határozottan kezd kialakulni a balettnek és az alternatívabb kortárstáncnak is a közönsége Miskolcon. Erre jó példa a miskolci Horizont kortárstánc fesztivál, amely a mostani programjával bárhol megállná a helyét Európában, és ami igazi küldetés is a városban. Az alternatívabb koreográfiák korábbi sikertelenség után ezek a kortárstánc előadások most teltházakkal mentek.

edv_4557.jpgDragos Dániel és Füzi Attila a Casablanca előadásában

Honnan jött a Casablanca ötlete, és ez az előadás hol helyezkedik el a kortárstánctól a könnyebben befogadható darabokig tartó repertoárban?

Szőcs Artur rendezett tavalyelőtt decemberben egy gálát a nagyszínpadon, kitalálta, hogy elénekli benne a Casablanca egyik dalát, és akkor ugrott be nekem is és Béres Attilának is, hogy miért nem csináljuk meg a Casablancát. Eleve nagyon szeretem a filmeket, és ez egy jó történet. Egyrészt szociográfia, mivel benne van a második világháború, másrészt egy izgalmas szerelmi háromszög, ráadásul krimi is, hiszen van benne gyilkosság.

Személyes tapasztalatom szerint, minél jobban próbálsz egy táncelőadásban történetet mesélni, azon túl, hogy illusztratívvá válhat, annál kevésbé érti a néző, mivel ilyenkor biztosan van valami, amit nem értünk, miközben azt gondoljuk, hogy mindent értenünk kellene. Szemben azzal, amikor nem próbálnak nekünk történetet mesélni, és mehetünk az érzésekkel, a hangulatokkal, a saját asszociációinkkal és gondolatainkkal. Hogy lehetett ezeket elkerülni a Casablanca esetén, ha egyáltalán lehetett?

Erre nem tudok neked válaszolni, annyit tudok, hogy a Casablanca nem simán elbeszélő, de történetmesélő, és bárki, akivel beszéltem róla, azt mondta, hogy nincsen benne olyan, amit a néző ne értene. Egy jól emészthető táncelőadás. Amit kérdezel, az egy előadás létrehozásakor fel sem merül: van az embernek egy dramaturgiája, leülünk, és kiválasztjuk, hogy melyik jelenetek azok, amiket a cselekmény folyásához elengedhetetlenek, aztán elkezdődik az alkotás.

Például ki kellett találnunk, hogy mi legyen a díszlet. Azt azonnal tudtam, hogy biztosan nem akarok egy étterem enteriőrt, ami pedig ugye akár adhatná is magát. Nálunk a díszlet egy angol világháborús vadászbombázó lett, ami orral belefúródott a betonba. Egyrészt szimbolizálja, hogy innen nem lehet elmenni, másrészt jelzi a helyzetet, amibe a szereplők belekerülnek, ráadásul a forgatásával és a szárnyak mozgatásával szobákat és berendezési tárgyakat lehet belőle kialakítani.

diszlet.jpgCasablanca

Mi volt a legnagyobb feladat, a leginkább nehéz a Casablanca színpadra állításában?

Majdnem minden darabnál szoktam nagyokat szenvedni menet közben, de ezt most bármiféle görcs és zökkenés nélkül, nagyon lazán csináltuk meg. Olyannyira, hogy a második főpróbanapon úgy szétesett, biztosak voltunk benne, hogy ebből nem lesz premier. Hazaküldtem a táncosokat ebédelni, és hogy aludjanak másfél órát, öt órától pedig takkra átvettük és összeraktuk az egészet.

A már futó előadásokat mennyire kell és hogyan tudjátok karbantartani?

Van egy nagyon jó asszisztensem, Füzi Attila, ő az, aki ha egy ideig nem játszunk valamit, nagyon keményen és felelősségteljesen összerakja a táncosokkal. Például a Casablancát ha nem játsszuk hetekig, és megy például a Városmajorba, akkor előző nap az egészet átvesszük.

Ilsát kettős szereposztásban játsszátok. Milyen különbség van a két Ilsa között, és ki fog szerepelni a városmajori előadásban?

edv_6095.jpgJelentős különbségek vannak mozgásmódban és előadói alkatban is. Olyannyira hogy bizonyos mértékben a koreográfiák sem ugyanazok. Szűcs Boglárka például a Balettintézetből jött, ő egy finom klasszika: finom lelkű, érzékenyen rezdülő alkat, hasonlóan a filmbeli Ingrid Bergmanhoz. Bányai Mirjam viszont kortárstánc szakon végzett és egy igazi domina, őt néha vissza is kell fogni. Ő megy a Városmajorba.

             (Dragos Dániel és Bányai Mirjam az előadásban)

Hogy látod a helyeteket a vidéki színházak tánctagozatai és az önálló balett társulatok között?

Ami a táncosokat illeti, mi a sokszínűségünkben válunk el tőlük. Ha megnézed a többieket, nagyon hasonló típusú, alkatú és előképzettségű táncossal dolgoznak. A mieink nagyon eltérnek egymástól, olyanok, mint egy társulat. A klasszikák mellett vannak drámai alkatok, alacsonyak, magasabbak, vékonyak és kevésbé vékonyak, akik személyiségükben is sokfélék.

A repertoárunkkal egyrészt a Kamarában azt szeretnénk elérni, hogy a közönség szeresse meg a tánc műfaját, a Játékszínben pedig kísérletezőbb, merészebben fogalmazó előadásokat mutatunk be. Itt nagyon is el tudom képzelni, hogy például Hód Adrienn koreografáljon. Úgy gondolom, a sok balett- és tánctársulat között akkor tudunk érdekesek maradni, hogyha a közönségbarát előadások mellett (amilyen például a Casablanca vagy az Anna Karenina) kőkeményen alternatív alkotókat is hívunk workshopokra, tréningeket tartani és előadásokat készíteni is. A táncot értő és kedvelő nézőink már megvannak ehhez.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Nagyszabású jubileumi évad az idei Budapesti Nyári Fesztiválon
Kálmán Imre Cirkuszhercegnője a Margitszigeten