Csonka András: „Furcsa dolog idegen emberektől szeretetet kapni”

A szabadúszó színész a beskatulyázottságról, az ismertség megbecsüléséről, istenhitéről és személyes fájdalmairól is beszélt a Fuhu.hu-n.

Csonka Andrást a Família Kft. Picijeként ismerte meg az ország, és a legtöbben ma is így ismerik. A sorozattól óriási ismertséget és népszerűséget kapott, amit aztán szabadúszó színészként kamatoztatott az ország több színházában. 2000-től tizenegy éven át egyik műsorvezetője volt az RTL Klub reggeli magazinműsorának. 2013-ban Lilu oldalán vezeti a Szombat esti láz című táncos showműsor negyedik szériáját, amely műsor második évadát 2006-ban táncosként megnyerte Keleti Andrea oldalán. 

csonka_life_hamori_zsofia.jpgCsonka András (fotó: Hámori Zsófia / Life.hu)

Bár prózai szakon végzett, mégis sokkal több musical szerep fűződik a nevéhez. A musical színjátszás két fellegvárában, az Operettszínházban, és a Madách Színházban is szívesen látott vendég. Jelenleg hét színházban is játszik, azt mondja, két vallásban is érdekelt, a római katolikusban és a zsidóban. Szerinte a vallás a tiszteletről, a toleranciáról, a szeretetről szól, mindarról, ami benne van a bibliában. Mégis a nevében kiirtanak embereket, gyűlölködnek, pedig a vallások mégiscsak egy tőről fakadnak.

A legtöbben szerepei és televíziós megjelenései miatt azt gondolják, hogy kiegyensúlyozott, vidám és jókedvű ember. „Hogy én színész akartam lenni, az azért is volt, már a kamaszkoromban, mert szerettem volna valami olyan lenni, amilyen esetleg nem voltam. Szerettem volna flottabb, poénosabb, viccesebb lenni. Magamban éreztem, hogy nem ilyen vagyok. Szerettem volna megmutatni, hogy esetleg olyan lehetnék az életben is, mint amilyen a színpadon, ha tehetséges emberek jó szövegeket írnak, és ezt valaki meg is rendezi. Ez is benne volt abban a vágyban, hogy színész legyek” – vallja ezzel és a színészettel kapcsolatban Csonka András az interjúban.

Én már gyerekkoromban színész akartam lenni, amikor megkérdezték tőlem, hogy Bandika, mi akarsz lenni, ha nagy leszel, akkor azt mondtam, hogy színész” – meséli. Édesapja, Csonka Endre is színész volt, rajta keresztül szerette meg a színházat. „Így sokat voltam színházban, ezért nem is igazán érdekelt más. Láttam a varázslatot és megismertem a színészeket, hogy normális emberek, akik a színpadon játszanak” – fűzi hozzá.

Ezzel együtt nem akart úgy járni, mint édesapja, aki az ötvenes éveiben már csak kisebb szerepeket játszhatott a Vidám Színpadon. „Általában amikor elkezdik a pályát, az emberek azt mondják, hogy ide nekem az oroszlánt is. Engem bántott az, hogy apám kis szerepeket játszik, bántott, hogy a komolyabb sikereit csak újságkivágásokból ismerem” – emlékezik. 

rene_puskel.jpgA Karinthy Színház XIV. René előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Apám annyiban volt benne a pályaválasztásomban, hogy az ő révén sokat jártam színházba, és ez a világ megérintett engem, de nem tartottam példának azt az utat, amin ő járt. Ugyanakkor nagyon jó, hogy őt láttam, mert így van mitől szorongani, van mitől félni, mert én nem akarom azt a szakmai életet a vége felé, ami vele történt” – fűzi hozzá.

Amikor elkezdődött a Família Kft., a Vidám Színpad tagja volt, döntenie kellett a színház és a filmezés között. „A színház igazgatója, Bodrogi Gyula megerősített abban az elképzelésemben, hogy vállaljam el a sorozatban való szereplést, és bontsam fel a szerződésemet a Vidám Színpaddal. Azt mondta, hogy ezt nem lehet kihagyni. Nyugodtan vállaljam el, és mindig számíthatok majd rá. Ez tényleg így volt, amíg ő a Vidám Színpadot vezette, én pedig a Família Kft.-ben játszottam, minden évben kaptam tőle egy nagyon jó szerepet” – mondja.

Egy csapásra ismertté vált. „Igazából ez olyan helyzet, amire mindannyian vágyunk. Én mindig is szerettem volna ismertté válni. És ez sikerült, de aki ismer, tudja, hogy ezt a helyzetet mindig nagyon megbecsültem, mert ez egy álom beteljesülése. Ugyanis a közönség szeretete tart életben bennünket, ha elejtenek, elfelejtenek bennünket, akkor vége az egésznek. Talán még az életünknek is. Furcsa helyzet, amikor idegen emberek szeretetét kapod meg, de erre nekem szükségem van” fogalmaz ezzel kapcsolatban.

Ez egyben azt is jelentette, hogy bizonyos mértékben Pici maradt. „Egy ilyen szerep mindenféleképpen azzal jár, hogy bizonyos mértékig beskatulyáznak” – mondja, Úgy véli, ha ez nem lett volna, akkor vélhetően komolyabb szerepek is megtalálták volna.

csa_marypoppins.jpg                                A Madách Színház Mary Poppins előadásában

Sok fájdalom érte, például a szülei elvesztése, amit ha nem lenne kicsit még mindig a Família Kft. Picije, akár komolyabb szerepekbe is beépíthetné. „Csonka Andrásban benne vannak a fájdalmak, esetleg olyanok is, amiket a nézők nem tudnak. Nyilván azt a sok fájdalmat, amiben részem volt, szeretném valamikor felhasználni a színpadon, ahhoz bátorság kell, hogy valaki ilyen szerepet osszon rám. A fájdalmaimat most a saját személyiségembe tudom beépíteni, és ez akár egy vígjátékban is benne lehet, egy félmondatban, egy gesztusban” – véli.

Hívő ember. „Én két vallásban is érdekelt vagyok. Római katolikus vagyok és zsidó. Gyerekkoromban jártam hittanra, ministráltam. A zsidó létre nem volt ilyen nevelés, ezt magam csináltam. Az olvasmányaimon keresztül is belesodródtam ebbe. Az borzalmas, amit látni lehet a múltban, és látni ma is, hogy a vallások nevében mit művelnek emberek. A vallás a tiszteletről, a toleranciáról, a szeretetről szól, mindarról, ami benne van a Bibliában. Mégis a nevében kiirtanak embereket, gyűlölködnek, pedig a vallások mégiscsak egy tőről fakadnak” – vallja.

Számomra az egész annyit jelent, hogy a templomban beszélgetek istennel, amit megtehetek otthon is. Nem szeretek misére járni. Sokan elmennek, megvallják a bűneiket, és utána másnap ugyanolyan szemetek, vagy ugyanolyan gonoszak. De a templomban megbánják a bűneiket, és azt gondolják, hogy így az élet már rendben van. Hát nincs rendben! A négyszemközti kapcsolat köztem és isten között, az az én hitem. Istenfélő, hívő ember vagyok, csak szertartások nélkül” – fűzi hozzá.

Csonka Andrásnak komoly igénye van az egyedüllétre, de azért nem emberkerülő. „Szeretek egyedül lenni. Igen, magamnak való vagyok, ha úgy tetszik. De azért társasági ember is vagyok, csak nem a lakásomon. Ahol lakom, pont szemben van azzal, ahol felnőttem. Rálátok a múltamra, arra a házra, ahol felnőttem, a játszótérre, az iskolára, ahová jártam. Minden ott van előttem. Úgy érzem, mintha egy toronyból bámulnám a múltamat és a jelenemet. Fantasztikus érzés!” – mondja.

Az eredeti interjúból, amelyet Bóta Gábor készített, az is kiderül, milyen körülmények között vesztette el a szüleit, és ezek mennyire viselték meg, hogyan becsüli meg az ismertséget, és miért fontos számára a szabadúszás.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Lélekből, szívből egy kicsit több” – Csonka András a Mary Poppins-ról