„Már nincs idő arra, hogy az ember vacilláljon meg kételkedjen magában”

Bonnie-val és Clyde-al, vagyis Litauszky Lillával és Ódor Kristóffal beszélgettünk a most készülő musical kapcsán.

Július 13-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon lesz a magyarországi ősbemutatója a Bonnie & Clyde Broadway-musicalnek, Ivan Menchell, Don Black és Frank Wildhorn darabjának, amely az 1930-as legendássá vált gengszterpárosának életét dolgozza fel. (Az előadásra jegyek itt vásárolhatók.)

Ódor Kristóf és Litauszky Lilla az előadás próbáján (fotók: Éder Vera / Budapesti Nyári Fesztivál)

A kettős szereposztásban játszott előadásban az egyik Bonnie Litauszky Lilla lesz, a negyedéves zenés színész osztály hallgatója, az egyik Clyde pedig Ódor Kristóf, a Centrál Színház fiatal színésze. Kettejükkel beszélgettünk. 

Már próbáljátok a Bonnie & Clyde musicalt, amelyet a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutattok be. Hol tartotok a próbafolyamatban?

Ódor Kristóf: Nemrég kezdődtek a próbák, most éppen egy hajón próbálunk, ami ki van kötve a Margit-szigetnél, itt még nincsenek díszletek sem. Aztán hamarosan átmegyünk egy másik helyre, ahol legalább jelzésszerűen fel lesz állítva a díszlet, de a Városmajorba csak a próbafolyamat végén jutunk el.

Játszottatok már korábban ilyen nagy térben, mint a Városmajori tere?

Ódor Kristóf: Igen, én játszottam már a Szegedi Szabadtéri Színpadon.

Litauszky Lilla: Én még nem.

És hogyan fogadtad a felkérést?

Litauszky Lilla: Ezt nem mértem fel akkor, és szerintem még most sem mérem fel. Félek.

Litauszky Lilla

Mitől?

Litauszky Lilla: Hogy nem tudok megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket magam felé támasztok, és amit az alkotók támasztanak énfelém. Kristóf hat évvel idősebb, neki már komoly színházi tapasztalatai vannak.

Ódor Kristóf: Nekem is nagyon fura volt, amikor kiléptem az Ódry Színpad zárt közegéből, hiszen egy normál előadásban már nincs arra idő, hogy az ember vacilláljon meg kételkedjen saját magában. Meg kell csinálni és kész, ez nekem is egy kicsit ijesztő volt az elején.

A Bonnie & Clyde milyen nehéz musical, például az ének vagy a koreográfia szempontjából?

Ódor Kristóf: Meglepően nehéz, ének szempontjából föltétlenül, látványos koreográfia viszont nincs benne. Frank Wildhorn musicaljeire amúgy is jellemző, hogy bizonyos értelemben „kamaramusicalek”, nem a show bennük a lényeg. Olyan Jézus Krisztus szupersztár nehézségű lehet.

Litauszky Lilla: Amikor elkezdtem hallgatni a YouTube-on, előbb megkönnyebbültem, aztán rájöttem, hogy azért tűnik csak könnyűnek, mert zseniálisan énekelnek a felvételen. Amikor elkezdtem magam is próbálni, kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű: az egyik dalnál lejjebb is kellett vinni a kezdőhangot, mert túl magas lett volna számomra a hangfekvés.

Milyen szigorúan köti a jogtulajdonos, hogy minek kell megjelennie a színpadon?

Ódor Kristóf: Nem nagyon, az énekben is el lehet térni bizonyos mértékben, szóval nem az eredeti Broadway-előadás replikája lesz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti változat meg is bukott a Broadwayon. Amerikában persze máshogy állnak az emberek a történethez, hiszen ott Bonnie és Clyde egyfajta mítosszá lettek, a közönség pedig nem értette, miért volt szükség arra, hogy musicalben is feldolgozzák a történetüket, mit ad ez hozzá a mítoszhoz. Máshol viszont nagy siker volt.

Ódor Kristóf

Magyarországon miért kellett elővenni most?

Ódor Kristóf: Erről Bán Teodórát kellene megkérdezni, én nem is hallottam róla, hogy van ez a musical.

Litauszky Lilla: Én sem hallottam, de nagyon érdekelne, miért vették most elő. A rendező, Harangi Mária mondott nekünk érdekes dolgokat arról, hogy a darabban a döntés kérdéséről és a döntések következményeiről van szó.  

Ódor Kristóf: Fontos tudni a történet szempontjából, hogy Bonnie és Clyde a nagy gazdasági világválság idején, a harmincas évek első felében raboltak és gyilkoltak, és az emberek szemében már életükben hőssé váltak. Nagyon sokan a bankokra haragudtak a válság miatt, ezért is válhattak bankrablók a nép hőseivé. Más kérdés, hogy többnyire nem is bankokat raboltak ki, hanem kis üzleteket, benzinkutakat, vagyis éppen kisembereket loptak meg.

Mi hajtotta őket szerintetek?

Litauszky Lilla: Bonnie-t az, hogy sztár legyen, hogy jól éljen. Mindketten nagy szegénységben nőttek fel, Bonnie pedig fényes, csillogó, gazdag életre vágyott, és Clyde-dal vélte elérhetőnek ezt az életet.

Ódor Kristóf: Bonnie nagyon okos lány volt, kitűnő tanuló, sokra hivatott, emellett iszonyatosan naiv is. Sok szám szól a musicalben arról, hogy milyen életet szeretne magának, ahogy azt is felvillantja, hogy milyen gyerekkora volt kettőjüknek. Clyde és a testvére már gyerekkorukban is lopásokból éltek, Clyde maga többször ült is börtönben, és egy rabtársát meg is ölte, mert az molesztálta. Ez törést okozott benne, és utána már soha nem volt olyan, mint korábban.

Soha nem akartak leállni?

Litauszky Lilla: Bonnie nagyon sokszor igen, szeretett volna már normális életet élni, letelepedni.

Ódor Kristóf: Miután Clyde megölt egy rendőrt, már nem is nagyon lehetett leállni, és nem is engedte elmenni Bonnie-t. Clyde nem volt normális, neki gyerekkorától az volt az álma, hogy gengszter legyen.

Ódor Kristóf és Litauszky Lilla

Az előadásban majdnem az egész negyedéves zenész színész osztály szerepet kap, amely osztálynak Lilla is a tagja. Az osztály egészének érkezett a felkérés?

Litauszky Lilla: Engem külön kértek fel, aztán Bán Teodóra néhány hónappal később megkereste Selmeczi Györgyöt, hogy ő kiket ajánlana bizonyos szerepekre.

Ódor Kristóf: Szerintem adta magát, hogy szerepeljen benne az osztály. Én Novák Eszter és Selmeczi György előző osztályában végeztem, és előttünk néhány évvel is végzett egy zenés színész osztály, ahová többek között Kiss Diána és Szabó Kimmel Tamás is járt. Eszter egy új szemléletet honosított meg: szerinte a színésznek már nem elég a prózai színészetet megtanulni, hanem szervesen hozzátartozik, hogy tudjon énekelni, táncolni is. A világ is efelé mozdult el: a hollywoodi színészeknek is már mindent kell tudniuk. A zenés mesterség a prózai osztályoknál mellékvágány, nálunk viszont alapvető dolog.

Szándékosan jelentkeztetek a zenés színész szakra?

Litauszky Lilla: Én a Zsótér-osztályba jelentkeztem, csak a második rostán nem jutottam túl. De bent volt a rostán Ascher Tamás és Novák Eszter, tetszettem nekik, és felhívtak, hogy lenne a zenés színész osztályban egy másodrosta. Azon túljutottam, majd a harmadik rostán is, és így kerültem a zenés színész osztályba.

Ódor Kristóf: Én tudatosan oda jelentkeztem, igaz azért, mert abban az évben nem indult prózai osztály. De a zene mindig fontos szerepet játszott az életemben, tizenkét évig trombitáltam. A Centrál Színházban két musicalben is játszom, a My Fair Ladyben és az Ájlávjúban, de ott van mellettük a Kísértetek, egy Ibsen-darab, amit Alföldi Róbert csinált. Azt szeretem, ha egyszerre játszhatok zenés és prózai szerepeket.

Litauszky Lilla: Valójában a felvételi előtti szeptemberben még én is Novák Eszter osztályában gondolkoztam, de aztán később a prózai osztályba jelentkeztem. Valószínűleg a sors akarta így, hogy aztán a zenés színész osztályba kerüljek…

B. Kiss Csaba

Kapcsolódó cikkek

Nagyszabású jubileumi évad az idei Budapesti Nyári Fesztiválon
Baranyai Anna: „Figyelem a másik rezdüléseit, rácsatlakozom a csápjaira”
Kocsis Pál: „A halál mindent elmos abban a pillanatban, amikor megérkezik”
„Végtére is mi másért akarunk színészek lenni, mint azért, hogy játsszunk?!”
Kozma Attila: Ma már nem elég, hogy bemész középre és felállsz spiccre”
„Telivér versenylónak érzem magam, amely több ezer kilométerrel a lábában is vágtázik”