„Az egyik legnagyobb kihívás, hogy prózai színészként kell jelen lennünk”

Fodor Beatrix operaénekes a Figaro házassága kortárs előadásairól, Szabó Máté rendezéséről és a Grófné szerepéről beszélt.

A Szentendrei Teátrum tavaly Rossini: A sevillai borbély című vígoperáját mutatta be a Fő téren.  Idén Mozarttól a Figaro házasságát láthatja a közönség ugyanott a Teátrum és a Co-Opera közös produkciójában, Szabó Máté rendezésében. A Grófnét Schnöller Szabina és Fodor Beatrix énekli, Susanne szerepében Bordás Barbara látható.  

_e_l6779x_1.jpgBordás Barbara, Fodor Beatrix és Schnöller Szabina (fotó: Révai Sára)

Fodor Beatrix: Régóta éneklem a szerepet. Van egy nagyon erőteljes alapképe az operának, de a modern korban gyakran eltérnek ettől a rendezők, mint Kovalik Balázs előadása, vagy a 2.0 verzióban, amiben a Grófnét alakítottam. Mindkét előadás erősen elrugaszkodott a megszokott operától, a rendezői modernizálták a darabot. A 2.0 verzióban szerepem szerint egy vállalkozó feleségeként játszottam a „grófnét”. Mozart operája a saját korában botrányosnak számított. Ma is sokféleképpen lehet értelmezni, lehet aktualizálni. Szabó Máté  Figaro rendezéséből, aminek a premierje Szentendrén lesz, nagyon elegáns előadás született.

Érdekes, hogy az eleganciáját emeled ki. A Figaro házassága vígopera. A szerelmi bonyodalmak, a rengeteg félreértés, a komikus helyzetek sodorják a történetet. Mitől elegáns ez a most készülő előadás?

Olyan, mint amilyen Máté egész karaktere, a lényéből fakad ez a hangnem. Van egy nagyon finom szövete az egész előadásnak. Nem akarta túlzottan, erőltetetten modernizálni.

Ugyanakkor a díszlete, a dobozba zárt színpadkép nagyon egyszerű, nagyon mai.

A díszlet egy alakítható kocka, ami a kompaktságát adja, bensőségessé, intimmé teszi az előadást. Nagyon jó volt Mátéval a munkafolyamat. Úgy dolgozott velünk, mint a prózai színészekkel. Az egyik legfontosabb instrukciója az volt, hogy minden operai maszlagot, manírt vessünk le magunkról. Pőrén álljunk ott a színpadon, hogy megtörténhessen a figurával való találkozás, azonosulás. Ez számomra újdonság.

Úgy tűnik, van egy erőteljes rendezői tendencia, ami az operák prózaiságát hangsúlyozza. Énekesként nehéz feladat prózai színész módjára hozni a karaktert?

fodor_ok.jpgMindig csodálattal nézek a prózai színészekre, mennyire a saját egyéniségükön keresztül alakítják a szerepeiket. Amikor prózai rendezőkkel dolgozom, ez a fajta szerepépítés sokkal erőteljesebb. Az operában a zene annyira erősen jelen van, elsődleges. Utána jön minden más.  Az éneklés „természetellenes” kifejezésmód, nem úgy, mint a beszéd. A gesztusokat is másképp használom ilyenkor. Szabó Máténál ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy prózai színészként kell jelen lennünk. Pokoli nehéz feladat. De nagyon izgalmas és érdekes, ahogy a próbákon mindenki megtalálhatta a maga karakterét.

Milyen a Szabó Máté által elképzelt Grófné, akit bár szeret a férje, Almaviva, de közben más lányoknak is csapja a szelet? A szereped szerint fiatal nő, vagy a házasságába kicsit beleunt középkorú asszony?

Nem gondolom, hogy a grófné nagyon különbözne Susanne-tól. Okos nő, tudja, mi folyik körülötte. Látja Almaviva hűtlenkedéseit, látja kicsapongásait. Ez az, ami megkeseredetté teszi. Megalázó helyzetekbe kerül emiatt. Én harmincas-negyvenesnek gondolom őt.

Belevaló csaj?

Nagyon is. Nyilván rendezés-függő, hogy mennyit alakíthatsz a szerepen. Egy „né” vagy, aki próbál belevaló és modern lenni, ugyanakkor nagyon bátor, belemegy Figaro tervébe, hogy megmentse a házasságát.

Bár az opera címszereplője Figaro, sokkal inkább a nők mozgatják az eseményeket.

A mű központi figurája Susanne. Ha ezt a szerepet rosszul osztják, akkor vége a darabnak. Ő szövi a szálakat, a grófné csak ráül erre a hullámra. Van olyan rendezés, ahol a grófné szerepét erősítik, de Susanne nélkül nincs előadás. A mi előadásunk nem végződik  happy enddel.  Bár a Gróf elmondja, hogy bocsássak meg, és én azt éneklem, hogy megbocsátok, valójában még sem történik meg az újra egymásra találás.

Lírai szoprán vagy, de több drámai szerepet is játszottál.

A kirándulás a drámába nagy tévedés volt. Fiatalos maradt a hangom, az nem változott. Az operaénekesnek a hangja fiatalságát kell megőriznie, azzal kell varázsolnia.

Az interjút Marton Éva készítette.

(Forrás: Szentendrei Teátrum)

Kapcsolódó cikkek

Júliusban indul a nyári színházi szezon Szentendrén
„Az erőszak mindig is jelen volt, nem hiszem, hogy most sűrűbb lenne”
,,Nóra a szabadságáért cserébe beáldozta az anyaságát” – Interjú Kováts Adéllal
Olyan, mint a rakott palacsinta
Tompos Kátya: „Én is ebben a kettős identitásban élek”