Béres Ilona: „Ma is csakis színész lennék”

Béres Ilona élete legboldogabb próbaidőszakáról és a szakmai érdekvédelem lehetetlenségéről is beszélt a 168Órának.

Független ember vagyok, mindig a magam útját jártam, nem tartozom sehová, semmilyen körhöz” – mondja a színésznő az interjúban.

Őze Áron igazgatóként korábban elküldte őt a Magyar Színházból, ám Zalán János, az új igazgató idén egy szép feladattal bízta meg, Fodor Tamással játsszák Ionesco A székek című darabját. „Nagyon megviselt, és valóban megfogadtam: többé nem lépem át itt a küszöböt. Aztán 2015-ben kinevezték az új direktort, Zalán Jánost. Egy premieren odajött hozzám, és azt mondta, szeretne meghívni egy kávéra. „Én már rég nem iszom kávét!” – közöltem, és faképnél hagytam. Durván viselkedtem vele, pedig nem szokásom, de még mindig bennem volt az elbocsátásom miatti fájdalom. János szerencsére utánam jött, és azt kérdezte: Akkor inkább egy teát?” – emlékezik az előzményekre.

ionescoszekek23_venerorsolya.jpgBéres Ilona A székek előadásában (fotók: Véner Orsolya)

Engem a tehetség érdekel, nemcsak a magamé, hanem az a tehetség is, ami a másikban lakozik. Ez segít abban, hogy még öregen is felfedezhessek magamban új dolgokat. Kipróbálhatom a határaimat, a határtalanságot. Nincs ennél jobb szórakozás a világon” – vallja.

Sok rendező parancsuralmi helyzetet teremt a színházban. Az van, amit ő mond, a színész pedig engedelmeskedjen. Ez borzasztó” – mondja az interjúban, miután arról beszél, hogy A székek esetén Szabó K. István rendező nem így dolgozott: „Önmagát is hajlandó korrigálni, ha egy ötlete nem válik be”.

Életem egyik legboldogabb próbaidőszaka volt ez, úgy éreztem, ha az előadás csak párszor fog lemenni, nekem akkor is megérte. Ostobaságnak tartom a klasszikus és kísérleti színház megkülönböztetését. Egyaránt tehetségesen kell játszani a kőszínházban és máshol is” – meséli a próbafolyamatról és vallja a színházról.

ionescoszekek32_venerorsolya.jpg1967-ben, Révész György  Egy szerelem három éjszakája című filmjében szerepelt. Pár másodperces snittért napokat kellett töltenie a jeges Dunán egy csónakban egyensúlyozva. A forgatásba belebetegedett, műteni kellett a térdét, sokáig nem játszhatott. Beperelte a Magyar Filmgyártó Vállalatot. „Nem magamért pereltem. Kiderült, hogy a magyar színészeknek nem jár baleset-biztosítás a forgatásokon, és ez felháborított. Én a szakmámért harcoltam, a színésztársaim jogaiért is” – mondja, hozzátéve – „A szakszervezettől bejött hozzám valaki a kórházba, és arra figyelmeztetett: álljak le a perrel, mert rosszul fogok járni. Azt feleltem: nekem ezt muszáj végigcsinálni”.

Megnyertem a pert, de a Mafilm ügyvédje közölte, rám többé nem lesz szüksége a filmgyárnak” – folytatja a történetet, amely után huszonöt évig nem hívták filmet forgatni. „Viszont sok tévéjátékot csináltam, ráadásul ugyanazokkal a filmgyári kollégákkal. Ők ültek lesütött szemmel a felvételeknél, nem én” – fűzi hozzá.

A filmgyári perem után még bíztam abban, hogy a kollégák jobban fognak ragaszkodni a jogaikhoz, a méltóságukhoz, és változások következnek be. Aztán az egyik neves színész lovasbalesetet szenvedett forgatás közben. Azt mondták neki: „Vigyázz, nehogy úgy járj, mint a Béres! Kuss legyen!” És a szakma kussolt! Később a MASZK (Magyar Színészkamara) elnökeként is párszor felemeltem a zászlót a szakmánk érdekében, de amikor hátranéztem, nem jött mögöttem senki” – mondja az érdekvédelem helyzetéről.

A szinkron mostani működésével kapcsolatban is kritikus: „Én azóta nem szinkronizálok, amióta behívtak egy stúdióba. Kérdeztem: hol a partner? Az nincs. És mi a film? Az nem érdekes, ott a szereplőd, csináld! Én ilyen igénytelenséggel nem dolgozom”.

Tudom, mennyire kemény ma ez a pálya, sokkal nehezebb felszínen maradni. Mégis arra biztatom a fiatalokat, őrizzék meg önmagukat, a szakmai igényességüket, a méltóságukat. Legyenek nyitottak a világra, de legyen bennük morális erő is, hogy el tudják választani egymástól az értékest az értéktelentől. Nem kötelező silány dolgokat bevállalni. Persze nekem könnyű beszélni, öreg vagyok, és nem függök semmitől. De én a pályámat csak így tudtam csinálni, és ma is csakis színész lennék” – fejeződik be a beszélgetés.

ionescoszekek10_venerorsolya.jpg

Az eredeti interjúból, amit Sándor Zsuzsanna készített, az is kiderül, mit gondol a színésznő a színészek kiszolgáltatottságáról, mit sikerült elérnie a Magyar Színészkamara elnökeként, és véleménye szerint, mostanában miért nincsenek igazán nagy színészegyéniségek.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Béres Ilona és Fodor Tamás együtt játszik a Magyar Színházban
Béres Ilona és Tordai Teri újra a Magyar Színházban lép fel
Béres Ilona 75 éves
„Még vannak szárnyaim” – Villáminterjú Béres Ilonával