Elhunyt Dózsa György kultúrkubikus

Július 21-én betegsége következtében elhunyt Dózsa György, nyírbátori kulturális szakember – adta hírül egykori kollégája, Kémeri Attila a Librariuson.

Nevéhez fűződik a Báthory család címerállatáról elnevezett, a Nyírség nemzetközileg is jegyzett összművészeti dzsemborija, a Szárnyas Sárkány Fesztivál, a hazai utcaszínházi közeg első és egyetlen seregszemléje.

dozsa-videobol.jpgDózsa György (jelenet a vele készített riportból 2015-ben) 

2011-ben találkoztam először és utoljára vele, a fesztivál kapcsán beszélgettünk, miközben körülöttünk éppen épült a fesztiváltér. Az interjú közben fáradt és szomorú embernek tűnt, ám ebből a csendes mélabúból azonnal megéledt, amikor egy-egy konkrét probléma adódott a fesztivál  helyszínének kiépítése közben. Miközben beszélgettünk, fél szemmel a munkát is figyelte, előbb vette észre az elakadást, mint aki éppen elakadt. 

Mesélt az elmúlt évekről, a széllel szemben végzett kultúraépítésről, és a fesztiválokat (is) ért költségvetési megszorítások ellenére abban reménykedett, hogy a Szárnyas Sárkány talán megkapja a nemzeti kiemelést. Nem kapta meg. A források még tovább apadtak, végül három évvel ezelőtt vissza is adták a szervezés feladatát és jogait a nyírbátori önkormányzatnak. Most is van Szárnyas Sárkány, de a hírek szerint az már valami egészen más dolog. 

sarkany_fej.jpg                          Nyírbátori kősárkány

Dózsa György 1951. szeptember 5-én Derecskén született háztartásbeli anyuka és kisiparos, villanyszerelő apuka gyermekeként. A derecskei Tóthfalussy Gimnáziumban 1970-ben tett érettségi után szíve szerint különös párosítást, a magyar–fizika szakot választotta volna, ennek híján elektronikai műszerésznek tanul. Két évet tölt a DOTE Élettani Intézetében, majd 1976 és 1981 között a művelődési ház igazgatója lesz Hosszúpályiban. Dózsa György a kultúracsinálás mellett néptáncol, rockzenekart gründol, versenytáncol, és egy színjátszó csoportban is játszik.

1981–1987 között a Balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központ igazgatója. 1987-ben nevezik ki Nyírbátorban a városi művelődési központ igazgatójának. Különös, a későbbi lehetetlennek tűnő kezdeményezéseket sikerre vivő szemléletéről árulkodik, hogy a nyírbátori művelődésnek akkoriban nincs saját intézménye, ennek ellenére egyre több nívós produkcióval jelentkezik a város.Nevéhez fűződik egy 1996-os brüsszeli ösztöndíj, ennek köszönhető, hogy két éven keresztül negyven–negyven hazai szakember sajátította el a településfejlesztés és ingatlangazdálkodás modern, európai trendjét.

Dózsa a kulturális fősodortól távol, a közművelődési törvény módosítása után megmutatta, miként lehet a kultúrát vállalkozói formában eredményesen működtetni. Városi ünnepségeket, fesztiválokat, könnyű- és komolyzenei koncerteket szervez munkatársaival” – írja életpályájáról Kémeri Attila.

A 2011-es fesztiválbeszámolóm így zárult: „Éjfél felé, javában a viharosra gerjedt szelekkel átjárt záróünnepség közben egy sárkányt mintázó felhő elnyelte a Holdat, majd néhány perc után visszaengedte. Valahol itt lehet a válaszvonal egy jó fesztivál és az ünnep között: ünnep talán az, ahol égi és földi dolgok összeérhetnek. Ehhez persze bátorság kell. És ha már szóvicc, akkor például nyírbátorság”.

Noha nem ismerhettem jól, én ilyen „nyírbátor” emberként emlékezem Dózsa Györgyre.

Török Ákos