Nehéz veled, Iván! – Kritikák a Fenyő Ivánról

Hogy lehet őszintén beszélni valakiről, aki nem engedi? – ezzel a problémával nézett szembe idén az AlkalMáté Trupp.

Tizenkettedik előadásához érkezett az AlkalMáté Trupp sorozata, amelyben a Horvai István és Máté Gábor osztályfőnöksége alatt végzett színészosztály egy-egy tagját veszik górcső alá évről évre. Idén Fenyő Ivánra esett a sors választása, arra a Fenyő Ivánra, aki már rég nem megy el e minden nyáron megrendezett osztálytalálkozókra, mi több, színészből mára inkább spirituális mesterré vedlett. Vajon mit kezdjenek a többiek a búzafű által megszólított egykori osztálytárssal, aki nemcsak, hogy nincs jelen, hanem ahhoz sem járult hozzá, hogy a közönség megismerhesse az osztályhoz való viszonyának intim részleteit?

Nos, az AlkalMáté Trupp Máté Gábor rendezésében megpróbálkozott a lehetetlennel, az eredmény pedig a Fenyő Iván című előadás lett, amely – most már hagyományosan – a Jurányi Házban került színre. Kovács Bálint Indexen és Nagy Klára színház.neten megjelent kritikájából szemezgettünk.

fenyoivan_venerorsolya_54.jpgJordán Adél az előadásban (fotók: Véner Orsolya)

Kovács Bálint rögtön az osztály által kitűzött feladat ellentmondásosságára hívja fel a figyelmet: ezeknek az előadásoknak éppen az őszinteség adja az erejét, miközben Fenyő Iván nem járult hozzá, hogy őszinték legyenek. Ez viszont kilúgozza az előadás lényegét, amely így „nem tud több lenni nagyon szellemes, sőt sokszor megindító vagy megrázó, remekül előadott és megírt, mindvégig ötletes, nagyszerű színészi játékkal megtámogatott jelenetek egymásutánjánál”.

Az előadás azért sok mindenről beszél: Fenyő Iván apjával való kapcsolatáról, hollywoodi kudarcélményéről, de csak „elkezdenek” összerakni egy emberi sorsot. „Ezek a jelenetek ugyanis mind csak egy-egy mozzanatot emelnek ki: felvetnek egy komoly kérdést, aztán nem mennek tovább” – írja Kovács Bálint. Vannak olyan jelenetek is, amelyek viszont teljesen a „levegőben lógnak”, amelyekkel a néző már végképp nem tud mit kezdeni.

Az előadás beszél a Fenyő Iván „megvilágosodása” előtti állapotról és beszél az azutániról, de nem beszél arról, hogy mi is volt ez a megvilágosodás, amely Fenyő Ivánból Fény Ivánt csinált. Kovács Bálint dicséri ugyanakkor Máté Gábor rendezői munkáját, Jordán Adél Lázár Kati- és Dömötör András Máté Gábor-paródiáját.

fenyoivan_venerorsolya_04.jpgDömötör András és Gál Kristóf az előadásban 

Nagy Klára kritikájában kiemeli, hogy az előadás rájátszik Fenyő Iván közismertségére és a 2000-es évek magyar romkomjainak köszönhető bonvivánságára: a színészek fehér ingbe bújnak és egy moziterem-díszletben adják elő a darabot. Az osztálytársak lényegében nyomozásba kezdenek arról, hogy ki is ez a Fenyő Iván, a megértés vágyától kísérve. „A sztárképből, a közösségi  és személyes élményekből végül kirajzolódik egy mozaikkép egy ellentmondásos emberről, akivel nagyon nehéz együtt élni, akinek egyszerre kellene minden” – írja a kritika szerzője.

Az előadásban Czukor Balázs játssza az összeférhetetlen macsó Fenyő Ivánt, Dömötör András pedig a megvilágosodott embert, ez utóbbi játék azonban nehezen tud nem parodisztikus lenni. Az előadás igazi csapatjátékként működik, és videón a most jelen lenni nem tudó színészek (Mészáros Máté, Kovács Patrícia, Péter Kata) is bejelentkeznek. Igazi „szórakoztató” előadás jön létre, a szó legjobb értelmében – véli Nagy Klára. „Az előadás tele van gegekkel, kis paródiákkal, és pont ez a játékosság, a folyamatos humor oldja fel az »boncolás« komolyságát” – írja.

Mindkét kritikus kiemeli Vajda Milán egy mondatát: „Nehéz veled, Iván!”, amely jól összegzi, mivel is néztek szembe az AlkalMáté Trupp tagjai, mikor volt osztálytársukról kellett előadást készíteniük. Jövőre Czukor Balázs jön, végül Jordán Adél – velük vélhetően könnyebb dolguk lesz.

Kapcsolódó cikkek

Ilyen egy Fenyő Iván-előadás Fenyő Iván nélkül – Fotógaléria
Fenyő Iván: "Sérülést okoztam a csapatnak, és ennek következményei vannak”